Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Mi történik, ha a szocializmus megérkezik a Szaharába? Először semmi, de aztán jön a homokhiány” – szól a találó aforizma, aminek eredetét lehetetlen kideríteni, de többen a 20. század egyik legnagyobb hatású Nobel-díjas amerikai közgazdászát, Milton Friedmant gyanítják a bonmot mögött. Talán még az eredendően életképtelen tervutasításos szocialista gazdaság is csak nagy nehezen tudna ilyen képtelen helyezetet előidézni. Mert annyi homok van a szárazföldek tíz százalékát borító homoksivatagokban, hogy
ha egyenletesen elterítenénk a bolygón, legalább egy méter magasan homok fedné a kontinenseket.
A Szahara ráadásul egyre csak terjeszkedik, minden évben 10 kilométerrel halad a Száhel-övezetben dél felé. Ezért ha van természetes anyag, ami kifogyhatatlannak tűnik, akkor a kezeink közül kifolyó, terméketlen homok mindenképpen az.
Mégis előállt az az abszurd helyzet, hogy globális homokválság van kialakulóban, és még sivatagi országok, például Szaúd-Arábia, vagy Dubaj is, homokot kénytelenek importálni.
Annyira felpörgött a homokkereskedelem az utóbbi években, hogy a globális (és legális) homokexport már meghaladta a 2 és fél milliárd dolláros forgalmat, miközben a volumen évente 5-10 százalékkal nő. És olyan új kifejezések születtek, mint az egyetlen éjszaka alatt teherautókkal egész strandokat eltakarítani képes homokmaffia.
Na de hogyan lehetséges ez, amikor sok országot szinte betemet a homok?
Nem szoktunk belegondolni (miért is tennénk?), de homok nélkül ma már egyszerűen nem tudnánk létezni. Nem csak az üvegnek, a napelemeknek és az életünket lassanként leuraló elektronikus készülékek, telefonok, kütyük szilíciumcsipjeinek alapanyaga, hanem az épületek legfontosabb építőanyagának, a betonnak is nélkülözhetetlen hozzávalója. Utak, terek, lakóházak, irodaépületek és általában az urbanizált környezet mindenhol (szó szerint) homokra épül. Még akkor is, ha a bibliai példabeszéd szerint a „Balga ember épít csak homokra”.
Homok a szélben… nem az igazi
A gond nem az üveggel, a napelemekkel és a szilíciumcsipekkel, hanem a betonnal van. Azzal, hogy csak bizonyos homok típusok alkalmasak építkezésre. A szél koptatta sivatagi homok azonban nagyrészt haszontalan számunkra, mert a szemcsék túl simák és lekerekítettek ahhoz, hogy összekapaszkodjanak és a cementtel stabil betont képezzenek. Nem úgy, mint a folyók medrében, partjain és árterekben, valamint a tavakban és sok tengerparti sávban található, víz koptatta, érdesebb, szögletesebb szemcséjű homok.
Csak az ilyen fajta durvább matéria alkalmas kellően szilárd, tartós épületelemek, utak készítéséhez.
Ezért hiába van Szaúd-Arábiában, vagy a szaharai országokban tengernyi homok, amerre a szem ellát, a szétfolyó finom szemek miatt építkezésre nem használható. Márpedig a gazdag Öböl-országok őrült építkezésekbe kezdetek az elmúlt évtizedben.
Lebetonozzuk a bolygót
A homokválság fő mozgatórugója a féktelen tempójú urbanizáció. 1950 óta több mint négyszeresére nőtt a városi területeken élők száma a világon. Ma az emberiség 55 százaléka, 4,5 milliárd ember él urbanizált településeken, pár évtizeden belül pedig már a Föld népességének kétharmada, további 2 és fél milliárd költözik majd lebetonozott környezetbe. Csak hogy elképzelhessük a nagyságrendet: önmagában Kína több betont, hozzá pedig homokot használt fel csak a 2010-es években, mint az Egyesült Államok az egész 20. században.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!