Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Immáron hivatalos, hogy az amerikaiak november 5-én arról döntenek: az Egyesült Államok 47. elnöke Kamala Harris vagy Donald Trump legyen, valamint alelnökként őket Tim Walz vagy J. D. Vance segítse. Mivel már biztos, hogy a demokraták és a republikánusok kik mögé állnak be a kampány során, érdemes megvizsgálni, hogy az alelnökjelöltek konkrétan mennyire járulhatnak hozzá a választási győzelemhez, és milyen feladataik vannak a kampány során. Az elnökjelöltek céljainak elérésben vajon Walz vagy Vance lehet nagyobb segítség?
A tervek szerint augusztus 6-án egy videóban jelentette volna be Kamala Harris, a Demokrata Párt elnökjelöltje, hogy Tim Walzcal, Minnesota kormányzójával fut neki a novemberi választásoknak, és megválasztása esetén 2025. január 20-án Harris mellett őt iktatják be alelnöknek. Ám végül csapata ezt a sajtónak hamarabb megszellőztette és csak a délutáni kampányeseményén mutatta be hivatalosan is alelnökjelöltjét.
Ezzel immáron biztossá vált, hogy a választás után ki lesz Amerikában a két legfőbb közjogi méltóság, hiszen Donald Trump még a Republikánus Párt jelölőgyűlésén jelentette be, hogy megválasztása esetén az újonc szenátor, a mindössze másfél éves törvényhozói karrierrel rendelkező J. D. Vance lesz az alelnöke.
Korábban a J. D. Vance-ről szóló portrénkban is megírtuk – illetve Walz bejelentése kapcsán –, hogy miért eshetett rájuk a választás. Trump alelnökjelöltjéről úgy gondolhatta, hogy Vance-szel a középnyugati munkásosztályt könnyebben tudja megszólítani, lévén, hogy Vance is a rozsdaövezetből származik, és könyvet is írt saját tapasztalatairól, ami az ottaniak számára a mindennapokat jelenti.
Ezzel szemben Harris azért dönthetett Walz mellett, mert kormányzóként jó eredményeket tud felmutatni progresszív szakpolitikák kapcsán, valamint kommunikációs stílusa képes lehet megszólítani a vidéki fehér szavazókat. De leginkább amiatt eshetett Walzra a választás, mert az elmúlt két hétben az ő újításával sikerült egy újabb üzenettel támadni a Trump–Vance-kettőst, amit később az egész párt magáévá tett.
De mennyire fontos az alelnökjelölt a kampány során, és tényleg segíthet mind Vance, mind Walz elnökjelöltjeik céljainak az elérésben?
Sokat számít az alelnökjelölt személye, de nem úgy, mint ahogy gondoljuk
Először John Fitzgerald Kennedy, demokrata elnök nyilatkozta azt az 1960-as elnökválasztás előtt,: neki nem rémlik, hogy egy alelnökjelölt valaha is hozzájárult volna ahhoz, hogy az elektori kollégiumban akár egy szavazattal is többet szerezzen az elnökjelölt. Ennek ellenére az északkeleti JFK az akkori texasi szenátort, Lyndon Johnsont választotta társának, abban a reményben, hogy ezzel a déli államokban jobban szerepelhet majd a páros.
Ez a döntése végül be is vált, ezért később már arról beszélt, Johnson nélkül délen nem tudtak volna győzni – de tényleg így történt?
Az amerikai politológusok régóta vizsgálják a kérdést, az elmúlt években több tanulmány is készült, ami az alelnökjelöltek az elnökjelölt kampányára gyakorolt hatásait vizsgálták. Arra jutottak, hogy
az alelnökjelölt személye nem, vagy csak elenyésző mértékben járul hozzá a győzelemhez,
– bár igaz, sokszor épp egy apróságon is múlhat az elnökválasztás kimenetele, mint például történt 2000-ben a George W. Bush és Al Gore közötti versenyben.
Christopher Devine és Kyle Kopko Do Running Mates Matter? című 2020-as monográfiájukban egészen 1884-től vizsgálva nézték meg, hogy az alelnökjelölt valóban számszerűen kimutathatóan hozzájárul-e a győzelemhez. Hiszen sokak szerint 2008-ban John McCain republikánus elnökjelölt azért kapott ki a Barack Obama, Joe Biden kettőssel szemben, mert Sarah Palin személyében egy gyenge alelnökjelölttel indult neki. Míg 2016-ban Donald Trump győzelméhez hozzájárult Mike Pence vallásossága, akinek segítségével az evangélikus szavazatokat behúzta a későbbi elnök.
Ugyanakkor megállapításaik szerint ezt az adatok nem támasztották alá.
Az evangélikusok például még jóval Pence kiválasztása előtt eldöntötték, hogy Trumpra szavaznak, Palin kiválasztása pedig nem segítette McCaint, hogy több nő szavazzon rá, míg Harris csak minimálisan dobta meg Biden fekete, női és fekete női szavazóinak számát 2020-ban. Az egyetlen ennek ellentmondó eset, amit találtak, hogy 2000-ben Al Gore nyerhetett volna New Hampshire-ben – ezáltal pedig az elnökválasztást is megnyerhette volna –, ha Joe Lieberman connecticuti szenátor helyett az állam akkori kormányzóját, Jeanne Shaheent választja […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!