Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az immár két hónapja tartó háború és a szoros ennek nyomán elrendelt zárlata, már most is iszonyatos hiányt okoz a világ különböző pontjain a feldolgozott kőolajtermékek terén. Tehát egyre szűkösebbek a keretek kerozinból (repülőgépek számára), fűtőolajból (elsősorban hajók számára) és dízelből (amely nélkülözhetetlen a mezőgazdasághoz és a közúti szállításhoz) Ázsiában és Európában. Ez a hiány egyre jobban súlyosbodik, pláne közép és hosszú távon. A károk egyáltalán nem lineárisak, hanem exponenciálisak: azaz, ahogyan a Goldman Sachs amerikai befektetési bank nemrégiben figyelmeztetett, minden nap, amíg ez a fosszilis energia szállításánál kulcsfontosságú tengeri útvonal zárva marad, addig nagyobb károk keletkeznek, mint az előző napon.
A pakisztáni fővárosban kezdett iráni–amerikai egyeztetések is csak ímmel-ámmal folynak, miközben a világ lélegzetvisszafojtva figyeli a lehetséges kimeneteleket. A piacok továbbra is az erőltetett bizalomba kapaszkodnak, azzal hitegetve magukat, hogy az olaj- és gázárak még nem tükröznek olyan súlyos válságot, amelyről a hónap elején a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője, Fatih Birol, már
a történelem legnagyobb energiabiztonsági fenyegetéseként
beszélt. A megállapodás még fényévekre, bár nemrégiben az Iráni Forradalmi Gárda bejelentette a szoros újranyitását, ám ez a kedvező lehetőség még 24 óráig sem tartott. Előrelépés pedig azóta sincs, csak néhány hajó készül elindulni az Indiai-óceán felé.
A blokád csak néhány olyan exportőrnek kedvez, amelyek az öböl térségen kívül tevékenykednek. Éppen ezért a tárgyalásokon közvetlenül vagy közvetve érintett szereplők egyike sem engedheti meg, hogy a szoros blokádja nyárig eltartson.
Miért fáj ez Iránnak?
A Hormuz-szoros lezárása hozzá köthető. Amikor Izrael és az Egyesült Államok hadereje elkezdte bombázni területét, az ajatollahok rezsimje úgy döntött, kijátssza legerősebb lapját, a blokádot, ezzel figyelmeztetve a világot egy olyan intézkedés lehetséges következményeire, amely nemcsak a globálisan feldolgozott olaj és gáz ötödét veszi ki a játékból, hanem a dízel, fűtőolaj és mindenekelőtt a kerozin sokkal nagyobb hányadát.
Ebben az első szakaszban az iráni export zavartalanul folytatódott, méghozzá meglehetősen sikeresen, növelve az energiabevételeket, amelyek létfontosságúak gazdaságuk számára. A második lezárás, amikor Donald Trump elrendelte az iráni kikötők zárlatát, teljesen megváltoztatta a helyzetet. Teherán gyorsan megtapasztalta, ahogyan olaj-, gáz-, acél- és műtrágya-exportja zuhanni kezd.
Holoda Attila energiaszakértő a fentebb idézett Kibeszélő podcastben már azt mondta, az iráni nyersolaj-tárolók elérik kapacitásuk felső határát, már tehervagonokban, forgalomból kivont hajókban tárolják a kitermelt olajat, amit nem tudnak elszállítani. Ha a helyzet nem változik, akkor Iránnak le kell zárnia az olajkutakat, ez pedig csak súlyosbítja a már most is tetemes károkat.
Ez a fajta kényszerhelyzet arra ösztönözheti a teheráni vezetést, hogy olyan megállapodásra törekedjen, amelynek nyomán mindenképpen megnyílik a Hormuzi-szoros.
De a közelmúlt iráni történelme is mutat érdekes pontokat. Jorge León, a Rystad Energy norvég tanácsadó cég geopolitikai elemzője arra utal, hogy amikor tíz éve a nemzetközi szankciók keményen megszorongatták Iránt, akkor is képes volt rugalmasan reagálni. Legutóbb 2019-ben szorongatták meg igazán az iráni termelést és mégis képesek voltak túlélni.
Egyesült Államok: elszálló benzinár és választások
Az elmúlt évtized palaolaj kitermelésének forradalma nemcsak az amerikai olajipar bevételeit növelte – bár messze van az önellátástól –, hanem a nagyban importfüggő USA-ból a Föld egyik legnagyobb nyersolaj-exportőre lett. De ez sem menti meg a mostani válságtól. Amerikában a benzinárak az egekbe szöktek, a félidős választások ősszel már nagyon közel vannak, és a történelem azt mutatja, hogy egyetlen amerikai elnöknek sem sikerült megnyernie azokat a választásokat, amikor a benzinkutaknál több mint négy dollárba kerül egy gallon benzin. És most már két hónapja négy dollár felett kapható csak az üzemanyag az Egyesült Államokban.
Bár egyre hangosabbak az elégedetlenkedők, azért Donald Trumpnak még van némi mozgástere, hogy novemberig leszorítsa az üzemanyagárakat. De nem sok: ha a Hormuzi-szorost nem nyitják meg májusban, – érvel León, – akkor az árak őszre az egekbe szöknek. Az év csúcsfogyasztási időszaka az Államokban (az úgynevezett „autózási szezon”) pedig nyárra esik. Ha ez így alakulna, akkor már csak az a kérdés maradna megválaszolatlanul, hogy a Republikánus Párt a Kongresszus egyik, vagy mindkét házát elveszíti-e a félidős választásokon. Jelen állás szerint az előrejelzések már több mint 50 százalékos valószínűséggel a másodiki forgatókönyvet tartják reálisnak.
Európa csak kicsit van még bajban?
A kontinens szerepe a konfliktusban másodlagos, mert a legnagyobb uniós országok többsége megtagadta, hogy beszálljon Trump vagy Izrael mellett az iráni háborúba. Mindazonáltal Európa az egyik leginkább szenvedő alanya az egész konfliktusnak a váratlan drágulás és a szénhidrogén-ellátás körüli bizonytalanság miatt. Számos légitársaság, köztük a német Lufthansa és a holland KLM, már bejelentette a járatszámok csökkentését, hogy kerozint takarítson meg.
A dízelárak az egekbe szöktek, sújtva a családokat, szállítókat, az ipart és a mezőgazdasági szektort. A finomítók pedig, amelyek ha jól mennek a dolgok, mesés hasznot termelnek, mostanában kapkodva keresnek még felvásárolható nyersolajat, hogy ezzel is lassítsák a válság súlyosbodását.
<p class="font-claude-response-body […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!