2025. február 7., péntekMa Tódor napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 407,00 Ft | USD: 392,00 Ft | CHF: 434,00 Ft
2025.02.07. Tódor Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 407,00 Ft | USD: 392,00 Ft | CHF: 434,00 Ft
Kezdőlap / Külföld / Már évek óta folyik Európa utolsó diktátorának egyszemélyes háborúja az EU ellen

Hirdetés

Már évek óta folyik Európa utolsó diktátorának egyszemélyes háborúja az EU ellen

Legutóbb 2020. augusztus 9-én tartottak elnökválasztást Belaruszban, ami hivatalosan a korábban magát Európa utolsó diktátorának is nevező Aljakszandr Lukasenka győzelmével ért véget, noha ez inkább köszönhető az akkor már több évtizede épített elnyomó rendszerének, mintsem a szavazóknak.

Ugyan elképzelhető, hogy valóban Lukasenka szerezte a legtöbb szavazatot kihívóival – köztük az azóta száműzetésben élő Szvjetlana Cihanouszkajával – szemben, de az szinte biztos, hogy nem a szavazatok 80 százalékát kaphatta a már 1994 óta hatalomban lévő elnök, míg a választások előtt Minszkben történelmi nagyságú demonstrációt szervező kihívója mindössze 10 százalékot ért el – nem véletlen, hogy a hivatalos eredmények nyilvánosságra hozatala után nemcsak a fővárosban, hanem több belarusz városban törtek ki spontán tüntetések.

A tüntetések során több ezer embert vettek őrizetbe, vagy akár tartóztattak le a belarusz rendőrök, miközben a demonstrációkat a hatalom erőszakkal verte le, a rendszerrel szemben induló ellenzék arcait pedig vagy száműzték, vagy pedig állam elleni bűncselekmény miatt elítélték.

Hirdetés

Közülük legrosszabbul az egyébként Németországban fuvolistaként sikeres karriert befutó Marija Kalesznyikava járt, akit 2020 szeptemberében tartóztattak le, majd pedig egy évvel később 11 év börtönbüntetésre ítéltek állítólagos puccskísérlete miatt ügyvédjével.

Az egykoron szőke rövid hajával és bőrdzsekijével ikonná váló Kalesznyikaváról elítélése óta nem sok mindent hallani – legutóbb 21 hónapnyi hallgatás után, 2024 novemberében közöltek róla egy képet, ahogy a börtönben édesapja meglátogatta, miközben már 2023 februárja óta nem küldhet levelet a börtönből, egészségügyi állapota pedig letartóztatása óta szemmel láthatóan romlott.

A 2020-as események ugyanakkor nem csak egyéni szinten járt tragédiával végződő következményekkel, hanem a rezsim működése és külföldi megítélése szempontjából is egy korszakhatárnak számít.

Ugyan a posztszovjet állam már régóta nem számít demokratikus országnak – elvégre 2012-ben Lukasenka még azzal is büszkélkedett, hogy ő Európa utolsó diktátora, amit 2023-ban már visszautasított –, ami miatt több ízben is szankcionálták az országot, de azért aktív diplomáciai kapcsolatot ápoltak Lukasenka rezsimjével, hiszen a Krím-félsziget 2014-es orosz annektálása után fontos szereplővé vált a térségben.

Azonban míg a 2010-es években Lukasenka volt a kapocs Oroszország és Nyugat között, azóta Lukasenka rezsimje már csak Oroszország csatlóstársaként van jellemezve,

a belorusz elnök hatalma pedig kiszolgáltatott Vlagyimir Putyin orosz kollégája számára. Pedig nem így indult az 1991-ben függetlenné váló Belarusz története, és mások voltak Lukasenka ambíciói is.

Nyugat és Oroszország között lavírozva

Mára már kicsit hihetetlennek tűnhet, de az 1994-es elnökválasztáson Aljakszandr Lukasenka még a változás jelöltjének számított, amivel nagy arányban sikerült megnyernie az elnökválasztást a még előző rendszerben is miniszterelnöki pozíciót betöltő Vjacsaszlav Kebiccsel szemben.

Ugyanakkor Lukasenkának később nagyobb tervei voltak. Mint korábbi cikkünkben bemutattuk, az 1996-ban még a belarusz elnök akkori orosz kollégájával, Borisz Jelcinnel közösen létrehozták a két ország közötti szorosabb együttműködést, köztük a gazdasági és nem pontosan meghatározott politikai integrációt is célzó Unióállamot.

A megállapodásnak a lényege az volt, hogy ugyan a két ország független marad, azonban szuverenitásuk bizonyos elemeit egyesítik, hogy azokat a továbbiakban nemzeti szint helyett nemzetek feletti (szupranacionális) szinten kezeljék.

Az Unióállam mindkét fél számára előnyös volt annak ellenére, hogy az a rendkívül aszimmetrikus kapcsolatot fagyasztotta be.

Oroszország ebben biztonságának szavatolását látta – hiszen az orosz biztonságpolitikai gondolkodás területalapú, Jelcin ezzel pedig szerzett egy ütközőállamot országa és a NATO közé –, míg Lukasenka hatalma növekedését.

Ugyan hivatalosan az orosz elnök volt az Unióállam vezetője, de Jelcin már akkor is súlyos betegségekkel küzdött, amin alkoholizmusa sem segített, ezért a belorusz elnök abban bízott: névileg ugyan majd Jelcin irányít, a gyakorlatban azonban majd ő fog valódi döntéseket hozni a szupranacionális szervezetben. Ugyanakkor hiába bízott mindkét vezető a két ország szorosabb együttműködésében, Jelcin lemondása, majd Vlagyimir Putyin hatalomrakerülése mindent megváltoztatott.

Putyin nem volt híve az unióállamnak, a politikai integrációt pedig csak abban az esetben lett volna hajlandó végrehajtani, ha az a Belarusz Köztársaság Oroszországba való beolvadásával járna, emiatt a projekt sokáig meg is akadt, hiszen Lukasenka nem akarta elveszteni függetlenségét, pláne nem akarta csökkenteni hatalmát.

A két elnök nem is jött ki jól egymással, ennek ellenére törekedtek a jószomszédi viszonyra, valamint az egymás számára előnyös gazdasági és kereskedelmi együttműködésre, azonban Vlagyimir Putyin 1999-ben Csecsenföld, majd 2008-ban Grúzia ellen indított és megnyert háború miatt Lukasenka féltette országát és elnöki székét.

Vlagyimir Putyin és Aljakszandr Lukasenka 2024. december 6-án, Minszkben

Vlagyimir Putyin és Aljakszandr Lukasenka 2024. december 6-án, Minszkben

Fotó: Contributor / Getty Images Hungary

Emiatt a 2010-es évek elején, de leginkább a 2013-as ukrajnai majdani felkelés, majd a Krím félsziget 2014-es annektálása idején Lukasenka hintapolitikába kezdett:

ugyan törekedett a jó kapcsolatokra Vlagyimir Putyinnal annyira, hogy ne támadja meg, de elkezdett nyitni a nyugati országok felé is.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2025/01/25/belarusz-aljakszandr-lukasenka-illegalis-migracio-hibrid-haboru-diplomacia-lengyelorszag-litvania-lettorszag/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Összesen 85 iskola kapott bombafenyegetést Horvátországban

Mint megírtuk, Horvátországot is elérte a tömeges bombafenyegetés, az éjszaka országszerte több iskola kapott fenyegető …