Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az a kockázat, hogy Irán akár teljes mértékben ellenőrzése alá vonhatja a Hormuzi-szorost, egyre inkább arra készteti az Öböl menti országokat, hogy újragondolják energiaexport-stratégiájukat. Egyre komolyabban felmerül például olyan – bár költséges – csővezetékek építése, amelyek megkerülik ezt a szűk és sérülékeny tengeri útvonalat, így biztosítva, hogy az olaj és a gáz zavartalanul eljusson a világpiacokra.
A Hormuzi-szoros lezárása súlyos globális ellátási válságot idézett elő, mivel ezen az útvonalon halad át a világ kőolaj- és LNG-kereskedelmének jelentős része, így kiesése drasztikus áremelkedést okozott az energiahordozóknál. A hatások azonban messze túlmutatnak az üzemanyagokon: a dráguló energia növeli a szállítási és termelési költségeket, ami az élelmiszerárak emelkedéséhez vezet a műtrágya drágulásán keresztül. A piaci figyelem jelenleg elsősorban a Hormuzi-szoros lezárására összpontosul, amely önmagában is komoly kínálati sokkot okoz az energiapiacon.
Ahogy azt korábban már megírtuk, a globális olajpiac átmeneti enyhülést tapasztalt, amikor Szaúd-Arábia a blokád alá vont Hormuzi-szoros megkerülésére a Vörös-tenger partján fekvő Janbu kikötőjébe irányította át exportjának egy részét. Az elmúlt hetekben napi akár 4,6 millió hordó nyersolajat is ezen az útvonalon szállítottak ki. A kikötőnek azonban van egy kapacitási plafonja, napi maximum 7 millió hordó olaj szállítására képes. Ez azonban csak töredéke annak a napi mintegy 15 millió hordós kiesésnek, amelyet a Hormuzi-szoros lezárása okoz.
Kikerülni Hormuzot: stratégiai kényszer és új csővezetéktervek az Öbölben
Ezért a Financial Times elemzése szerint a szakértők és az iparági vezetők szerint ezek az új vezetékek hosszú távon akár az egyetlen valódi megoldást jelenthetik arra, hogy csökkentsék a térség országainak kiszolgáltatottságát a Hormuzi-szoros esetleges blokádjával vagy fennakadásaival szemben. Ugyanakkor nem szabad alábecsülni a kihívásokat, az ilyen projektek rendkívül drágák, politikailag érzékenyek, és megvalósításuk akár éveket is igénybe vehet.
A mostani konfliktus különösen jól rámutatott Szaúd-Arábia kelet–nyugati csővezetékének stratégiai jelentőségére. Ezt a mintegy 1200 kilométer hosszú vezetéket még az 1980-as években építették ki, amikor attól tartottak, hogy az iráni–iraki „tankhajóháború” miatt lezárulhat a szoros. Ma ez a rendszer kulcsfontosságú „életvonalként” működik, naponta akár 7 millió hordó olajat is képes elszállítani a Vörös-tengernél fekvő Yanbu kikötőbe, teljesen megkerülve a Hormuzi-szorost.
Amin Nasser, a szaúdi állami olajóriás, a Saudi Aramco vezérigazgatója a múlt hónapban arról beszélt az elemzőknek, hogy jelenleg a kelet–nyugati csővezeték jelenti számukra a „fő útvonalat”. Ez jól mutatja, mennyire felértékelődött ez az alternatív exportlehetőség a bizonytalan geopolitikai helyzetben. A szaúdi vezetés most azt mérlegeli, hogyan tudná a napi mintegy 10,2 millió hordós olajtermelésének még nagyobb részét csővezetékeken keresztül piacra juttatni.
Vagyis úgy, hogy közben elkerüli az iráni ellenőrzés alatt álló tengeri útvonalakat. Ennek érdekében azt is vizsgálják, hogy érdemes-e tovább növelni a meglévő kelet–nyugati vezeték kapacitását, vagy inkább teljesen új útvonalak kiépítésébe kezdjenek. Korábban már több hasonló terv is született a térségben, ám ezek rendre elakadtak: a hatalmas költségek, a technikai nehézségek és a politikai bonyodalmak végül megakadályozták a megvalósításukat.
Maisoon Kafafy, az Atlantic Council közel-keleti programjainak vezető […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!