Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
A kanadai belpolitikában nagy fordulat történt azután, hogy Donald Trump január végén átvette elnöki mandátumát. A következő választáson borítékolható kanadai konzervatív győzelem megkérdőjeleződött azután, hogy az amerikai elnök többször kifejezte, hogy Kanadát az Egyesült Államokhoz szeretné csatolni 51. államként, és komoly büntetővámokat vetett ki Ottawára.
Washington bekebelezési szándéka és a kivetett vámok a nacionalista érzelmek felerősödéséhez vezettek az észak-amerikai államban, és a külső veszély – az amerikai elnök szándékainak ellenére – jelentősen megerősítette az addig népszerűségi mélyponton lévő liberális kormánypárt pozícióit a szomszédban. A kanadai kormány a Trump által jelentett fenyegetésre hivatkozva március végén sikerrel kezdeményezett előrehozott választásokat. Mark Carney miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy azért kell új választás, mert erősebb felhatalmazásra van szüksége a veszély elhárítására. Egyébként a liberális kormány viszontvámokkal válaszolt Trump barátságtalan lépésére.
Napjaink legjelentősebb válságával vagyunk kénytelenek szembesülni Trump elnök indokolatlan kereskedelmi intézkedései és a szuverenitásunk elleni fenyegetései miatt
– mondta Carney.
A liberálisokat és Kanadát tíz éven keresztül Justin Trudeau vezette. Azonban a miniszterelnök a pártjában kialakult belső feszültség, majd helyettesének lemondása miatt januárban maga is bejelentette távozását a kormány éléről. Visszavonulását azzal indokolta, hogy a liberális tábor széthúzása miatt nem lesz képes eredményes kampányt folytatni a 2025-ös választásokon, amely amúgy októberben lett volna esedékes.
A helyére a liberálisok ezután választották meg Mark Carney egykori brit jegybankelnököt, aki március közepén átvette a kormányzást, de a pártja csak kisebbségi kormányt tudott alakítani, vagyis még az egyszerű többségük sincs meg a parlamentben. Ezért a stabilitás érdekében a választásokat előrehozták április 28-ra.
Trump-ellenes, nacionalista retorikával tarolhat a kormány
Habár kisebb pártok tartományi szinten sikereket tudnak elérni, vagy esetenként koalícióra tudják kényszeríteni a két nagy tömörülést, összességében elmondható, hogy Kanada történelmében a szövetségi kormányt mindig a Liberális vagy a Konzervatív Párt vezette. Ennek megfelelően a hétfői választásokon is ez a két nagy párt van versenyben országos szinten, hogy a kétkamarás parlamentben – a Képviselőházban és a Szenátusban – kormányzó többséget szerezzen.
A liberálisokat a korábban már említett Mark Carney miniszterelnök vezeti, aki sokkal népszerűbb elődjénél, és a baloldali választók széles körében kelti a kompetens vezető benyomását. Kanada korábbi jegybankelnökeként viszonylag sikerrel kezelte a 2008-as hitelválságot, valamint a tengerentúli perszonálunió-partner Egyesült Királyság nemzeti pénzintézetét is stabilitással igazgatta. Carney színre lépése új lendületet adott a liberálisoknak, akik pár hónap leforgása alatt 20 százalékpontos hátrányt dolgoztak le az ellenzékkel szemben, és már vezetnek a felmérésekben.
A 60 éves politikus harcos retorikát alkalmaz Trumppal szemben, és kemény gazdasági válaszcsapásokat lengetett be abban az esetben, ha az USA nem hagy fel Kanada vegzálásával.
A Konzervatív Pártban eközben az utóbbi hónap eseményei után csak kapkodják a fejüket. A konzervatívok egészen januárig, vagyis Justin Trudeau lemondásáig úgy érezhették, hogy a következő választás már a zsákban van, és a tízéves „elveszett liberális korszak” után végre visszatérhetnek az ország élére. Trudeau miniszterelnök kormányzásának végén már rendkívül népszerűtlen volt, főképp az országban tomboló lakhatási válság és az infláció miatt, de közrejátszott az is, hogy Kanadában nincs hagyománya a hosszú ideig regnáló miniszterelnököknek, és hogy a jobboldal jelentősen elhúzott a közvélemény-kutatásokban.
Az ellenzék szédeleg, de még ringben
A konzervatív ellenzék vezetője Pierre Poilievre, akit már többször hasonlítottak Donald Trumphoz, azonban ez a hasonlat nem biztos, hogy helytálló. A csupán 45 éves politikust populizmussal vádolják, ugyanis kommunikációja egyszerű sablonokra épül, csakúgy, mint Trumpé. Fő üzenete, hogy a kanadaiaknak az ő kormányzása alatt lesz pénze házra, ételre, és biztonságban lesznek.
Vagyis ha megválasztják, akkor megoldja a lakhatási és az élelmiszerinflációs-válságot, és a növekvő bűnözés problémáját is. Kampányának kulcsszava a „change”, azaz a változás. Trumpban és a kanadai ellenzék vezetőjében közös az is, hogy hasonló gazdaságpolitikát […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!