Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A transzszibériai vasút, amelynek hossza eléri a 9288 kilométert, huszonöt évig épült az utólagos újjáépítéssel és bővítéssel együtt. Így jött össze tehát a „Nagy Szibériai Út”, amely végül összekötötte az ország távoli sarkait, megerősítette az akkori birodalmi státuszt, és évtizedekre meghatározta az állam jövőjét.
A kezdetek: sürgető szükség és gigászi költségek
A XIX. század végén és a XX. század elején az Orosz Birodalomnak sürgősen szüksége volt egy olyan vasútra, amely összeköti a Távol-Keletet, a nyugat- és kelet-szibériai régiókat az ország európai részével, és minimálisra csökkenti az utazási időt az ország egyik részéből a másik felébe. 1891-ben III. Sándor cár rendeletet adott ki a vasút megépítéséről, méghozzá a kincstár költségén. Fiát, a trónörököst, II. Miklóst nevezte ki a projekt felügyelőjének és már Miklós vett részt a jövőbeli útvonal alapkövének ünnepi letételén. A gigantikus vállalkozás 1,5 milliárd rubelbe került a kincstárnak, miközben az akkori éves államháztartási költségvetés 2 milliárd rubel volt.
Az építkezés nehézségei
A vasút megépítése komoly nehézségekkel járt. Ne feledkezzünk meg a zord szibériai éghajlati viszonyokról, vagy arról, hogy szinte ismeretlen, vadállatokkal teli területekről volt szó. Mindez a kietlen tajgán zajlott, óriási mocsaras területeken és hatalmas, hömpölygő folyók mentén, távol a civilizációtól. Szibériai parasztok, a birodalom európai részéből származó polgárok, rabok és katonák vettek részt az építkezésen. Néha a munkásoknak még éjjelente, vagy vasárnapokon és ünnepnapokon is dolgozniuk kellett, nem nyolcórás munkanapokon át. Az eszközök csupán lapátok, csákányok és talicskák voltak. Az építésen kezdetben 9600 munkás dolgozott, később ez a szám felszaladt 85 ezerre.
Szakaszos építés
Az első jelentős szakasz a nyugatszibériai vasút (1891–1896) volt, amely Cseljabinszkot kötötte össze az Ob folyóval. Az útvonal ezen része megnyitotta az utat Szibériába, és lehetővé tette az emberek és áruk sokkal gyorsabb szállítását, mint korábban.
Ugyanakkor keleti irányban folytatódott a munka a középszibériai vasúton (1893–1899), amely az Ob folyót Irkutszk városával kötötte össze. Ennek a szakasznak az egyik legfontosabb eredménye egy nagy híd megépítése volt a Jenyiszej folyón, amely komoly fejtörést okozó akadály volt Szibéria szívében. A hidat 1900-ban a párizsi világkiállításon Grand Prix-vel és Nagy Aranyéremmel jutalmazták, az indoklás szerint „építészeti kiválóságáért és kiváló műszaki kivitelezéséért”.
A transzbajkáli vasútvonal (1895–1900) meghosszabbította a vonalat Csita felé, de a Bajkál-tó is komoly akadályt jelentett, ezért ott kompokat használtak az átkeléshez. Végül 1903-ban megindulhattak a rendszeres járatok Szentpétervárról Vlagyivosztokba, köszönhetően a kínai keleti vasútvonal megnyitásának.
A kormány később az amuri vasút (1907–1916) megépítésére összpontosított. Hidat építettek az Amur folyón Habarovszkban, amely lehetővé tette a közvetlen forgalom megnyitását a transzszibériai vasúton Moszkvától Vlagyivosztokig. 1916. október 18-án zárult a Nagy Szibériai Út építése az Orosz Birodalom területén. Az építkezést ugyan […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2026/02/16/oroszorszag-transzsziberiai-vasut-epites-utazas/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!