A Monroe-elv ezután hosszú évtizedekre feledésbe merült, és csak a XIX. század második felében vették elő, illetve Theodore Roosevelt elnök 1904-ben tett határozott utalást rá. Abban a beszédében gyakorlatilag meghirdette az Egyesült Államok nemzetközi csendőri szerepét – a bunkósbot-diplomáciát –, amely rendet tesz a nyugati féltekén minden olyan államban, ahol törvénytelenséget tapasztal, és ahol ezért valamely civilizált erő (értsd: valamilyen nagyhatalom) beavatkozására van szükség.
A doktrínával kapcsolatban az Index megkereste a téma szakértőjét, Magyarics Tamást. Az ELTE professor emeritusa utalt arra, hogy az amerikaiaknál már a XX. század elején is volt egyfajta érzékenység, amely azt jelentette, hogy mindig is nagyon ügyeltek a „hátsó udvarukra”, azaz a közép- és latin-amerikai térségre. A Panama-csatorna mindig is érzékeny pont volt, hiszen összeköttetést jelent a két óceán között, és stratégiailag is rendkívül fontos, amit végül 1977-ben Carter elnöksége alatt adtak vissza a panamaiaknak.
A kérdésre, hogy ha ez ilyen nagy jelentőséggel bírt mindig is, akkor miért kellett visszaadni, Magyarics Tamás elmondta, Carter úgy vélte, hogy a csatornára vonatkozó eredeti szerződésben foglaltak egy része már idejétmúlt volt. A szerződés alapján egyébként 1999. december 31-ig szólt volna az amerikaiak felügyeleti joga. 2000-től viszont az amerikaiak, úgymond, primus inter pares (első az egyenlők között) pozíciót harcoltak ki maguknak a Carter-féle 1977-es szerződésben. Ez azt jelentette, hogy szükség esetén az amerikai hadihajók áthaladása a csatornán elsőbbséget élvez minden más hajóval szemben.
Miért akarja annyira a Panama-csatornát és Kanadát Donald Trump?
A professor emeritus szerint Panama volt az első állam Latin-Amerikában, amely csatlakozott a kínai Övezet és Út programhoz, amelynek keretében egy hongkongi cég a Panama-csatorna mindkét végén már bevásárolta magát kikötőkbe, és ezt az amerikaiak a kínai terjeszkedés veszélyes jeleként értékelik. Az már csak hab a tortán, hogy a kínaiak jelezték, ha szükséges, akkor készek építeni egy másik, alternatív csatornát Közép-Amerikában.
1812-ben már volt egy háború Kanadáért az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között. Az akkori amerikai elnök meg akarta szerezni a félkontinensnyi országnak azt a részét, ahol most is a kanadaiak 95 százaléka él, hiszen az ország többi része szinte lakatlan. Ez nem jött össze. Magyarics Tamás szerint a kanadaiak nem akarnak az USA 51. tagállamává válni, a bedobott ötlettel Trump a kanadai kormányfő, Justin Trudeau amúgy is ingatag helyzetét igyekezett még inkább gyengíteni.

Grönlandot már szintén többször megpróbálták megszerezni az amerikaiak az elmúlt 150 évben. Valóban egyértelmű […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!