Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Pontot tett az iraki kormány Muhammad Bákir asz-Szadr síita pap ügyének végére: a hitszónokot 1980. április 9-én végezték ki, miután néhány nappal korábban húgával együtt letartóztatták. Asz-Szadr az akkori iraki elnök, Szaddám Huszein és kormányának egyik legfőbb kritikusa és az egyik legnagyobb síita mozgalom, az Iszlám Dava Párt vezetője volt. Többször szervezett megmozdulásokat a Baasz Párt ellen; halála előtti utolsó három beszédében szabadságharcra szólította fel az irakiakat.
Több mint négy évtizeddel később pedig meggyilkolásának egyik fő résztvevőjét végezték ki – erről már az iraki Nemzetbiztonsági Szolgálat számolt be 2026. február elején. Szadún Szabri al-Kájszi tábornok Szaddám bukása után, 2003-ban Szíriába menekült, ahol Hadzs Száleh álnéven élt. Irakba 2023. február végén tért vissza, ahol Erbílben letartóztatták, majd 2025 végén súlyos, emberiség elleni bűncselekmények elkövetése miatt felakasztották.
Síita forradalom iráni mintára?
Szaddám Huszein a Baasz Pártban emelkedett fel, és az 1968-as baaszista puccs után Ahmed Hasszán al-Bakr rezsimjének egyik kulcsembere lett. A következő évtizedben a biztonsági szolgálatok és a pártapparátus feletti befolyását fokozatosan kiterjesztve lojális követőkből hálót épített, miközben riválisait kiszorította. 1979-ben, al-Bakr visszalépése után Szaddám átvette az elnöki és pártvezetői posztot, majd gyors tisztogatásokkal végleg megszilárdította uralmát.
A szunnita Szaddám tartott a társadalom többségét alkotó síita közösségtől.
Aggodalmait fokozta az 1979-es, a Pahlavi-monarchia összeomlásához vezető iráni iszlám forradalom. Bagdadban attól féltek, hogy a forradalmi hullám Irakot is eléri, ezért a kormány igyekezett még csírájában elfojtani minden olyan síita szervezkedést, amely a „forradalmi példa” iraki megfelelőjévé válhatott volna. Ezen logika mentén vált különösen veszélyessé Asz-Szadr, akinek befolyása a vallási szférán túl a politikailag aktív síita körökre is kiterjedt. Letartóztatása és 1980-as kivégzése egyszerre szólt a síita ellenzék megfélemlítéséről, és annak üzenetéről, hogy Irakban nem fog működni az „iráni forgatókönyv”.
Szaddám elnöksége alatt a síita ellenzék mozgástere rendkívül szűk volt: a rezsim a szervezett síita politikai és vallási aktivizmust – különösen az iráni forradalom és az 1980–1988-as iraki–iráni háború után – rendszerbiztonsági fenyegetésként kezelte, és megfigyeléssel, letartóztatásokkal, száműzetéssel, illetve példastatuáló erőszakkal igyekezett szétverni hálózatait.
Szaddám rendszere elsősorban a hűség és a fenyegetés logikája mentén működött, de a felekezeti törésvonalat következetesen ki is használta. A mindennapokban a síita–szunnita viszony jellemzően pragmatikus maradt, politikailag viszont a rezsim stratégiái – különösen az elnyomás, a bizalmatlanság és az „idegen befolyás” narratívája – fokozatosan mélyítették a szektariánus feszültségeket.
2003-ban azonban kitört az iraki háború: március 20-án, helyi idő szerint a reggeli órákban az amerikai légierő ledobta az első bombákat Bagdadra. Nem sokkal később Szaddám elmenekült, az ország irányítását síita pártok vették át. A síita–szunnita feszültség ugyanakkor továbbra sem enyhült, sőt a 2006–2008-as nyílt felekezeti erőszakba torkollt. Egy átmeneti mérséklődés után az Iszlám Állam (ISIS) felemelkedése és a terrorszervezet ellen vívott háború ismét kiélezte a törésvonalat. Az ellentét napjainkra sem tűnt el, de a nyílt erőszak helyett a bizalomhiány, az intézményi viták és a biztonsági egyenlőtlenségek határozzák meg.
Szaddám megítélése napjainkban
A volt iraki elnököt 2006. december 30-án emberiesség elleni bűnök elkövetése miatt felakasztották a […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! Forrás: *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
https://index.hu/kulfold/2026/02/21/irak-szaddam-husszein-diktatura-kivegzes-baasz-part-iran-siita/