Rászolgált az eposzi jelzőre Rettegett Iván: egyszerre pusztította el fiát és unokáját

Valamennyien úgy tanultuk, hogy IV. Iván (1530–1584) a történelem egyik legsötétebb figurája volt. Ehhez képest azonban nemcsak Sztálin, hanem az utóbbi évtizedekben néhány történész is igyekezett őt rehabilitálni. Arra a kérdésünkre, milyen érvekkel mentegették az uralkodó tetteit, Hahner Péter azzal kezdte válaszát, hogy az orosz nacionalisták szerint Rettegett Ivánt az oroszellenes, nyugati történészek rágalmazták meg, míg Sztálin szerint a „népet szipolyozó” bojárok ellen küzdött, méghozzá az erős, központosított állam érdekében. De így ábrázolta Eizenstein híres filmje is, jegyezte meg a történész, aki szerint

mentegetői gyermekkori traumáira hivatkoznak, arra, hogy a szörnyűségekre a háborúzás miatt került sor, vagy arra, hogy ezek csak melléktermékei egy nemes célért folytatott küzdelemnek.

Hirdetés

Vagyis újra meg újra elhangzik az a veszedelmes nézet, hogy a „rossz” nem más, mint egy magasabb rendű „jó” sajátos megjelenési formája, elkerülhetetlen velejárója. Legutóbb Charles J. Halperin amerikai történész tett kísérletet Rettegett Iván rehabilitálására 2019-ben megjelent életrajzában. Nem nagy sikerrel, könyvét (Ivan the Terrible: Free to Reward and Free to Punish – University of Pittsburgh Press) a The New York Review of Books hasábjain Gary Saul Morson alaposan megbírálta Truly Terrible vagyis „Valóban rettenetes” címmel.

Igazságtalan tetteket is el kell fogadni

A főigazgató véleménye szerint azt is hiába próbálják egyes történészek kimutatni, hogy IV. Iván bármilyen szempontból is racionálisan viselkedett. Egyetlen szempont határozta meg lépéseit: nem tudta elviselni azt a tényt, hogy valamennyi korabeli uralkodóhoz hasonlóan az ő hatalma is csak elvben korlátlan, de a gyakorlatban korlátozott. Az ő egyetlen igazi célja a tökéletesen korlátlan önkény volt. Még olyan utópikus ideológiára sem hivatkozott, mint Sztálin vagy Mao Ce-tung.

A XVI. században más európai uralkodók is készen álltak véres megtorlásokra. Ők azonban azt hangsúlyozták, hogy bűnösökre csapnak le. Bírósági eljárás nélküli politikai gyilkosságokhoz csak a legvégső esetben folyamodtak, s utólag általában ezeket is megpróbálták jogi érvekkel igazolni. Azt azonban egyetlen uralkodó sem jelentette ki, hogy az ő kezéből még az ártatlannak is el kell fogadnia a büntetést, s neki azt is jogában áll megöletni, aki „erényes és igaz”. IV. Iván cár azonban pontosan erről írt egy levelében Andrej Kurbszkij hercegnek, aki külföldre menekült előle:

Ha valóban erényes és igaz vagy, miért nem akartad elfogadni urad kezéből a halált, és ezzel a mártírok töviskoszorúját kiérdemelni?

VIII. Henrik angol király (1491–1547) mindig rávett valamilyen bíróságot, hogy mondja ki kegyvesztett feleségének vagy miniszterének bűnösséget. Iván azonban azt hirdette, hogy még az uralkodó igazságtalan tetteit is el kell fogadni, s aki nem így tesz, az kárhozatra jut.

Jogi korlátozástól mentesen

A történészt ezt követően arról kérdeztük, hogy a híres cár mivel érdemelte ki a rettegett jelzőt. Válaszát messziről indította: Iván a Rurik-dinasztia tagjaként született 1530. augusztus 25-én. Hároméves volt, amikor meghalt az apja, III. Vaszilij nagyfejedelem. 1547-ben Iván elsőként koronáztatta magát cárrá a régi bizánci szertartás mintáját követve, hogy ezzel is hangsúlyozza: ő az isteni akarat és az egyetlen igaz hit letéteményese, minden egyházi és világi fejedelem felett áll. A tatár fejedelmektől átvett politikai gyakorlat, a bizánci császárok példája és a XV. századi ortodox egyházi tanítások egyaránt azt sugallták számára, hogy olyan egyeduralkodó, akit senki és semmi sem korlátozhat.

Bár emberként bűnös vagyok, mint cár helyesen cselekszem!

– fogalmazta meg Iván az életfilozófiáját. Már tizenhárom éves korában egy lakomán kutyákkal tépette szét Sujszkij bojárt.

Uralkodásának első szakaszában (1547–63) belső reformok és sikeres hadjáratok követték egymást. 1564 végén azonban a cár Moszkvából egy erődbe vonult, s megírta a metropolitának, hogy lemond, ha nem teljesítik valamennyi kívánságát. A lemondást követő népfelkeléstől rettegő moszkvai előkelőségek mindent megígértek, csak térjen vissza a cár. Iván első kívánsága az volt, hogy ezentúl bárkire kimérhessen bármilyen […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2025/01/16/rettegett-ivan-orosz-car-szadizmus-evfordulo-hahner-peter/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!