Egy balatoni borász az első három, fiatal olajfáját 2008 táján ismerőseitől kapta, Spanyolországból. Kettő az első télen elfagyott, egy azonban túlélte, és ez arra késztette Török Csabát, hogy évek során további kétszáz fát vásároljon. Ezek közül jó néhány szintén elpusztult, de a borász szerint kizárólag a szakszerűtlen ültetés miatt.
A többi azonban köszöni szépen, jól van a Hegymagason található szőlőültetvényen, ahol napos a lejtő, bőséges eső éri, és ásványokban gazdag a vulkanikus talaj.
A kudarcok nem szegték kedvét. Makacsságával maga jött rá arra, hogy apróságokon múlik egy-egy fa életben maradása.
Az első egy-két év a legkritikusabb, utána már kevesebb gondozással is átvészelik a telet, az idő múlásával pedig még inkább alkalmazkodnak a környezethez. Török szerint sikerének egyik titka a hegymagasi birtokára jellemző „mérsékelt” időjárás, bár egyszer 14,5 fokot mért egy zimankós téli hajnalon.
Nyaranta azonban egyre halványul a különbség a Balaton környéke és Dél-Spanyolország között.
„Én ezeket az olajfákat a jövő tája szerves részének tekintem” – idézte a Reuters az 55 éves borászt, aki barátai segítségével nemrég takarította be az olíva-termést.
Török szerint a helyi mikroklíma egyre inkább megfelel a korábban kényesnek tartott fák igényeinek.
A bogyókat kézzel szedték, majd a termést Szlovéniába szállította, ahol hideg sajtolással készül a szűz olívaolaj.
Csökkenő termelés, emelkedő árak
Az aszályos évek és a hőhullámok miatt a dél-európai országok egyre kevesebb olajbogyót termesztenek, így az olívaolaj rendre drágul. A tavalyi áremelkedés messze meghaladta az átlagos inflációs rátát.
Török Csaba szűz olívaolaja deciliterként 4500 forintba kerül.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!