Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Bár az orosz törvények szerint a sorkatonák (szemben az önkéntesekkel, a szerződéses katonákkal és a mozgósítás alá esőkkel) nem kerülhetnek háborús övezetbe, ma már nem mindenki hiszi, hogy a hadsereg fenntartja ezt a korlátozást. Más szóval a konfliktus alapvető jellemzője, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök és az öregedő Politbüro nemcsak azt határozza meg a fiatalabb generációk számára, hogyan éljenek, hanem azt is, hogy hogyan haljanak meg.
Az Oroszországon kívüli megfigyelők gyakran feltételezik, hogy a fiatal oroszok elkötelezettsége meginog a Putyin-rezsim alatt, és hogy az ország politikai kultúrájában bekövetkező valódi változáshoz generációváltásra van szükség a hatalmi struktúrában. Ezen gondolatok szerint ezek a fiatalok soha nem tapasztalták meg az életet a Szovjetunióban, mivel a nyitott határok és piaci kapitalizmus korszakában nőttek fel. Egy olyan korszakban, amelyben az egyéni jogok és szabadságjogok normálisak voltak. Ha a fiatalok át tudnák venni a hatalom irányítását, minden más lenne − írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében Andrei Kolesnikov, a Finn Külügyi Intézet Tudományos Tanácsadó Testületének tagja.
A valóság ennél bonyolultabb. Először is, a fiatal oroszok soha nem ismertek más vezetőt, mint Putyint. Nem tapasztalhatták meg a normális demokráciát vagy akár egy minőségileg más vezetést. Emellett a konformizmus előnyeit is megtanulták. A növekvő elnyomás mellett a Putyin-rezsim jutalmak széles skáláját alkalmazza a fiatal oroszok lojalitásának megtartására – többek között különleges kiváltságokat kínálnak azoknak, akik a hadseregben szolgálnak, a hadiipari komplexumban dolgoznak, vagy más módon mutatják meg, hogy szorgalmasan követik a lefektetett irányvonalat. A rendszer a hazafias ifjúsági mozgalmakat és a közösségi médiát is igyekezett felhasználni a fiatalok hozzáállásának formálására és lojalitásuk erősítésére.
A brutális elnyomás és az agresszív „udvarlás” e keverékének a fiatalokra gyakorolt összesített hatása, legalábbis egyelőre a csend: a mai orosz fiatalok körében kevés jele van az érdemi ellenállásnak. Ehelyett sokan közülük passzív vagy aktív konformistáknak tűnnek, akik megragadják azokat a lehetőségeket, amelyeket a még mindig jelen lévő piacgazdaság vagy a nagyvállalatok kínálnak a fiatal karrieristáknak. Általában messze vannak a Kreml ideáljától, amely szerint a fiatalok generációja a katonai-ipari komplexum engedelmes munkásaiból, katonákból és sokgyermekes anyákból, a hagyományos értékek híveiből állna. De még ezek az archaikus kilátások sem tűnnek sokak számára értelmetlennek. Bár a külső viselkedés csak egy része lehet a történetnek, mégis arra utal, hogy milyen nagy kihívás lehet a putyinizmussal való szakítás.
Nem önkéntes lojalisták
Az orosz fiatalság története a Putyin hatalomra kerülése óta eltelt két és fél évtizedben sok szempontból ellentmondásos. Körülbelül 2018-ig a független Levada Központ által gyűjtött felmérési adatok szerint a fiatalabb oroszok, különösen a legfiatalabb felnőtt korosztály (a 18 és 24 év közöttiek) voltak általában a leghűségesebbek a rendszerhez. Ez a megállapítás csak első pillantásra paradox. Putyin uralmának kezdetén, amikor a ma 20 és 30 évesek még zsenge korban voltak, Oroszország erős gazdasági növekedésnek örvendett − az 1990-es években kiépített piacgazdaság és a század eleji magas energiaárak eredményeként. Így ők a virágzó piacok, az új kommunikációs eszközök, a nyitott határok és a fogyasztás korszakában nőttek fel.
Ez a generáció azonban alig volt kitéve a demokráciának, amelyet a kormány könyörtelenül korlátozott. Miután ultramodern fogyasztókká váltak, a fiatal oroszok jelentős része − és idősebb társaik közül is sokan − soha nem váltak teljes értékű, modern állampolgárokká. Nem értették meg a hatalom rotációjának és így a szabad választásoknak az értékét: a rendszer így is fogyasztói előnyöket biztosított. A legtöbb orosz számára a rendszer iránti lojalitás nem a putyinizmus aktív támogatásában, hanem inkább a politika iránti közömbösségben nyilvánult meg.
2018 körül azonban észrevehető változás következett be. Oroszország egyre zártabbá vált, és ez nyugtalanító volt egy olyan generáció számára, amely egy modernizált és viszonylag nyitott társadalomban nőtt fel. Maga a kormány és Putyin stílusa − akit kezdtek „nagypapának” szólítani − reménytelenül elavultnak tűnt. A fiatalok egyre inkább tudatában voltak Oroszország szűkülő politikai terének, és egyre szkeptikusabbak lettek a rendszerrel szemben.
A megváltozott hozzáállást […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!