Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mianmarban nem mindennaposak a földrengések, de nem is mennek ritkaságszámba. A héten bekövetkezett, 7,7 erősségűnél korábban volt egy sokkal erősebb, 9,1–9,3-as erősségű is a térségben. Az ezt követő emlékezetes cunami a hivatalos adatok szerint 36 ember életét oltotta ki az országhoz tartozó, de a szárazföldtől távoli Coco-szigeteken, az ENSZ szerint azonban sokkal többen haltak meg.
A mostani földrengés epicentrumát Mianmar szinte földrajzi középpontjában, Szagaingban azonosították. Itt és a vele szomszédos Mandalajban több mint egy tucat erős földmozgást regisztráltak – az elsőt még 1485 nyarán.
A pusztítás mértékét jellemzi, hogy az egykor buddhista központnak számító, 300 ezres város légvonalban 1200 kilométerre van Thaiföld fővárosától, Bangkoktól, ahol a szagaingi rengés következtében összeomlott egy épülő felhőkarcoló.
A hányatott sorsú Mianmar azonban nem a természeti csapások révén kerül be a hírekbe, és nem a katasztrófák okozzák a legnagyobb kárt az országban.
Délkelet-Ázsia jelenleg legnagyobb országának területén már 750 ezer éve megjelent a Homo erectus, 25 ezer éve pedig a szerszámokat használó Homo sapiens. A bronzkorban, nagyjából 1500 évvel időszámításunk előtt szárnyasokat és sertést neveltek, és rizst termesztettek.
Kiskirályságok és városállamok egyesülésével jött létre a királyság, amely sikeresen harcolt a portugál gyarmatosítók ellen, a britek ellen azonban a harmadik háborút is elvesztette, így az akkor már Burma néven ismert ország 1885-ben a birodalom gyarmata lett.
Az ország akkori és jelenlegi neve, Burma, illetve Mianmar mindmáig vita tárgyát képezi. Egy azonban biztos: mindkettő a mranmaból vagy mrammából származik. Ez az etnikai csoport volt a legnépesebb az akkori társadalomban. Az egyik népszerű elmélet szerint a szó eredete a szanszkrit Brahma desa, a hindu alapító isten Brahma földje.
A katonai junta 1989-ben írta át az angolosított elnevezéseket – így lett a többi között Burma Mianmar.
A függetlenségi harc
Az ország legjelentősebb újkori személyisége Aung Szan. A függetlenségi aktivista és forradalmár indította el Burma felszabadítását a brit uralom alól.
Ennek ellenére a második világháború után jó kapcsolatokat ápolt Sir Reginald Dorman-Smith ezredessel, az utolsó kormányzóval, akinek már 1946-ban arra panaszkodott, hogy elvesztette régi kapcsolatait a burmai seregben, ráadásul úgy érezte, hogy ellenségek veszik körül.
Nem tévedett.
Egy dzsip kanyarodott be 1947. július 19-én egy védtelen épület elé, amelyben Aung Szan vezetésével kormányülést tartottak. Négy fegyveres hatolt be a nagyterembe, majd kiadták a parancsot, hogy mindenki maradjon ülve. Aung Szan nem fogadott szót, elsőként állt fel, és azonnal mellkason lőtték.
Hat hónap hiányzott, hogy megérje álmai beteljesülését, Burma függetlenségét.
A merénylők indítéka nem derült ki, a feltételezések szerint pedig a parancsot személyesen U Szo, Burma korábbi miniszterelnöke adta ki.
Az ország függetlenségét 1948. január 4-én kiáltották ki, Burma azonban – más korábbi brit gyarmatoktól eltérően – nem lett a Nemzetközösség tagja.
A katonai diktatúra
A burmai szabadság nem volt hosszú életű: tizennégy évvel később, 1962. március 2-án katonai puccsal megdöntötték a polgári hatalmat. Pedig a demokrácia éveiben Burma – U Thant személyében – még egy ENSZ-főtitkárt is adott a világnak.
Az országot azóta szinte megszakítás nélkül a hadsereg irányítja.
Az első diktátor Ne Vin tábornok volt, aki betegesen hitt a számmisztikában, a babonákban, és – miközben maga igencsak megtollasodott – pénzügyi káoszba sodorta országát.
A paraszti származású, kínai felmenőkkel bíró tiszt beszántotta a politikai pluralizmust, egypárti zsarnoki rendszerében pedig a szocializmus általa alkotott rendszerét építette.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!