Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Afrika jelentős része több mint 60 évvel a dekolonizáció után is instabil. Csak a 2020-as években 22 államcsínyt kíséreltek meg a kontinensen, ennek nagy részét az úgynevezett Száhel-övezetben – vagyis az észak-afrikai Szahara-sivatag déli részén és az azon túli területeken – található államokban. Az errefelé gyakori jelenségnek számító államcsínyek és állandó polgárháborúk miatt az utóbbi években a külföldi sajtó „Puccs-övezetként” hivatkozik a régióra.
Itt terül el a tervezett magyar katonai és humanitárius misszió fogadóországa, a Csádi Köztársaság is, közel 1,3 millió négyzetkilométeren. A Mahamat Idriss Déby Itnó elnök vezette rezsim az egyik utolsó, amit még nem söpört el a térségben szinte összehangoltan felbukkanó, és Oroszországgal gyanúsan szimpatizáló katonai vezetőket hatalomra juttató puccsok sorozata. Szakértőnk elmondása szerint azért, mert az országot 31 éven keresztül vezető apjától örökölte hatalmát, az új elnök, Mahamat Déby az utóbbi másfél évben sikeresen megszilárdította.
Tette mindezt igazi afrikai diktátorhoz illő módon. Az unokatestvérét, aki az ellenzék legnépszerűbb vezetője volt, feltehetőleg megölette februárban. A hatalomért acsarkodó családja többi tagjának száját pedig vagyonosztogatással befogta. Ezzel a saját pozíciójára – és ezen keresztül az ország stabilitására is – elsődleges veszélyforrást jelentő csoportban, vagyis családjában sikeresen konszolidálta az erőviszonyokat. Marsai Viktor elmondása alapján „egyelőre az elit jelentős része kitart Déby mellett. Ráadásul azok a koncessziók, amiket adott a perifériáknak, ha nem is nagyok, de ki tudták fogni a szelet a riválisok vitorlájából”.
A Migrációkutató Intézet igazgatója szerint azonban ez nem azt jelenti, hogy Déby-t nem puccsolhatják meg egyik napról a másikra.
„Ha valaki európai értelemben stabil rendszert keres a Száhelben, akkor eleve rossz premisszából indul ki” – idézte fel egy amerikai kollégájának véleményét a kérdésről szakértőnk.
Gyorstalpaló a csádi belpolitikához
Csád 2016-óta küzd lázadó és terroristacsoportokkal, a korábbi államfő, Idriss Déby az egyik ilyen csoporttal folytatott tűzharcban vesztette életét. Marsai Viktor rávilágított, hogy a csádi vezetés továbbra is több fronton van nyomás alatt. Egyrészt az országot egy heves áradás sújtja, ami miatt rengeteg embernek el kellett hagynia az otthonát. Emellett a csádi hadsereg energiáját az is leköti, hogy az ország keleten azzal a Szudánnal határos, ahol korunk egyik legpusztítóbb polgárháborúja zajlik – erről ebben a cikkünkben olvashat részletesen.
A csádi hadsereg azért állomásozik a határon, hogy a migrációs nyomást kezelje, és hogy megakadályozza a konfliktus átgyűrűzést, ugyanis a határ mindkét oldalán ugyanazon etnikai csoportok laknak. „A történelemben többször előfordult, hogy az egyik vagy a másik országban kitört konfliktus átterjedt a szomszédba és fordítva” – tette hozzá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, aki kifejtette, azon is látszódik, hogy az elnök hatalma stabilizálódott, hogy a dárfúri határra vezényelt csapatok ellenére az északon levő lázadócsoportok nem fokozták műveleteiket, amit azzal is magyaráz, hogy N’Djamenának sikerült kiegyezni az őket korábban támogató líbiai erőkkel, és azok már nem támogatják a kormányzattal szemben fegyverrel fellépő csádi csoportokat.
A csádi hadseregen, a lázadókon és a terroristákon kívül vannak egyéb fegyveres erők is az országban.
Májusban csádi kérésre kivonultak az amerikai csapatok (akik létszáma nem volt nagy, nagyjából 80 fő), azonban továbbra is az országban állomásozik mintegy 1000 francia katona (akikkel feltehetőleg a misszió megvalósulása esetén a Magyar Honvédség aktívan együttműködik majd). Marsai Viktor elmondása szerint a lakosság őket leginkább a rezsimet fenntartó szervezetként értékeli, ezért megítélésük rossz. Ezért is fontos a bizalom és az együttműködés szempontjából, hogy Magyarország sosem lépett fel gyarmatosítóként a kontinensen, illetve, hogy a magyar katonák nem francia parancsnokság alatt fognak működni.
Miért éppen Csád?
A többek között Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter által lapunknak kommunikált célokon túl több találgatás is napvilágot látott arról, hogy a magyar kormánynak – a migráció megfékezésén kívül – milyen egyéb érdekei fűződhetnek az afrikai országgal való együttműködéshez. A külföldi sajtóban elterjedt az a magyarázat, hogy Budapest kifejezetten üzleti érdekek mentén – nyersanyagkitermelés reményében – vágott bele a csádi misszióba. A Deutsche Wellének nyilatkozó Fidel Amakye Owusu ghánai politikai és biztonsági elemző szerint Magyarország szemet vetett a nyersanyagokban bővelkedő Száhel-övezetre.
Először vetnünk kell egy pillantást arra, hogy mik lehetnek azok a lehetséges tényezők, amelyek Budapestet a Száhel-övezetbe vagy Csádba vonzhatják. Különösen ilyenek lehetnek a Száhel-övezetben található bőséges olaj-, urán-, arany- és egyéb erőforrások. (…) Mint minden európai ország, Magyarország is egyre befolyásosabbá válik, és szeretne méltányos részesedést kapni Afrika erőforrásaiból. Az arany, a kobalt, a lítium és más erőforrások olyan fontos húzóerők, amelyek Budapestet a Száhel-övezetbe vonzhatják
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!