Mélyre nyúló gyökerei vannak Trump bezárkózási politikájának

A mainstream amerikai külpolitikai establishment Donald Trump korábbi elnököt veszélyes neoizolacionistának tartja, aki teljesen távol áll az amerikai eszméktől és érdekektől. Az internacionalisták otthon és külföldön egyaránt tartanak Trump esetleges novemberi újraválasztásától, attól félve, hogy lebontaná azt a liberális rendet, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei a második világháború óta felépítettek.

Ezek a félelmek jogosak; Trump valóban arra törekedhet, hogy az Egyesült Államok által vezetett liberális rend néhány központi elemét felszámolja. De ha az „Amerika az első” szlogen által képviselt megközelítést az amerikai tapasztalatoktól való eltérésként tüntetjük fel, akkor félreértjük annak mély történelmi és ideológiai gyökereit, valamint jelentős politikai vonzerejét. Trump vezetési stílusa válasz a változó világra és az amerikai választók részéről érkező jelzésekre, nem csupán szeszélyes törekvés arra, hogy lerombolja azt a világrendet, amelyet az Egyesült Államok felépített – írja a Foreign Affairs hasábjain Charles Kupchan, a Georgetown Egyetem professzora. 

1789-től 1941-ig (a spanyol–amerikai háború és az I. világháború rövid kivételeivel) az Egyesült Államok olyan elszigetelődési stratégiát követett, amelyhez Trump alapvető tervei erősen hasonlítanak. George Washington elnök 1796-os búcsúbeszédében „a lehető legkevesebb politikai kapcsolatra” szólított fel idegen nemzetekkel, kijelentve: „Igazi politikánk, hogy távol tartjuk magunkat az állandó szövetségektől az idegen világ bármely részével”. Az izolacionizmus a huszadik században is fennmaradt, nem kis részben azért, mert több ideológiai irányzata is kiszélesítette politikai vonzerejét.

Az elszigetelődés mindenki számára kínált valamit

Az izolacionizmus mindenki számára kínált valamit – és ez lehetővé tette, hogy sokáig uralja az amerikai politikát. A realisták számára az izolacionizmus megfelelően tükrözte és erősítette a földrajzi elszigeteltséget és a stratégiai távolságtartást. Az idealisták és a progresszívek számára az izolacionizmus a reálpolitika elől való menekülést jelentette, és lehetővé tette, hogy az ország a háborús eszközök helyett a gazdasági jólétébe fektethessen be. A konzervatív nacionalisták a szuverenitás védelmét és az amerikai hatalom egyoldalú gyakorlásának megerősítését látták az izolacionizmusban. A libertáriusok a stratégiát a kis kormányzat és a hazai szabadság biztosításának eszközeként látták. A bevándorlóellenes csoportok számára az izolacionizmus a társadalmi homogenitás megőrzését jelentette a nem fehér világ sakkban tartásával. Az iparosok az izolacionizmust a protekcionizmus kiterjesztésének tekintették – a bevándorlók helyett inkább az importot tartották távol.

Hirdetés

és az olyan autokraták iránt mutatott szimpátiát, mint Vlagyimir Putyin orosz elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető, miközben a szövetséges demokráciák vezetőit hidegen fogadta. Trump nagystratégiai megközelítése azonban kellő óvatosságot mutat a demokrácia külföldi terjesztésével kapcsolatban. Helyesen vezette vissza az Egyesült Államok közel-keleti túlkapásait arra a „veszélyes elképzelésre, hogy nyugati demokráciákat tudunk csinálni olyan országokból, amelyeknek nincs tapasztalatuk vagy érdekük a nyugati demokráciává váláshoz”. Az ENSZ Közgyűlése előtt azt mondta, hogy „nem akarjuk ráerőltetni az életmódunkat senkire”, és hogy „tiszteletben tartom minden nemzet jogát ebben a teremben ahhoz, hogy saját szokásait, hitét és hagyományait kövesse”. Egy egymástól függő és globalizált világban Trump pragmatikus készsége az ideológiai választóvonalakon átívelő együttműködésre jobb eredményeket hozhat, mint az, hogy a XXI. századot „a

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2024/09/22/egyesult-allamok-donald-trump-izolacionizmus/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!