Kiirtották a családját, több száz napig raboskodott a föld alatt, mégis szereti az életet

Eli Sharabi alacsony, égő tekintetű férfi, még most, a szabadulása után fél évvel sem látszik olyan jól tápláltnak, mint amiről a 2023. október 7. előtt készült régi fényképek tanúskodnak. Azt meséli, nem tanulta, ösztönösen tudta, hogy a folyamatos depresszió nem fog segíteni a túlélésben, ezért próbált optimista lenni a Gázában töltött 491 nap alatt. Állítása szerint soha egyetlen pillanatra nem adta fel a reményt, hogy egyszer kiszabadulnak, ez számára nem érzelmi kérdés volt, hanem egy döntés, hogy ebben végig hinni fog, ezt tekintette a küldetésének a fogságban. „Azt mondtam magamnak, kizárt dolog, hogy ne lássam újra a feleségemet és a lányaimat. Ezt ígértem nekik, amikor október 7-én elraboltak a házból. És be akartam tartani az ígéretemet” – mondja.

Eli Sharabi azt meséli, sosem volt könnyű élete, részben gyerekkorában tanulta meg ezt az életszemléletet: mindenért meg kellett küzdenie, de a katonaságban eltöltött évek és az izraeli társadalom szemlélete is segíthette abban, hogy ne omoljon össze egy ilyen kétségbeejtő helyzetben. „Megtanultam elválasztani az érzelmeimet a döntéseimtől, és pláne azt, hogy a negatív érzelmek ne befolyásolják a döntéseimet.”

Annak ellenére, hogy az izraeli társadalomra jellemző ez a megküzdési stratégia, Eli Sharabi több társa összeomlott a stressz és a fogságban átélt kínzások, éheztetés, állandó megalázások súlya alatt. „52 nap után találkoztam három fiatal sráccal, akik feleannyi idősek voltak, mint én. Az egyikük tele volt önsajnálattal, állandóan arról beszélt, hogy nem érti, miért épp vele történik mindez. Ez az összes többi túszra nagyon rossz hatással volt. Egy nap félrehívtam, és megmondtam neki, nem gond, ha néha sír, de utána össze kell szednie magát, és a jövőre koncentrálnia. Először kritizáltak a többiek, nem értették, mit akarok tőlük, de aztán belátták, hogy igazam van. Pár héttel később mindenki sokkal optimistább lett, hittek benne, hogy csak idő kérdése, hogy kiszabaduljanak.”

A Hamász propagandisztikus célokra használta Sharabi és két másik túsz szabadon engedését

Fotó: Anadolu / Getty Images Hungary

Sharabi elmondása szerint emellett voltak olyan rituáléik, amik segítettek túlélni minden egyes órát. Nem engedték meg maguknak, hogy szétessenek a napjaik. Minden reggel időben keltek, imádkoztak, hálát adtak azért, hogy élnek, megszámlálták az aznap történt jó dolgokat, mindennap próbáltak valamennyit mozogni, edzeni annak ellenére, hogy éhesen, koszosan, büdösen, mezítláb, szorosan megbilincselve éltek több száz napon keresztül. Ezenkívül sokat beszélgettek, szép lassan megismerték egymást. Az időérzéküket sem veszítették el, pedig a fogság nagy részét az 50 méter mélyen lévő alagutakban töltötték. „Az elrablásom pillanatától kezdve számoltam a napokat. Minden reggel elmondtuk azt is, hogy hányadik napnál tartunk. Nem volt óránk, de mivel a fogvatartóink naponta ötször imádkoztak, nagyjából tudtuk, melyik napszakban járunk. Igyekeztünk meglesni az őrök óráját is és minél többet beszélgetni velük, kérdezgettük őket például az iszlámról, mintha az érdekelt volna minket, valójában persze másra voltunk kíváncsiak.”

Imádkozott, hogy az izraeli katonák ne találják meg

Eli Sharabi részletesen ír a könyvében arról, hogy a fogvatartók között is különféle személyiségek voltak. Akadtak jobb érzésűek, akik néha megszánták egy-egy pitával a csontsoványra éheztetett túszokat, és akadtak kegyetlenebbek, akik például abban lelték élvezetüket, hogy órákig várakoztatták őket a vécé előtt. De azzal mindvégig tisztában volt, hogy ha szükségesnek tartanák, mindannyian gondolkodás nélkül végeznének velük. De vajon érezhet-e a túsz a saját népe iránt is haragot a sötét alagutakban eltöltött idő alatt? „Nem a harag a legjobb szó erre, inkább a csalódottság. Nekünk van a legjobb hadseregünk a világon, és pár ezer terrorista ezt teheti velünk? Ezt a kérdést sokszor feltettem magamnak. De október 7. óta az IDF (izraeli hadsereg – a szerk.) sok területen – Libanonban, Jemenben, Gázában és Iránban – megmutatta az erejét. Nincs bennem harag a katonákkal szemben” – válaszolja.

Eli Sharabi […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2025/11/22/izrael-tusz-gazai-ovezet-hamasz-terror-eli-sharabi/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!