Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kínában a jelentős gazdasági lassulás jelei mutatkoznak a több évtizedes felpörgetett növekedés után. Úgy tűnik, hogy a világjárvány után sokat várt fellendülés meghiúsult, és az adatok figyelmeztető jeleket villogtatnak az egész gazdaságban.
Ezúttal előfordulhat, hogy a kormány hagyományos eszközei az irányváltáshoz nem bizonyulnak járható útnak. Az országnak meg kell küzdenie azzal, hogyan kezelje a megrendült ingatlanszektort, az alacsonyabb fogyasztói kiadásokat és a halmozódó helyi adósságot.
Az azonban, hogy Pekingnek sikerül-e megfordítania a dolgokat, nem csak Kína problémája. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) arra számít, hogy az ország idén valamivel több mint 30 százalékkal járul hozzá a globális növekedéshez. Ha ez a lendület kifullad, annak hatása az egész világon érződni fog.
Átmeneti lépéshátrányba került Kína
A kínai fogyasztói árak egyáltalán nem emelkedtek a júniust megelőző egy évben. Az ország GDP-deflátora, az áruk és szolgáltatások árának széles mérőszáma 1,4 százalékkal csökkent a második negyedévben az egy évvel korábbihoz képest. Ez a legnagyobb visszaesés a kínai gazdaság ezen mutatószámában 2009 óta.
A csökkenő árak közvetlen veszélyt jelentenek az ország döntéshozóira. Csökkenthetik a profitot, lenyomhatják a bizalmat, és elriaszthatják a hitelfelvételt és a befektetéseket, ami csak növeli a deflációs nyomást. Az infláció hiányának kevésbé közvetlen következménye is van, ez pedig különösen érdekes azok számára, akik a Kína és Amerika közötti geopolitikai versenyt vizsgálják.
A defláció ugyanis késleltetheti Kína felemelkedését a világ legnagyobb gazdasági hatalmává.
Nehézségei ellenére az ország gazdasága várhatóan mintegy 5 százalékkal fog növekedni idén. Amerikáé valószínűleg legfeljebb 2 százalékkal. Ezek az előrejelzések azonban kizárják az inflációt, és figyelmen kívül hagyják az árfolyamokat. Amerika nominális növekedése az infláció korrekciója előtt meghaladhatja a 6 százalékot a Goldman Sachs szerint. Az ország 2 százalékkal több terméket gyárt majd, aminek az ára körülbelül 4 százalékkal emelkedhet. Kína nominális növekedése ezzel szemben az előrejelzések szerint csak 5,5 százalék.
Elméletileg a magas infláció Amerikában gyengítheti a dollárt. Ez más gazdaságokat, például Kínát dollárban kifejezve nagyobbra értékelhetné. A gyakorlatban azonban Amerika fizetőeszköze erős volt. Ennek eredményeként a kínai GDP dollárra átszámítva 2023-ban tovább eshet riválisához képest, már a második egymást követő évben.
A Goldman Sachs szerint az ország gazdasága 2023-ban 67 százaléka lesz az amerikainak, szemben a 2021-es 76 százalékkal – így a világ második legnagyobb gazdasága távolabb kerül a dobogó csúcsától.
A felzárkózás az árszínvonalban is meglátszik
Az olyan feltörekvő gazdaságoknak, mint Kína, nem csupán gyorsabban kell növekedniük, mint az érett gazdaságoknak, hanem áraiknak is utol kell érniük a gazdag országokban uralkodó magasabb árakat. A feltörekvő gazdaságok szegényen és olcsón indulnak, majd gazdagodnak és drágulnak. Vagy azért, mert gyorsan emelkednek az áraik, vagy azért, mert erősödik a fizetőeszközük árfolyama.
Az 1960-as években például egy Olaszországba vagy Japánba látogató amerikai azt tapasztalta volna, hogy a dollár ezekben az országokban tovább nyúlik, mint odahaza. A lírában és a jenben kifejezett ár piaci árfolyamon dollárra átváltva alacsonyabb volt, mint a hasonló tételek amerikai ára. Két-három évtizeddel később viszont már Olaszország és Japán is ugyanolyan drága volt, mint az Egyesült Államok.
A jelenség klasszikus magyarázatát Balassa Béla és Paul Samuelson közgazdászok adták meg 1964-ben. A felzárkózó gazdaságokban a termelékenység lendületesen növekszik az olyan iparágakban, mint a gyártás, amelyek határokon átnyúló áruforgalmat folytatnak.
Mivel az egy dolgozóra jutó kibocsátás gyorsan növekszik, a cégek megengedhetik maguknak, hogy többet fizessenek dolgozóiknak anélkül, hogy emelnék áraikat, amelyeket a globális verseny korlátoz.
Mindeközben az olyan ágazatokban, mint a szolgáltatások, amelyekkel nem nagyon kereskednek határokon átnyúlóan, a termelékenység lassabban nő. A szolgáltató cégeknek ennek ellenére versenyezniük kell a feldolgozóiparral az ország dolgozóiért. Ez arra kötelezi őket, hogy emeljék béreiket az újoncok bevonzásának érdekében.
A magasabb bérek viszont áremelésre kényszerítik ezeket a cégeket. Ezekre az áremelésekre azért van szükség, mert a termelékenység nem tartotta a lépést a bérekkel, és lehetséges, mert a szolgáltatások védve vannak a globális versenytől. Az emelések az országot is drágítják: az egyre termelékenyebb feldolgozóipari dolgozók bérének növekedésével párhuzamosan emelkedik a hajvágás ára is.
A Világbank szerint a kínai árak átlagosan csak 60 százalékát teszik ki az amerikai áraknak, ha azonos fogyasztói kosarat nézünk.
Az adatok egybecsengenek az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2023/08/05/kina-usa-gazdasag-tajvan-haboru/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
