Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A 2011-ben kitört szíriai polgárháború 2020-ra látszólag nyugvópontra jutott, miután Bassár al-Aszad elnök iráni és orosz segítséggel megerősítette pozícióját, hatalmát pedig az ország területének a kétharmadára kiterjesztette. Az arab országokkal fenntartott kapcsolatok rendezésének köszönhetően Szíriát 2023-ban visszafogadták az Arab Ligába.
A felkelők, kihasználva, hogy Oroszország és Irán figyelmét az ukrajnai háború, valamint a gázai és libanoni konfliktus leköti, meglepetésszerű offenzívát indítva pár nap alatt megdöntötték a szír elnök hatalmát.
Gyors előretörésüket segítette, hogy a rendszer támogatóinak száma a mély gazdasági válság és a nyomában járó társadalmi elégedetlenség miatt jelentős mértékben csökkent az elmúlt években.
A szíriai változások vesztesei
A szíriai fejlemények első számú vesztese Irán. Látva a felkelő csoportok gyors előretörését és a kormányerők összeomlását, a perzsa állam már a szíriai elnök bukását megelőző napokban megkezdte csapatai kivonását az országból. A Forradalmi Gárda mellett az Irán által támogatott fegyveres csoportok, különösen a libanoni Hezbollah jelentős szerepet játszott, hogy Aszad hatalma 2015-re újra stabilizálódott. Uralmának restaurációját Irán pénzügyi, gazdasági és diplomáciai téren egyaránt segítette. Bukásával Irán jelentős befolyásvesztést szenved el a Közel-Keleten, mivel így a térségbeli partnerhálózatokkal fenntartott rugalmas kapcsolati háló meggyengülése miatt kevesebb lehetőség nyílik majd Teherán előtt, hogy regionális törekvéseit a nemzetközi jog megkerülésével érvényesíteni tudja.
Aszad elnök távozásának másik vesztese Oroszország. Iránhoz hasonlóan az oroszok is a saját geopolitikai érdekeik mentén támogatták a szíriai elnök túlélését, hiszen kérdéses, hogy a most kezdődő átmenet után megtarthatják-e a tartúszi haditengerészeti bázisukat és a khmejmimi légi támaszpontot. A 2015 óta üzemelő tartúszi bázis kiemelt jelentőségű, mivel ez Oroszország egyetlen meleg vizű kikötője. A használati jogot 2017-ben kapta meg.
Az átmenet időszak legfontosabb helyi szereplői
A felkelők több frakcióból állnak. Legjelentősebb csoportjukat a polgárháború kezdeti időszaka óta aktív Hajat Tahrír as-Sám (HTS) ernyőszervezet jelenti. A HTS 2016-ig Dzsabhat an-Nuszra néven működött, és az al-Káida helyi fiókszervezete volt. Emiatt 2018 óta szerepel az Egyesült Államok szerinti külföldi terrorista szervezetek listáján. A Törökország által támogatott szervezet fő bázisa az észak-nyugati Idlib tartomány volt eddig. Túlélését és megerősödését Törökország támogatásának köszönheti. A felkelők másik fontos csoportját a szintén török befolyás alatt működő, és a szekuláris arab lázadókat tömörítő Szíriai Nemzeti Hadsereg képezi. A két frakció pragmatizmusból és Ankara ráhatása miatt együttműködik egymással.
Az ország keleti részét az amerikai támogatásban részesülő, a kurd és arab milíciákat is tömörítő Szíriai Demokratikus Erők (SDF) uralják. A szervezet működését 900, Kelet-Szíriában állomásozó amerikai katona segíti, azonban az SDF-re Törökország terrorszervezetként tekint.
Damaszkusz elfoglalásában a HTS mellett az ország déli részén működő, különböző drúz, szunnita és keresztény milíciák is részt vettek.
Kérdés, hogy ezek a csoportok miként tudnak együttműködni az elkövetkező időszakban. Bizakodásra ad okot, hogy Törökország a stabilitásban érdekelt, így a nagyobb felkelőcsoportok együttműködése megmarad. Az SDF-fel való kapcsolatok alakulása pedig elsősorban Washington és Ankara egyeztetésein múlik.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2024/12/12/aszad-bukas-sziria-jovo-ugyvezeto-kormany-lazadok/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!