Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A tragédia után először az egyetemisták reagáltak: csendes megemlékezések, majd egyre nagyobb létszámú tiltakozások követték egymást Újvidéken, Belgrádban és más szerbiai és délvidéki városokban. Az egyetemistákból és civilekből álló mozgalom gyorsan formálódott, és konkrét követeléseket fogalmazott meg a Vučić-rezsim felé: átlátható vizsgálatot, a korrupció felszámolását, a közintézmények felelősségének tisztázását, valamint a közbiztonsági és építésfelügyeleti rendszer átalakítását.
Miután egyértelművé vált, hogy a rendszer nem hajlandó eleget tenni ezeknek az elvárásoknak, már csak egy követelés maradt: hogy Aleksandar Vučić szerb elnök írja ki az előrehozott választásokat, amelyeken a rezsim fő riválisa az úgynevezett egyetemista lista lenne.
A számos (eleinte napi szintű) kisebb-nagyobb tiltakozás mellett az elmúlt időszakban, konkrétan március 15-én és június 27-én két megatüntetésre került sor Belgrádban, amelyek hatalmas tömegeket vonzottak az utcára. Mindkettő békésen indult, de a durva hatósági fellépés több alkalommal váltott ki felháborodást. A rendőrség vízágyút és könnygázt vetett be az emberek ellen, valamint számos (dokumentált) esetben túlzott erőszakot, hallatlan brutalitást alkalmazott.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a kormányhoz kötődő csoportok, huligán bandák – több tanúvallomás és videófelvétel szerint – agresszíven léptek fel a tiltakozókkal szemben. Az őrizetbe vett egyetemistákkal szemben a rendőrök és csendőrök több esetben alkalmaztak megengedhetetlen, alapvető emberi jogokat sértő módszereket: veréseket, kínzásokat. Az utcai incidensek is egyre gyakoribbá váltak.
Több ízben fordult elő, hogy a tiltakozókat rühellő autósok belehajtottak a békésen demonstráló egyetemisták közé, aminek következtében két lány súlyos sérüléseket szenvedett. Egy másik incidensben négy férfi eltörte egy tüntető lány állkapcsát; később ezeket az elkövetőket Aleksandar Vučić elnöki kegyelemben részesítette, ami tovább erősítette a közfelháborodást.
A mozgalom eközben országos méretűvé vált. Ilyen társadalmi klímában került sor az előtető tragikus összeomlásának évfordulója alkalmából meghirdetett újvidéki tüntetésre.
Sok szerbiai és délvidéki városból szervezett formában indultak el az egyetemisták Újvidékre, hogy csatlakozzanak a tömegtüntetéshez.
Például a szabadkai egyetemisták gyalogos felvonulása nagy nyilvánosságot kapott, de még inkább reflektorfénybe került a Novi Pazar-i diákok menete, akik gyalog tették meg a 340 kilométeres távot Újvidékig.
Az évforduló napján Délvidék legnagyobb városa nagyszabású megmozdulásnak adott otthont. A demonstráció célja nemcsak a megemlékezés, hanem az előrehozott választások kiírására irányuló követelés megerősítése és a felelősségre vonás sürgetése volt.
Újabb számháború
Hatalmas tömeg árasztotta el Újvidéket.
A szerb belügyminisztérium és a Vučićékhoz közeli média 39 ezer résztvevőről beszélt, a hazai és külföldi sajtó egy része jóval nagyobb, legalább 100 ezres tömeget emlegetett, míg Aleksandar Olenik ügyvéd, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga alelnöke, saját rendőrségi forrásaira hivatkozva, azt írta az X közösségi oldalon, hogy
140–160 ezer fő tüntetett a rezsim ellen.
A részvételi számok körüli eltérések önmagukban is jól mutatják, mekkora társadalmi súlya volt a megemlékezésnek és az igazság követelésének.
A november elsejei események szomorú megemlékezésként indultak, de estére – a résztvevők sokaságának és az ország minden tájáról érkező egyetemisták jelenlétének köszönhetően – minden idők legnagyobb újvidéki demonstrációjává váltak.
Méltóságteljes megemlékezés
A megemlékezés 11:52-kor, 16 perc csenddel kezdődött: ugyanabban a percben, amikor 2024. november 1-jén leszakadt a vasútállomás „frissen felújított” előtetője, maga alá temetve 16 embert. Egyedül a 24 éves kiszácsi Teodora Martinko élte túl a tragédiát.
A tüntetők zöme a Felszabadulás Sugárúton gyűlt össze, onnan indultak a vasútállomáshoz. A peronoknál – ahol egy évvel korábban megállt az idő – sokan könnyek között rótták le kegyeletüket.
A megemlékezés részeként az esti órákban, a Dunán 16 lampion emelkedett a magasba csónakokról, a Péterváradi váron pedig feltűnt a fényfestett üzenet:
„Találkozunk holnap is, és minden egyes nap – amíg nem lesz igazság.”
„Húszezer dokumentum tanúskodik a tragédia […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!