Hirben.hu Hírben jók vagyunk! George Simion első fordulóban aratott győzelme nem meglepetés. Az, hogy az ország lakossága felháborodott, szintén nem. Ahhoz azonban, hogy megértsük a mai állapotokat, vissza kell lépnünk a múltba, ugyanis a jelenlegi román belpolitikai kép nem érthető meg az elmúlt 20 év legalább felületes ismerete nélkül. Mivel ennek mélyebb elemzése, bemutatása szétfeszítené jelen írás kereteit, így inkább távirati stílusban, pontszerűen mutatok be néhány olyan eseményt, amely hozzájárult a politikai osztállyal szembeni teljes kiábránduláshoz, és ahhoz az állapothoz, amely végül szélsőséges, demagóg és populista aktorokat emelt fel a politika színpadára.
A kezdetek
A román politika egyik fordulópontját jelentette, amikor Traian Băsescu (2004 és 2014 között Románia államfője) egy szélesebb alapokon nyugvó koalíció élén, amelynek gerincét a Băsescu által vezetett Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szövetsége adta, és a választásokon a DA Szövetség néven indult (DA = Dreptate și Adevăr, azaz Jog és Igazság, egyben szójáték is, a „da” románul „igent” jelent), legyőzte Adrian Năstase akkori miniszterelnököt, a PSD első emberét az államelnöki választáson. A Ion Iliescu és a Ceaușescu-rezsim másodvonalával összekapcsolódó PSD ekkor, 2004-ben veszítette el először igazán a hatalmat. (Tulajdonképp a PSD a kommunista utódpárt, nagy vonalakban és a szükséges eltérések figyelembevételével megfeleltethető a magyarországi MSZP-nek.)
2009-ben ismét elnökválasztásokra kerül sor, Băsescu megőrzi tisztségét, az államfőválasztással egy időben azonban egy népszavazásra is sor kerül, amelyen a polgárok többsége a maximum 300 fővel működő egykamarás parlamentet támogatja. Bár az Alkotmány szerint a nép választások és közvetlen népszavazás útján gyakorolja hatalmát, a mélyállam ármánykodásai miatt ez a változás azóta sem lépett életbe, holott a referendumon megjelent a választópolgárok több mint fele, így az érvényes, és mivel a többségük igennel szavazott, a döntés gyakorlatba való átültetése kötelező lenne.
Az antikorrupciós küzdelem és az alkotmányos puccs
Băsescu elnöksége alatt indul el és erősödik fel az antikorrupciós küzdelem, amely az addigi politikai osztály számára apokaliptikus veszélyeket hordoz. 2012-ben kerül sor Băsescu elnök második felfüggesztési kísérletére, amely egyben a román belpolitika máig ható fordulópontját hozza magával. Ekkor történt meg először, hogy a PSD [pészédé] összeállt a PNL-vel [pénelé]. Azelőtt – és e rövid epizód után is – a két párt ősellenségnek tekintette egymást; a forradalom utáni Románia első két évtizedében e két politikai erő és az általuk vezetett táborok szembenállása határozta meg a belpolitikai viszonyokat. Azonban a közös konc védelme felülírta az addigi politikai ellenségeskedést, Băsescu elmozdításának érdekében pedig szövetségre lépett a két nagy párt. Ebből született meg az USL (Uniunea Social-Liberală – Szociálliberális Egyesülés), amely konkrét személyi változtatásokat is ajánlott a lakosságnak, amennyiben a románok hajlandók lettek volna a Velencei Bizottság jelentése szerint is alkotmányos puccsnak tekinthető folyamat végén kiírt népszavazáson meneszteni Băsescu államfőt. Az USL részéről az volt a terv, hogy egy új, az országos politikában addig tapasztalatot nem szerzett, de rendkívül jó helyi vezető hírében álló polgármestert tesznek meg miniszterelnöknek. Ez volt az Johannis-terv.
Igen, Klaus Johannis ekkor került először az országos figyelem középpontjába.
Az USL elképzelése végül nem sikerült, Băsescu államfő maradhatott, de egy idő előtti kormánybuktatás után – ami azért történt, mert a Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett bukaresti kormány jóváhagyta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozását – a „magyarveszélyre” hivatkozva a PSD és a PNL megbuktatta a Băsescuhoz hű kormányt, majd a nem sokkal később következő, 2012. decemberi választáson óriási többséget szerzett. A MOGYE-ügy miatt generált népnemzeti hisztéria egyik ékesszóló rétorát szintén megtaláljuk az idei kampányban: ő Crin Antonescu, aki az idei választáson már a Nyugat-barát reformer státuszában próbálta megszerezni a választók bizalmát – amint az látható, mérsékeltnél is kevesebb sikerrel.
Az utca hangja
A 2012-es választások után megalakuló új kormányt már Victor Ponta vezette – ő szintén ismerős lehet a laikusabb közönség számára: az idei elnökválasztás első fordulójában ismételten indult az államfői székért folyó versenyben, egyfajta Trump-imitátorként és rendszerellenes szerepbe helyezkedve. (Ez volt az idei kampány slágermotívuma, mindenki rendszerellenesként kívánt tetszelegni a választók előtt.) Ahogy az lenni szokott, a PSD és a PNL között elfogyott a bizalom, az USL szétesett, a liberálisok ismét ellenzékbe kerültek, miközben a Verespatakra tervezett és környezetvédelmi szempontból kiemelt veszélyeket jelentő aranybánya megnyitása ellen már az utcákon zúgolódtak a fiatalok. A gyakorlatilag heti rendszerességgel utcára vonuló tömeg pedig már nemcsak Verespatak, hanem Románia egyéb problémáit is elkezdte szóvá tenni, úgy is mint a mindent átható korrupció vagy az oktatás alulfinanszírozottsága. Ekkoriban javában zajlottak a DNA (Antikorrupciós Ügyészség) által indított perek és eljárások, a politikai osztály és a mögöttük álló gazdasági holdudvar nagy fejei hullottak porba – amikor megtörtént a bukaresti tragédia.
A Colectiv és a Hexi Pharma
A Colectiv nevű szórakozóhelyen koncert közben tűz ütött ki, a helyiség nem volt megfelelően felszerelve, a kijáratok nem bizonyultak elégségesnek, többen még a klub falai között életüket vesztették. Kiderült, hogy a helyiség úgy jutott engedélyhez, hogy korrumpálta a helyi hatóságokat. Az ország gyakorlatilag egy emberként állt talpra. Jellemző azokra a napokra, hogy Bukarestben déli 12 órára hirdettek megemlékezést a tragédia helyszínén, ahonnan a tömeg elindult a kormánynak helyet adó Victoria-palota irányába. Ponta bejelentette lemondását.
A tragédia következtében égési sérülésekkel kórházba kerülők esete jelentette a következő mérföldkövet: egy lelkileg erős kórházi nővér által készített felvételeket mutatott be a sajtó – nyüvek és kukacok mászkáltak a nyílt sebekben. Nem, ez nem valamilyen harmadik világbeli ország háborús frontvonalán történt, hanem Bukarest egyik kórházában. Közvetlenül a tragédia után a kormány úgy reagált az aggodalmakra, hogy áh, nem szükséges nemzetközi segítséget kérni, Románia képes ellátni a sérülteket. Sokan meghaltak a fertőzések következtében, a sokkoló képek nyomán pedig az ország ismét az utcára vonult. Kiderült, hogy a kormányhoz közel álló, egykori szekusok által működtetett, egészségügyi intézményeknek fertőtlenítőszert szállító cég homeopátiásra hígította az anyagot, hogy nagyobb profitra tegyen szert. A Hexi Pharma igazgatóját végül nem sikerült szóra bírni: gyanús körülmények között hunyt el egy autóbalesetben. A bíróságokon évekig húzzák a különböző pereket, mígnem elévülés címén felmentik a vádlottakat.
Dragnea és a DNA elleni politikai-jogi hadjárat
Alig pár hónappal ezután Liviu Dragnea és társai (vagyis a PSD–RMDSZ-kormány) éjnek idején megszavaztak egy olyan törvényt, amely a büntetőügyekben érintett politikusoknak kínált volna egérutat – gyakorlatilag az igazságszolgáltatás teljes blokádját jelentve. Hogy jobban értsük az akkori hangulatot: nagyjából este tíz óra körül a kormány megszavazza a sürgősségi rendeletet, ami éjjel tizenegy óra tájékán megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Igen, akkor és aznap a Hivatalos Közlöny non-stop üzemmódba kapcsolt. Nagyjából tíz óra körül jönnek az első hírek a közösségi platformokon arról, mire készül a kormány. Éjfélre Románia az utcán van. Mindez történt egy mínusz 24 fokos téli éjszakán. Tömegek mennek ki tüntetni, az egyetemi városokban forradalmi hangulat uralkodik. Tízezrek Kolozsváron, Jászvásáron, Temesváron, és még többen Bukarestben. Az ország egy emberként áll talpra, a mínusz húsz fokos hideg ellenére minden nap tüntetések zajlanak, amelyek már túlmutatnak az egyetemi városok határain is, minden település lázad. Sepsiszentgyörgyön egy fiatal magasba tart egy feliratot, rajta a következő szöveg románul: „Secuii sunt cu țara” – azaz „A székelyek az országgal vannak.” A kép pillanatok alatt válik virálissá, tízezrek lájkolják.
A kormány szabadkozik: a törvények nem teszik lehetővé, hogy sürgősségi kormányrendeletet vonjanak vissza, keresik a kiutat, de nem találják. Az utcán elhangzanak az első tervek: amennyiben a kormány nem teszi meg, amit meg kell, akkor mindenki felmegy Bukarestbe. Szombaton a kormány bejelenti: visszavonta a kormányrendeletet.
A bukaresti tömegoszlatás
2018 újabb mérföldkő: a diaszpóra hatalmas tüntetést hirdetett Bukarestbe, jobbára a korrupció, illetve a PSD ellen. A tüntetést aztán a rendőrség lovasrohamokkal, könnygázzal oszlatta fel, kamu indokokra hivatkozva. A kormány és a különböző politikai szereplők szigorú kivizsgálást ígérnek – amely a mai napig nem történt meg.
Úzvölgye és temetőrablók
Háromnegyed évvel később, 2019 tavaszán kitör a botrány Úzvölgyében, ahol a jól dokumentáltan egykori szekusokból álló szervezeti háló, az orosz hibrid háború aktorai mozgósították magukat, és 1990 fekete márciusa után ismét etnikai összecsapásokat szerveztek Románia területén. Az ismeretlenségből akkor egy új arc emelkedett fel, mint az úzvölgyi temetőt kirablók politikai vezetője: George Simion, aki jelenleg első helyről fordul rá az elnökválasztások második fordulójára.
A járvány
Ebbe a töredezett politikai térbe érkezik meg a Covid, a politikai osztály pedig kritikán alul teljesít. Miközben az egészségügy és a civil szféra, illetve a magánvállalkozói világ hősiesen kitart a lezárások idején, a kormány annyira önmagával van elfoglalva, hogy éppen a járvány legnehezebb időszakában jut eszébe újabb kormányválságot kipróbálni. Úgy tűnik, az államkasszát is a pandémia farvizén akarták feltölteni; a lezárások idején jellemzően akkor is megbüntették az embert, ha a papírja helyesen volt kitöltve, és nem is ment közel senkihez. Ez az intézkedés később alkotmányellenesnek bizonyult.
Aztán kicsúszott a kezükből a kezdeményezés, és a diskurzust átvették az állampolgári gyanakvást kiszolgáló, interneten terjedő összeesküvés-elméletek. Ennek következtében naponta tízezrek halnak meg, kormányunk pedig gyakorlatilag nem volt. George Simion és az AUR maximálisan kihasználja a helyzetet, a gyülekezést korlátozó állami rendelet ellenére tüntetéseket szerveznek, amelyekre a hatalom nem, vagy csak nagyon óvatosan, szimbolikusnak nevezhető büntetésekkel reagál. Simion és az AUR torkából ekkor hangzik fel a vérfagyasztó jövő jóslata: „gyilkosok” – skandálják egy kórház előtt az orvosoknak. Időközben a kormány ismét szétesik, a járvány legsúlyosabb pillanatában Romániában csak az ügyvezető miniszterek vannak jelen.
Johannis ismét összehozza a PNL-t és a PSD-t
A válság leküzdésének címén a PNL-ből államfői székbe érkező Johannis felhívja régi cimboráit a PSD-ből, és megalakul a PSD–PNL–RMDSZ koalíciós kormány. A kormányfői pozíció kérdésében pedig egy rotációs eljárásban egyeznek meg. Előbb Nicolae Ciucă kerül a kormány élére a PNL részéről, akit 2023 tavaszán a 2024-es parlamenti választásokig tartó időszakra vált fel a PSD első embere, Marcel Ciolacu.
Igazából már idejük se lett volna akármit is kormányozni, mert érkezik az energiaár-válság, majd a teljeskörű orosz katonai agresszió a szomszédos Ukrajna ellen.
A 2023-as rosálás (tervezett kormányfőcsere) idején az RMDSZ-t kiakolbólítják a kormányból, a költségvetési hiány elszáll, mert a lázadó lakosságot különböző, egyébként jogos béremelésekkel próbálják nyugtatni: megemelik többek között a tanárok fizetését, a minimálbért, a nyugdíjakat.
Ma az Európai Unión belül Romániában a legmagasabb a költségvetési hiány, a 2024-es szuperválasztási esztendő pedig egy teljesen kiábrándult, az oktatás korábbi kormányzati elengedése miatt 42 százaléknyi funkcionális analfabétákkal bíró társadalomra szakad rá, a hamis hírek, az orosz pszichológiai hadviselés minden taktikájával együtt. A politikai osztály szokásaihoz híven önmagával van elfoglalva, különböző trükkökkel igyekeznek a lehető legmagasabb szavazatszámot elérni: Magyarországhoz hasonlóan összevonják az európai parlamenti és az önkormányzati választásokat, az EP-voksoláson a két nagy ellenfél, a koalíciós társak (PSD és a PNL) közös listán indulnak. Ilyesmi már sok országban megtörtént, de az, hogy a parlamenti és az államfőválasztások időpontjának tologatásával kezdenek el kacérkodni, már jelzi, hogy itt egy komoly taktikai csata folyik az addig nagy egyetértésben közösen kormányzó Marcel Ciolacu (PSD) és Nicolae Ciucă (PNL) között.
Az önmagukkal táncoló nagy pártok között pedig az AUR teszi a dolgát, és jelen van mindenhol – érzékletes példa: a pártoknak juttatott költségvetési támogatásból buszokat bérelnek, amelyeket mobil orvosi rendelőkké alakítanak át, és a kis falvakba jutnak el szűrőprogramjaikkal. Retorikájuk, bár populista, de az általuk felvázolt problémák mindegyike valós, és a mindennapi életből merít. Ahogy azt a manipulációs iskolákban tanítják: nevezd meg a valós problémát, az ember ismerje fel magát benne, majd ajánlj neked kedvező megoldást. Ha igazad volt a probléma megnevezését illetően, akkor a polgár azt fogja gondolni, hogy a megoldási javaslataid is igazak lehetnek.
A tavaly novemberi–decemberi választások
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!