Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Vlagyimir Putyin, amennyiben a rövid csere utáni miniszterelnöki éveit is nézzük, akkor már 24 éve van hatalmon, amivel a legtöbb korábbi orosz vezetőt lekörözött. A tízévesen trónra került Nagy Péter, akihez Putyin beszédeiben gyakran hasonlítja magát, még bőven vezet a maga 43 éves uralkodásával, ahogy Nagy Katalin is (34), de ha a jelenlegi orosz elnök kitölti a hat éves ciklusát, akkor megelőzheti Sztálin és I. Miklós 29, illetve 30 éves uralkodását is, és harmadik helyre jön fel.
Hatalomátmentési forgatókönyvek
Vlagyimir Putyin 2012-ben indult harmadik ciklusa után az orosz elnököt egyre inkább foglalkozhatta az orosz politikai jövő kérdése. Bár 2008-ban az elnöki ciklusok hosszát kitolták 4 évről 6 évre, az alkotmány szerint Putyinnak engedélyezett terminusok száma 2024-ben járt (volna) le. Maga Putyin előtte többször is mondta, hogy nem fog alkotmányt változtatni és nem marad hatalmon örökké. Valószínűleg kezdetben az orosz elnök ténylegesen más megoldásokban gondolkodott, de ezekből egyik sem bizonyult végül életképesnek.
Az egyik ilyen megoldás lehetett volna a hatalmi átöröklés szupranacionális intézményekbe. Moszkva a kétezres években készítette elő a saját integrációs szövetségét, az Eurázsiai Uniót. Az Eurázsiai Gazdasági Közösség 2001-es létrehozása után mélyült az integráció a Vámunióval (2010), Egységes Gazdasági Térrel (2012) és az Eurázsiai Gazdasági Unióval (2015). Az Oroszország, Belarusz, Kazahsztán, Örményország és Kirgizisztán részvételével zajló integrációs projektben a Kreml más posztszovjet országokat is látni szeretett volna (elsősorban Ukrajnát), és a projekt végén közös, összevont minisztériumok, közös parlament, közös hadsereg, közös valuta és egyebek várták volna a tagokat – természetesen Moszkva vezetésével.
Ennek az új Eurázsiai Uniónak az élére kerülhetett volna Vlagyimir Putyin, átmentve a hatalmát egy sokkal nagyobb kiterjedésű politikai szervezetbe, amolyan Szovjetunió 2.0-ba. Ukrajna azonban nem kívánt részt venni ebben a projektben, és a Krím-félsziget 2014-es megszállása után az integrációs folyamatok terén Moszkva öngólt lőtt: a többi tag elriadt a további központosítástól, és Minszkben és Asztanában is minden lehetséges eszközzel akadályozták a további integrációt. 2015 óta a szövetségben előrelépés nem történt, az integrációs folyamatok megálltak.
A másik megoldás lehetett volna a kazah minta. Nurszultan Nazarbajev, Kazahsztánt 29 éve irányító, akkor 79 éves elnöke, 2019 márciusában váratlanul lemondott, és még az elnöki ciklusa lejárta előtt átadta a hatalmát a parlament házelnökének, Zsomart-Kaszim Tokajevnek. Nazarbajev elképzelései szerint a fokozatos átmenet során ő megőrizte volna a hatalmát a háttérben, miközben a de jure irányítást egy hozzá lojális emberének adta át. A korábbi kazah elnök megmaradt a kormánypárt elnökének, és a kazah biztonsági tanács vezetőjeként. Az elemzők azt gondolták, hogy innentől kezdve a biztonsági tanács az egyik legfontosabb politikai szervvé fog válni az országban. Nazarbajev magas pozíciókban lévő családtagjai pedig elvben biztosították a Nazarbajev-klán hatalmi túlélését.
Ez a hatalomátöröklési – és fokozatos visszavonulási – kísérlet azonban látványos kudarcot vallott. Nem egészen három évvel később Nazarbajevet minden tisztségétől megfosztották, a Nazarbajev-klán lényegében minden tagját és a hozzájuk hű politikusokat kisöpörték a hatalomból. Nazarbajev egyik lánya, Tokajev után a parlamenti házelnöki székét betöltő Dariga Nazarbajevát még 2020-ban megfosztották a szenátusi mandátumától, a másik lánya, Alija Nazarbajeva ellen pedig sikkasztási büntetőeljárások sora indult.
Élete végéig tartó hatalom?
Miután az egyik opció kudarcot vallott, a kazah forgatókönyv pedig életképtelennek bizonyult, Vlagyimir Putyin úgy dönthetett, hogy hatalmon marad, amíg tud. 2020 elején az orosz alkotmány módosításával Kreml „lenullázta” az eddigi elnöki ciklusok számát, ami lehetővé tette Putyinnak, hogy két újabb terminussal, akár 2036-ig hatalomban maradjon. Aztán ha megéli ezt, akkor még mindig lehet ismét alkotmányt módosítani.
A helyzet megértéséhez hozzátartozik, hogy Putyin nem csak a saját biztonságát félti, ez valószínűleg csak másodlagos. Az orosz elnök elmúlt években publikált program cikkei és írásai alapján mondhatjuk, hogy úgy érzi, történelmi küldetéstudata van (nem véletlenül szokta magát Nagy Péterhez hasonlítani). A történelmi misszióját be kell fejeznie, ami a korábbi Orosz Birodalom befolyásának, szerepének és kiterjedésének a helyreállításáról szólhat. Ha átadja a hatalmát, akkor az utódai erre már nem lesznek képesek Putyin szerint. A lehetőségek szintjén nézve a Putyin-utáni időszakot a következő forgatókönyvek válthatják ki:
- Önként történő hatalmi lemondás
- Demokratikus jellegű hatalmi váltás
- Természetes halál
- Palotaforradalom
- Erőszakos hatalomváltás, forradalom
Az első forgatókönyvre jelenleg nincs sok esély, amíg Putyin jó egészségben van. A kazah minta megmutatta számára, hogy egy ilyen hatalmi átmentés nem működik. A visszavonulás és utód kinevezés 2022 előtt még akár működhetett is volna, de erre a lehetőségre az Ukrajnában elindított háború végképp keresztet tett: Putyin utáni korszakban a háború lezárása, a megegyezés a Nyugattal és az orosz gazdaság stabilizálása a következő vezetés prioritása lehet majd. Putyin túlságosan toxikus figura lesz ahhoz, hogy ilyen körülmények között a háttérben maradjon.
A demokratikus hatalmi váltás hajója 2024 márciusában úszott el, erre a következő lehetőség 2030-ban lehet, de akkor sem bízhatunk túlzott demokráciában a jelenlegi rendszer alapján.
A palotaforradalom abban különbözik a forradalomtól, hogy az előbbit a politikai elitek, a háttérben követik el, és a rendszer jellege és folyamatossága megmarad, csak maga a vezető kerül eltávolításra. A forradalom teljes politikai- és rendszerváltozást jelentene Oroszországban. Mindkettőre egyébként bőven akadt példa az orosz történelemben, azonban bármelyik forradalomra viszonylag csekély az esély.
Így a legvalószínűbb forgatókönyv mindezek alapján az élete végéig történő vezetés marad, vagy amíg az egészségi állapot közbe nem szól.
Vlagyimir Putyin Oroszországban egy perszonalista típusú rezsimet épített ki – ennek lényege, hogy a vezető hatalma nem intézményeken alapul (például a hadseregen, mint Pinochet hatalma Chilében, vagy a párton, mint a Szovjetunióban), hanem a különböző befolyással rendelkező csoportok közötti összetett kapcsolatrendszeren. A statisztika alapján a perszonalista autokratikus rendszerek a legstabilabb rezsimek, amelyek vezetői jó eséllyel életük végéig megőrzik a hatalmat.
Lehetséges jelöltek Putyin helyére
De ha mégis eljátszunk azzal gondolattal, hogy előállt a Putyin-utáni helyzet, akkor vajon ki jöhet a helyére? Szigorúan az orosz alkotmányt nézve az első számú jelölt ebben az esetben a kormányfő, Mihail Misusztyin (58). Amennyiben vele is történne valami, akkor a második a sorban az orosz felsőház vezetője, jelenleg 75 éves Valentyina Matvijenko. Az alkotmány szerint harmadik a sorban Vjacseszlav Vologyin (60), a parlament alsóházának házelnöke.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2024/05/24/putyin-utodlas-forgatokonyvek-oroszorszag-jovoje/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!