Novemer 29-én, pénteken tartanak Európa egyik leggazdagabb, egyben legdrágább tagállamában, Írországban parlamenti választásokat. Az ír Taoiseach – ez az ír miniszterelnöki pozíció megnevezése – Simon Harris még november 8-án bejelentette, kezdeményezi a parlament felosztását, majd pedig a választások kiírását.
Írországban az Egyesült Királysághoz hasonlóan a miniszterelnök határoz arról, mikor legyen a parlamenti választás. Az alkotmányban mindössze annyi kikötés van, a két parlamenti választás között maximum öt év telhet el.
Amikor Harris úgy döntött, november végén tartják a parlamenti választásokat, pártja rendkívül jól állt: a közvélemény-kutatásokat vezette, miközben a sajtó a legnagyobb ellenzéki párt, a korábba az IRA nevű terrorszervezet politikai szárnyának számító baloldali-nacionalista Sinn Féin botrányaitól volt hangos. Nagyobb botránya se volt, mióta a miniszteri posztot elődje, Leo Varadkar váratlan lemondása után megkapta.
Harris hibái mellett ez nagyban köszönhető annak, hogy időközben a Sinn Féin magára talált.
Megújítónak tűnni regnáló erőként
Harris döntése a választásról alapvetően logikus volt: amikor bejelentette a választás időpontját, pártja, a centrista-liberális Fine Gael 25 százalékponton állt, míg legnagyobb koalíciós partnere, a szintén centrista, ám szociális kérdésekben valamennyivel konzervatívabb Fianna Fáil 20-on, a legnagyobb ellenzéki párt, a Sinn Féin támogatása pedig továbbra is csökkenő tendenciát mutatott.
Emiatt a párt dublini székházában úgy számolhattak, hogy a legutóbbi, 2020-as választáshoz képest – amikor harmadikok lettek a Fianna Fáil és a SInn Féin mögött – jobb eredményt érhetnek el, ráadásul azzal, hogy a Micheál Martin vezette Fianna Fáilnál több mandátumot szerezhetnek, jobb helyzetbe hozhatja a koalíciós tárgyalások során.
Mivel a 38 éves politikus Írország legfiatalabb Taoiseachjaként népszerű, ezért egyértelmű, hogy a párt kampányát az ő személye köré építik: a 64 éves Martinnál fiatalabb és lendületesebb, tele új, megvalósítandó ötletekkel, míg a Sinn Féin elnök Mary Lou McDonald a pártja botrányai miatti védekező állása mellett a párton belüli belharcokkal van elfoglalva.
Azonban hiába vannak a Fine Gael számára kedvező körülmények, a kampány során egymást követték a pártot érintő botrányok.
Óriási médiavisszhangja lett – ráadásul a Sinn Féin narratíváját erősítette –, amikor Harris földhözragadtságát hangsúlyozó, egy közértben rendezett médiaeseményen csak úgy faképnél hagyott egy őt leszólító szociális munkást, aki miután szembesítette, hogy kormánya nem tesz eleget az elesettekért, Harris először megpróbálta rövidre zárni a beszélgetést, majd inkább otthagyta – mindezt az ír közmédia kamerái előtt, ami után a Sinn Féin elő is állt az új üzenetével: a centrista párt az átlagember és a munkások helyett a nagytőkét szolgálják. Az eset miatt Harrisnek napokig kellett magyarázkodnia, és azt ügyet nem is sikerült hamar lezárnia: miután ismét beszélt a nővel, ezúttal telefonon, a nő csak még inkább úgy érezte – és ezt a sajtóval is megosztotta –, hogy Írország vezetője egyszerűen meg sem hallgatja.
Fine Gael leader Simon Harris was approached during a canvass this evening by a woman who says she is a carer, and who said she believes the Government has “done nothing for us” | follow live: https://t.co/eUoCK3Qb5Y pic.twitter.com/MXiN9b60Ke
— RTÉ News (@rtenews) November 22, 2024
Ezenkívül az sem segítette a Fine Gaelt, hogy egy képviselőjelöltjükről kiderült, hogy jogilag felelős egy night clubban történt verekedéséért, és ugyan Harris azzal kampányol, hogy ő az új, energikus jelölt, de új, formabotló ötlettel a kampány során nem állt elő.
Másnak tűnni a mindenben azonos koalíciós partnernél
Koalíciós partnerének, a Fianna Fáilnak ezzel szemben teljesen más jellegű problémája van a kampánnyal: miközben a két párt szakpolitikailag azonos nézeteket vall. A legnagyobb különbség korábban az volt, hogy az 1921-es angol-ír egyezményt száz évvel ezelőtt a Fine Gael elődpártja oppurtunista módon támogatta, míg a Fianna Fáil ideológiai okokból azt ellenezte.
Amikor a 2020-as választás után közösen kormányra kerültek, eltemették e csatabárdot. Ez ugyanakkor azt a problémát hozta a két párt esetében a felszínre, hogy
egyáltalán mi a létjogosultsága két ugyanazt valló, ám a történelem egy fontos-, ma már sokadlagosnak számító kérdésében ellenkező nézetű pártnak.
Annak ellenére, hogy a Fianna Fáilnak a kiegyezés után a ciklus elején sokáig 10–15 százalékos támogatottsága jócskán elmaradt a Sinn Féin és a Fine Gael mögött – 2020-ban a koronavírus-járvány idején előfordult, hogy több mint 20 százalékpontos (!) különbség volt a Fine Gael és a Fianna Fáil közöt. Az utóbbi két évben Martinnak sikerült pártját 16–19 százalékon stabilizálnia, a legutolsó kutatások szerint pedig akár a legtöbb első helyet is megszerezhetik.
Míg a Fine Gael kampánya egyszerre szól a folytonosságról és az új generációt jelentő Harris frissességről, addig Martinék szlogenje azt hirdeti, hogy Lépjünk tovább, közösen, de semmilyen javaslat, vagy ötlet nem igazán különbözteti meg őket a Fine Gaeltől, azonkívül, hogy az FG-s igazságügyminisztert kritizálják.
Ráadásul Martinék már az elején hangsúlyozták, hogy a Sinn Féinnel való közös koalíció egy olyan vörös vonal, amit nem hajlandóak átlépni. Ezzel a Fine Gael mozgásterét is csökkentette, jelezve, hogy a választás után a a Fine Gaellel és egy kisebb párttal folytatná az elmúlt négy év politikáját.
Még az elemzők sem tudják, mi lehet Martinék stratégiája, hiszen pártjának nem sikerült túl éles vonalat húzni a korábbi ősellenségből koalíciós partnerré váló Fine Gael és önmaga közé, így vélhetően a helyben jól beágyazott jelöltek lokális témáival és aktivistáikkal próbálják meggyőzni a szavazókat. Ezen kívül sok helyen abban bízhatnak, hogy a második, vagy harmadik helyen szerzett […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!