A négyéves Teddy Hobbs értelmi szintje – aki hat nyelven, köztük mandarinul is elszámol százig – már most sokkal magasabb, mint társaié.
Mi történik a hozzá hasonló gyerekekkel, ha felnőnek? – ennek járt utána a BBC.
Két évtizede Christopher Guerin ugyanabban a cipőben járt, mint Teddy. Guerint 2002-ben, 12 évesen nevezték ki Nagy-Britannia legokosabb gyerekének azok után, hogy több ezer más kortársát előzte meg egy tévéműsorban.
„A fényképem szerepelt az összes újságban” – emlékszik vissza a most 32 éves birminghami férfi. Intelligenciahányadosa 162 volt, amikor felvették a Mensába, ahová felügyelt intelligenciateszt alapján legfeljebb a lakosság felső két százaléka kerülhet be.
Elvárás volt vele szemben, hogy kitűnjön. Ezt nem tartotta hátrányosnak, sőt egyenesen ösztönözte. Állami gimnáziumba járt, ahol a tudományos versenyszellem amúgy is része volt az iskolai hangulatnak.
Nagy-Britannia egykor legokosabb gyereke három matematikai diplomát szerzett, köztük egyet Cambridge-ben, és most a disszertációját készíti elő.
Jelenleg egy középiskola igazgatóhelyettese, ahol tapasztalatait arra használja, hogy bátorítsa és ösztönözze a diákjait.
Zseni, mégsem alkalmazták
A ma 27 éves Arran Fernandez sem panaszkodik arra, hogy gyermekként nyomás alatt élt. Mindössze 15 éves volt, amikor felvették a Cambridge-i Egyetem matematika szakára. Ezzel 1773 óta ő lett a legfiatalabb cambridge-i diák.
„Sosem éreztem, hogy a korom miatt más lennék, mint a társaim” – mondta.
Fernandez most az észak-ciprusi Kelet-mediterrán Egyetem matematikadocense. Azt mondja: mindig igyekezett a lehető legjobb teljesítményt nyújtani a munkájában, de „inkább a saját megelégedésemre, mint külső nyomásra”.
A gyerekzseni kifejezést nem kedveli.
Nem voltam és nem is vagyok lángész, csak valaki, aki kivételes oktatási lehetőségekben részesült, amiből a legjobbat volt képes kihozni.
A lehetőségek és a támogatás, amelyben részesült, nem tették őt „jobbá” bárki másnál. Inkább arra ösztönözték, hogy tudását „továbbadja”, és megpróbáljon másokat is támogatni hasonló sikerek elérésében.
A zeneileg tehetséges Jocelyn Lavint a tekintélyes manchesteri Chetham’s School of Musicba vették fel. Őt is gyerekzseninek tartották, de ez nem befolyásolta hátrányosan a felcseperedését.
Tanárként és titkárnőként egyaránt dolgozott a múltban, néhány hete pedig jelentkezett „álmai állására”.
A kérdőív kitöltése során hangsúlyozta: úgy érzi, jól tudná végezni a munkát kutatói képességeivel.
Elutasították azzal az indokkal, hogy a kérdésekre adott válaszai pont az ellenkezőjét mutatták annak, amit a munkakörben keresnek. „Emiatt úgy éreztem, hogy a képességeim hátráltatnak az álláskeresésben” – panaszolta Lavin.
Egy Mensa-gyermek nevelése „kimerítő” lehet
A Mensa-gyermekek céltudatosak, és egyenesen […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!