Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Még az év elején történt, hogy Michael Turner, az amerikai képviselőház Hírszerzési Bizottságának elnöke arra figyelmeztetett, hogy Oroszország egy műholdromboló fegyvert fejleszt. A bizottság elnökének gyanúját nem sokkal később a Fehér Ház is megerősítette.
Egy héttel később – az amerikai kijelentéseken rendkívüli módon felháborodott – Vlagyimir Putyin orosz elnök tagadta ezeket az állításokat, és kijelentette, hogy „kategorikusan ellenzi a nukleáris fegyverek űrbe telepítését”, majd követelte, hogy minden kormány ratifikálja az ezeket tiltó és már meglévő szerződéseket. Az elnök nyilatkozata után két hónappal, áprilisban Japán és az Egyesült Államok javaslatot terjesztett az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé, hogy erősítsék meg a jelenlegi – már 57 éves – szerződés érvényességét. Oroszország azonban megvétózta ezt, ezzel ellentmondva Putyin saját nyilatkozatainak.
A ENSZ BT ülése után, május 17-én az oroszországi pleszecki űrrepülőtérről felbocsátottak egy ismeretlen célú katonai műholdat, amelyet az oroszok Kozmosz–2576-nak kereszteltek. A Szojuz hordozórakétával pályára állított rejtélyes eszközt tanulmányozva az amerikai szakértők pedig súlyos megállapítást tettek: a Kozmosz–2576 valószínűleg egy olyan új műhold prototípusa lehet, amelynek célja más szatellitek kiiktatása. A szakértők szerint
a Kozmosz–2576 ekkor még nem szállított nukleáris anyagot, de elméletben erre képes lehet.
Miért veszélyes?
A múltban Egyesült Államok, és a Szovjetunió is „eljátszott” az ötlettel, hogy úgy semlegesítse a fő rivális műholdjait, hogy egy nukleáris robbantást hajt végre alacsony földkörüli pályán. A hidegháború éveiben a két nagyhatalom több tesztrobbantást is elvégzett annak érdekében, hogy ezt az elméletet a gyakorlatban is kipróbálják. Az egyik ilyen volt amerikai részről az Argus-projekt 1958-ban. A kísérlet során 6 atomtöltetet robbantottak fel alacsony, fölkörüli pályán az Atlanti-óceán déli része felett, mert akkoriban azt állították, hogy a magaslégköri robbantás védpajzsként funkcionálhat egy esetleges szovjet rakétaeső ellen. A Szovjetunió pedig 5, ezekhez hasonló, magaslégköri nukleáris robbantást hajtott végre egy kazahsztáni kilővőállomásról 1961-62-ben.
Az űrben végrehajtott nukleáris kísérletek az 1960-as évek elején érték el tetőpontpontjukat, ezek közül közül a leghíresebb az amerikaiak Starfish Prime-hadművelete volt. 1962. július 9-én egy Thor rakéta, a Hawaiitól 1500 kilométerre nyugatra fekvő Johnstone-atollról egy másfél megatonnás atombombát juttatott az űrbe. Az űreszköz 400 kilométeres magasságban robbant fel – majdnem olyan távolságban, mint amilyen messze a Nemzetközi Űrállomás kering a földfelszíntől. A szigeteken már éjszaka volt, de a sarki fény hatását keltő nukleáris ragyogást még hawaii fővárosból, Honoluluból is tökéletesen lehetett látni, mintegy negyedórán keresztül.
Viszont a teszt nem csak egyszerű látványosság volt. A robbanás által keltett elektromágneses impulzusok ugyanis sokkal erősebbek voltak annál, mint amit az amerikai tudósok előzetesen vártak.
A robbantás áramkimaradásokat okozott, megrongálta az áram- és telefonhálózatot a Hawaii-szigeteken, és fél tucat műholdat, köztük az Arielt – az első brit műholdat – és egy szovjet szatellitet is kiütött. Emellett olyan sugárzási övet hozott létre a Föld körül, amelynek eloszlása hónapokig tartott. Ebben az időben a szovjetek a hasonló tesztrobbantásokat a szárazföld felett hajtották végre, de sokkal pusztítóbb eredménnyel.
Amikor a detonáció lakott terület felett történt, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!