Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Indexnek adott interjúban Bugár Béla többek között kijelentette:
- „Elegünk volt a széthúzásból, a veszekedésből, mi olyan pártot akartunk, amely az együttműködésen alapszik, amelyben magyarok, szlovákok, ruszinok, romák is megtalálják a számításaikat.”
- „Robert Fico korábban kikérte a politikai partnerei véleményét, akár még hallgatott is rájuk, most már csak a saját feje után megy. A tavalyi merénylet óta ez hatványozottan igaz rá.”
- „Nagyon keményen meg akartak minket szorítani. Nyugdíjas politikusként nekem kellett kiverni a dilit a szlovák médiában.”
- „Szlovákiában mostanában divat lett arról beszélni, hogy itt is elkezdődött az orbanizáció, de ezt butaságnak tartom. Más helyzetben van a két miniszterelnök.”
- „Magyar Péter megszorongathatja a Fideszt a jövő évi választásokon, sőt akár le is győzheti, ha addig nem találnak rajta komoly fogást.”
Az elmúlt években a korábbi párttársai és a szlovákiai magyar média egy része nevezte már önt árulónak, politikai öngyilkosnak, a felvidéki magyarság szétverőjének, túlélőnek, arc nélküli, kaméleon politikusnak és hazugnak is. Melyik illik leginkább önre?
Tudom még folytatni: magyarul beszélő szlovák, akinek a szlovák zászlóra és himnuszra dobban a szíve. Minden voltam az elmúlt években, talán csak pedofil nem. Eleinte persze bántott, amikor olyasmivel vádoltak, ami nem igaz, de aztán Igyekeztem nem figyelembe venni, inkább azt néztem, ki és miért mondta ezeket. Fene sem gondolta, hogy miután kinyomnak minket a Magyar Koalíció Pártjából, mi pedig új pártot alapítunk, ellenségként kezelnek minket. Hívő emberként élem az életemet, egyszer majd ott fent úgyis eldöntik, hogy amit tettem, azt helyesen tettem-e.
Kitalálja, hogy kitől idézek? „Béla önmagát szolgálja ki és bárkit, aki hatalomban tudja őt tartani. Csak az a fontos, hogy hatalmon legyen, kormányzati tényező maradjon, és ennek meglegyen a gazdasági haszna.”
Duray Miklósra tippelek. Volt pár csatánk. Egy politikus akkor tudja beváltani a választási ígéreteit, ha kormányon van, ezért természetes, hogy az a cél.
Nyílt titok, hogy nem igazán szívlelték egymást, folyamatos harcot vívtak az MKP alelnökével. Hogyan tudtak így hosszú évekig együtt dolgozni?
Miklós volt a belső ellenzék, talán az egyetlen, aki nem fogadta el mindig a pártelnök véleményét. Ezzel nem volt baj, sőt örültem, ha többféle nézet jelent meg a párton belül. Ő egy idő után úgy látta, hogy a pártra rátelepedett a gazdasági lobbi, és egyesek ezt kihasználva meggazdagodnak.
Sokaknak nem tetszett, hogy nem ígértem meg bármit, csak azt, amiről tudtam, hogy teljesíteni tudom. Akadtak, akik ezt úgy értelmezték, hogy Bugár nem akar segíteni.
Az sem tett jót a hangulatnak, hogy nyolc év után kikerültünk a kormányból, sokan csalódottak voltak emiatt, egyre nagyobb lett az elégedetlenkedés. Ezt a nem épp ideális állapotot használta ki Miklós arra, hogy ellenem fordítsa a közhangulatot. Ugyanakkor mindig hálás leszek, hiszen neki köszönhetem, hogy amikor 1998-ban az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt egyesülésével megalakult a Magyar Koalíció Pártja, én lettem az elnöke.
Nehéz elképzelni, hogy Duray Miklós önt támogatta volna.
Nem is erről van szó. Csáky Pál és én voltam a két jelölt az elnöki posztra, de mivel Miklóssal feszült volt a viszonyom, szinte biztosra vettem, hogy nem engem támogat. Ennek ellenére én lettem a befutó. Később tudtam meg egy együttéléses politikustól, hogy Miklós Csákyt megbízhatatlannak tartotta, míg engem butának és irányíthatónak, így esett rám a választás…
Elnökből áruló
A mai tudásával, tapasztalatával meg lehetett volna menteni a magyar egységet?
Állítom, hogy meg, ha lett volna erre akarat. Elnökként volt egy javaslatom, hogy kicsit dúsítsuk fel a pártot, hozzunk be más kisebbségeket, akár szlovákokat is a pártstruktúrába, hogy ezzel is növekedni, fejlődni tudjunk. Nem voltak erre nyitottak, nem érett meg rá a helyzet. 2007-ben leváltottak az MKP elnöki pozíciójáról, és onnantól kezdve bármilyen ötlettel álltam elő, leszavaztak. Meg akarták mutatni, hogy ők az erősebbek. Az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy egyben lehet tartani az MKP-t, de annyira eldurvult az ellentét, hogy erre már nem volt lehetőség.
Él egy olyan városi legenda, mely szerint ezen az ominózus 2007-es tisztújító közgyűlésen nem feltétlenül az volt a cél, hogy leváltsák, inkább csak szerettek volna ráijeszteni önre, jelezvén, hogy nincs olyan nagy hatalma, mint amit gondol. De az ijesztgetés olyan jól sikerült, hogy végül Csáky Pál több szavazatot kapott, és ő lett a párt elnöke. Ha nincs ez a taktikázás, és ön marad az elnök, akkor lehet, hogy minden másként történik. Nem alakít új pártot és nem lesz önből áruló egyesek szemében?
Könnyen lehet, hogy ez így történt volna. Amikor kiderült, hogy új elnök lesz, döbbent csend volt a teremben, a küldöttek kétségbeesve néztek egymásra. Voltak, akik azt javasolták, hogy ismételjük meg a szavazást. Mondtam, hogy gyerekek, ilyen nincs, ez a végeredmény, el kell fogadni. Nekem nem volt ezzel bajom, de naivan azt gondoltam, így is számít majd a véleményem, meghallgatnak, de nem ez történt.
Mikor fogalmazódott meg önben, hogy új pártot alapít?
2007 tavaszán váltottak le az elnöki posztról, de a Hidat csak 2009 közepén alapítottuk meg, mivel, ahogy már említettem, sokáig bíztam benne, hogy az MKP egységét meg lehet őrizni. Nem tiszta magyar pártot hoztunk létre, pontosan azért, hogy az MKP is bejuthasson a parlamentbe. Mi a kampányrendezvényeinken, a falugyűléseken folyamatosan azt hangoztattuk, hogy aki nem minket választ, az az MKP-ra szavazzon, hogy minél több magyar képviselő legyen a parlamentben. Ezzel szemben ők a saját programjuk helyett azzal voltak elfoglalva, hogy minket befeketítsenek. Pár éve Csáky Pál egy nyilatkozatában be is ismerte, hogy ez nagy hiba volt a részükről.
Azt mondják a korábbi politikai ellenfelei, rászoktatta a felvidéki magyarságot arra, hogy nem kell feltétlenül tiszta magyar pártra szavazniuk, ezért az utóbbi években már egyre több magyar választ szlovák pártot. Ennek itta meg a levét az MKP, majd legújabban a Magyar Szövetség.
Ez azért így nem igaz. Megfordítom a kérdést: akkor megtanítottam a szlovákokat magyar pártra szavazni? Elegünk volt a széthúzásból, a veszekedésből, mi olyan pártot akartunk, amely az együttműködésen alapszik, amelyben magyarok, szlovákok, ruszinok, romák is megtalálják a számításaikat. A szavazataink több mint 80 százalékát magyaroktól kaptuk, ami azt bizonyítja, hogy elég jól átment az üzenetünk.
Egy idő után a szlovák pártok jól ismerték fel, hogy érdemes indítaniuk magyar jelölteket, és ezzel magyar szavazatokhoz is jutnak, igaz, utána annyit nem tesznek a helyi magyarságért, mint a kutyám.
Egy kimutatás szerint ma már csak a magyarok egyharmada szavaz magyar pártra, a többi vagy nem megy el voksolni, vagy szlovák pártot támogat. A Magyar Szövetségnek azon kell dolgoznia, hogy visszacsábítsa a magyarokat. Nem lesz egyszerű munka.
A Híd halálos ítélete
A Híd akkor kapta a legnagyobb és legerősebb kritikákat, amikor 2016-ban Robert Fico pártjával és a magyarellenes SNS-sel alakítottak kormánykoalíciót. Ez jó döntés volt? Ma is ugyanígy cselekedne?
A mostani Ficóval már biztosan nem mennénk kormányra, mert sokat változott, és nem az előnyére. A 2016-ossal viszont most is el tudnám képzelni az együttműködést. Nagyon sok támadást kaptunk, hogy megszegtük a választási ígéretünket, és összeálltunk Ficóval. De az igazság az, mi soha nem jelentettük ki, hogy ilyet nem teszünk. A választások előtt az volt a szlogenünk, hogy „Ön el tud képzelni egy Smer nélküli kormányt? Mi igen.” Az eredmények tudatában azonban nem maradt más lehetőségünk, hiszen bemehettünk volna egy hatos koalícióba, ahol a kisebbségeket érintő javaslatainkat nem fogadták volna el. Az idő megmutatta, hogy a Smer–SNS Híd-koalíció nem az ördögtől való volt. Fontos tény, hogy a koalíciós szerződésben leírt kisebbségi témákat Fico teljesítette leginkább az addigi miniszterelnökök közül.
2018 februárjában meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát. Kuciak „bűne” az volt, hogy a kormány korrupciós ügyeivel foglalkozott. Ilyen helyzetben nem az lett volna a jó megoldás, ha a Híd kilép a kormányból?
De, azt kellett volna tennünk, óriási hiba volt, hogy maradtunk. Hibáztunk, pontosabban én hibáztam, hiszen én voltam a párt elnöke. Akkor azt gondoltuk, elég, ha csak annyit elérünk, hogy távozik a miniszterelnök, a belügyminiszter és a rendőrkapitány. A pártunkon belül […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!