Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mindössze néhány órára foglalta el az afganisztáni Badahsán tartomány Jaftal járásának központját a Haza Katonái (Sepahiyan-e Mihan) nevű tálibellenes szervezet. A július 16-ról 17-re virradó éjszaka végrehajtott művelet során a csoport lefegyverezte a tálib erőket, fegyvereket és katonai felszerelést zsákmányolt, majd a tálib erősítés megérkezése előtt visszavonult. Az akció a 2021-es hatalomátvétel óta dokumentált kevés olyan eset egyike, amikor egy ellenzéki csoport akár átmenetileg is elfoglalt egy járási közigazgatási központot.
A badahsáni tálib rendőrség hét, a támadásban való részvétellel gyanúsított személy elfogását jelentette be, ellenzéki szereplők azonban azt állították, hogy a foglyok között civilek is voltak. Annak ellenére, hogy a közigazgatási központ elfoglalását a tálibok is megerősítették, több jel utal arra, hogy komoly biztonsági kudarcként értékelhették a történteket: a támadás után a kabuli vezetés a hadsereg vezérkari főnökét, Faszíhuddín Fitrátot küldte a térségbe, néhány nappal később pedig több badahsáni járás közigazgatási, rendőrségi és hírszerzési vezetőjét is lecseréltek. A tálibok gyors reagálása azt is jelzi, hogy a rezsim továbbra is képes rövid idő alatt erőt összpontosítani, személyi változtatásokat végrehajtani és megerősíteni ellenőrzését egy távoli járásban.
A Haza Katonái egyik tagja szerint a csoportot a tálibok badahsáni elnyomása hívta életre, céljuk pedig a helyi közösségek mozgósítása. A csoporthoz közel álló források független mozgalomként jellemezték a szervezetet, amely állítólag kapcsolatot tart korábbi mudzsahed parancsnokokkal és politikai csoportokkal, de egyikhez sem tartozik szervezetileg. Afgán híradások szerint helyi lakosokból, aktivistákból és a korábbi afgán biztonsági erők egyes tagjaiból állt fel a mozgalom, de sem vezetőiről, sem pontos létszámáról nincsenek megbízható források. Az afgán sajtóban mindössze egy név jelent meg, amelyet rendszeresen a szervezethez kötnek: Kajjúm Hán Malangot a Haza Katonái főparancsnokaként említik a hírportálok. Malang a jaftali harcok után üzent a nyilvánosságnak: jól van, egyúttal cáfolta, hogy a tálibok őrizetbe vették volna. Egyes afgán sajtó- és életrajzi források szerint Malang Jaftalból származik, és korábban az afgán különleges erőknél szolgált, ezt azonban független forrásból nem sikerült megerősíteni.
A gyors visszavonulás arra utal, hogy a csoport egyelőre nem vállalt vagy nem tudott volna vállalni elhúzódó összecsapást a tálib erősítéssel. Szembetűnő, hogy nem próbáltak meg tartós védelmi állásokat kialakítani, és egyelőre arra sincs bizonyíték, hogy képesek lennének hasonló műveletekre a környező járásokban. Az azonban nem világos, hogy ez katonai gyengeségből fakadt-e, vagy eleve rövid, rajtaütésszerű műveletet terveztek, ami a gerillaháborúk bevett taktikája.
Észak-Afganisztán válhat újra az ellenállás egyik fő bázisává?
A tálib hatalomátvétel óta több ellenzéki szervezet – köztük a Nemzeti Ellenállási Front (NRF) és az Afganisztáni Szabadságfront (AFF) – hajtott végre támadásokat a Tálibán ellen Badahsánban, de egyelőre egyik mozgalom sem rendelkezik az Északi Szövetséghez mérhető képességekkel. A tartományt sem lehet egységesen tálibellenes térségként kezelni, hiszen a Tálibán már a hatalomátvétel előtt jelentős helyi, részben tádzsik parancsnoki hálózatokat alakított ki, amelyek ma is a rendszer társadalmi és katonai bázisának részét képezik.
Ugyanakkor a badahsáni körülmények kedvezhetnek további ellenállási sejtek megjelenésének, különösen ott, ahol a politikai elégedetlenség helyi társadalmi és gazdasági konfliktusokkal kapcsolódik össze. A mákültetvények felszámolása 2024-ben több járásban tiltakozásokhoz és halálos összecsapásokhoz vezetett. Más településeken a földek, az aranybányák és a kitermelési szerződések ellenőrzése miatt kerültek szembe helyi közösségek a tálib hatóságokkal. Ezek a konfliktusok olyan elégedetlenséget teremthetnek, amelyből a fegyveres ellenzék megpróbálhat támogatókat toborozni – amennyiben képes a gazdasági sérelmeket politikai mozgósítássá, szervezett toborzássá és tartós utánpótlási hálózattá alakítani. Ennek azonban egyelőre nincs egyértelmű jele Badahsánban. A máktermesztés felszámolása ellen tiltakozó gazdák elsősorban a megélhetésüket védik, a bányászati viták szereplőit pedig gyakran a helyi bevételek és erőforrások ellenőrzése motiválja, és nem feltétlenül az, hogy az érintettek elfogadják az NRF, az AFF vagy a Haza Katonái politikai céljait, illetve hajlandók lennének fegyveres harcot vállalni a tálib rendszer megdöntéséért.
A tálibellenes felkelések tekintetében Észak-Afganisztánnak szimbolikus jelentősége is van. Miután a tálibok 1996 szeptemberében elfoglalták Kabult, az ellenük harcoló korábbi mudzsahed frakciók az ország északi és északkeleti részén szervezték újjá erőiket. Az Északi Szövetség néven működő koalícióban Ahmed Sah Maszúd főként tádzsik erői mellett Abdul Rasid Dosztum üzbég csapatai, hazara szervezetek és kisebb pastun csoportok is részt vettek. A háború alakulásával az Északi Szövetség katonai és politikai súlypontjai is változtak: Mazar-i Sarif, Tálokán, a Pandzsír-völgy és Badahsán különböző időszakokban és különböző frakciók számára szolgáltak támaszpontként. Badahsán különösen azután értékelődött fel, hogy a tálibok 2000-ben elfoglalták Tálokánt, miközben a Tádzsikisztán felől érkező utánpótlási útvonalak fennmaradtak.
A jelenlegi helyzethez képest azonban lényeges különbség, hogy az Északi Szövetség ellenőrzött és védhető területtel, nehézfegyverzettel, többé-kevésbé kialakult parancsnoki és politikai struktúrával, határon túli utánpótlással, valamint jelentős iráni, orosz, indiai és közép-ázsiai támogatással rendelkezett.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2026/07/26/afganisztan-talib-iszlam-ellenseg-pakisztan-haza-katonai/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!