Oroszország 2022 februárjában az ukrajnai inváziót egy háromnapos villámháborúnak tervezte, amikor is csapatai bevonulnak Kijevbe, és gyorsan megdöntik az ukrán kormányt. Ennek már több mint három éve. Az orosz erők szörnyű veszteségeket szenvedtek el, és egy Kijevtől több száz kilométerre lévő statikus frontvonal mentén elakadtak. Miközben Oroszország az elmúlt évben fokozatos taktikai előnyöket ért el, semmi jele annak, hogy a közeljövőben katonai áttörés jönne.
Az európai NATO-államok sürgetik az újrafegyverkezést. A NATO több vezetője arra figyelmeztet, hogy a szövetségnek készen kell állnia arra, hogy három-hét éven belül szembeszálljon egy, a blokk egy vagy több tagja ellen irányuló orosz támadással. Dán tisztviselők még ennél is élesebben arra figyelmeztettek, hogy Oroszország az ukrajnai háború lassulását vagy végét követő hat hónapon belül is indíthat valamilyen támadást.
Ezt a két Oroszország-képet nehéz összeegyeztetni: egyrészt olyan Oroszországot, amely kudarcot vall az ukrajnai ambíciói megvalósításában, másrészt olyan Oroszországot, amely egzisztenciális fenyegetést jelent a NATO-ra – különösen a kelet-európai államokra.
E látszólagos paradoxon kulcsa annak megértésében rejlik, hogy egy NATO–orosz-háború valószínűleg nagyon különbözne Oroszország ukrajnai inváziójától. Oroszország elsődleges célja egy NATO elleni háborúban nem az lenne, hogy nagy területeket foglaljon el – legalábbis kezdetben nem –, hanem az, hogy megsemmisítse a szövetséget politikai és katonai egységként, amely képes volna szembeszállni Oroszországgal. Ehhez nem lenne szükség nyílt csatában legyőzni a NATO erőit és bevonulni Berlinbe – írja a Foreign Policy hasábjain Fabian Hoffmann, az Oslói Egyetem tudományos munkatársa.
Oroszország harcias propagandájával ellentétben Moszkva politikai és katonai elitje tudja hogy Oroszország valószínűleg elveszítene egy teljes körű hagyományos háborút a NATO-val – még az Egyesült Államok részvétele nélkül is. Oroszország számára ezért alapvető fontosságú, hogy elkerüljön egy elhúzódó, hagyományos konfliktust.
Az oroszok bomlasztani próbálnák a közösséget
Egy NATO elleni orosz támadás elsődleges célja ezért nem a szövetség általános katonai képességének megsemmisítése lenne. A központi erőfeszítés a NATO elszántságának és ellenállási hajlandóságának aláásására összpontosulna. Oroszország valószínűleg egy rövid, nagy intenzitású kampányt részesítene előnyben, amelynek célja a NATO politikai kohéziójának megtörése. A cél az lenne, hogy a konfrontációt lokalizáltan, legfeljebb egy vagy néhány NATO-államot érintve indítsa el, és gyorsan véget érjen.
Egy ilyen forgatókönyv a NATO területére való korlátozott behatolással kezdődhetne egy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!