Hirben.hu Hírben jók vagyunk! ,,Barátom, itt mindennek vége. Az utcákon fulánikat lincselnek meg, azt állítva, hogy terroristák, a hadsereg pedig nincs sehol. Mindenki fél.” Nem túl bíztató üzenet abból az országból, amelyet 2012 előtt Afrika egyik mintademokráciájaként tartottak számon. És amely azóta folyamatosan süllyed bele az egyre mélyebb politikai és gazdasági káoszba.
A mali polgárháború több mint egy évtizede zajlik a kormányerők, a szekuláris tuareg csoportok, illetve az Iszlám Államhoz és az al-Kaidához kapcsolódó különféle szélsőségesek között. A kezdetben Észak- és Közép-Malira korlátozódó háború pár év alatt regionális konfliktussá bővült, amely súlyosan hat nem csupán Mali, Niger és Burkina Faso, de a Guineai-öböl partmenti államainak biztonságára is. Történt mindez annak ellenére, hogy a nemzetközi szereplők látszólag nem hagyták magára Bamakót.
A 2010-es években a bilaterális alapon ott állomásozó francia erők, az ENSZ és az Európai Unió összesen csaknem 20 ezer katonája próbálta stabilizálni a helyzetet. 2022-től azonban a puccsal hatalomra került katonai junta fokozatosan távozásra bírta a nyugati és ENSZ-erőket, neokolonializmussal és a terroristák támogatásával vádolva meg őket.
Alul maradt a Wagner-csoport
Az Assimi Goïta ezredes vezette átmeneti kormány ezt követően az orosz Wagner-csoportot hívta be az országba, nagy reményeket fűzve a „testvéri” és „anti-kolonialista” Moszkva segítségéhez. Az Afrika Hadtestre átkeresztelt orosz kontingens azonban nem teljesítette az elvárásokat, és még a sokat szidott francia csapatoknál is gyengébb teljesítményt nyújtott. 2024 nyarán Tinzavatani városa közelében a szekuláris Azawad Felszabadítási Front (FLA) és a Maliban tevékenykedő al-Kaida ernyőszervezet, a JNIM ( Jama’at Nusrat al-Islam wal-Muslimin ) egy közös rajtaütésben csaknem száz zsoldossal és tucatnyi mali katonával végzett, és azóta is rendszeresen kerülnek fel a közösségi médiába a harcokban lemészárolt orosz és mali katonákról készített videók és képek.
A tuaregek és a dszihádisták közti együttműködés a következő időszakban is folytatódott, csakúgy, mint a felkelés földrajzi terjedése. Jól látható stratégia keretében a JNIM fokozatosan körbevette Bamakót, és 2025 késő nyarán üzemanyag-blokád alá vették a várost. Bár a kormányerők és az Afrika Hadtest konvojokba szervezte a kamionokat és a földi kísérés mellett esetenként harci helikopterrel is biztosította őket, a dzsihadisták az elmúlt kilenc hónapban több száz járművet pusztítottak el, üzemanyaghiányt és ezzel inflációt gerjesztve Bamakóban és az egész országban. A katonai junta és orosz támogatóik népszerűsége eközben meredeken zuhant, és egyre többen emlegették, hogy talán ideje lenne kiegyezni a felkelőkkel. Csakhogy Assimi Goïta és köre minden ilyen kísérletet elutasított, továbbra is abban bízva, hogy megmenthetik pozícióikat, és konszolidálhatják a helyzetet.
Úgy tűnik, tévedtek. 2026. április 25-én az FLA és a JNIM újabb szinttel emelte együttműködését, és az egész országban koordinált támadásokat hajtottak végre a mali kormányerők és orosz szövetségeseik ellen. A tucatnyi célpont között szerepelt – többek között – a mali hadsereg (FAMa) kati bázisa, az északi Kidal, Bamako külső kerületei (köztük a nemzetközi repülőtér), Gao, illetve Tessalit városa.
A rajtaütésekben életét vesztette a mali védelmi miniszter, az oroszokkal szoros viszonyt ápoló Sadio Camara, akinek házát egy autóba rejtett pokolgép tette a földdel egyenlővé.
Maga Assimi Goïta is napokra eltűnt a közvélemény szeme elől – egyesek szerint ideiglenesen Nigerbe menekült, de valószínűleg csak Maliban bujkált, hogy elejét vegye egy személye elleni közvetlen támadásnak.
A 2020-ban hatalomra került katonai junta számára a legnagyobb veszteséget az északi Kidal elvesztése jelentette. A várost rövid harcok után a FAMa és az Afrika Hadtest erői a szabad elvonulásért cserébe feladták. Kidal évtizedeken keresztül a tuareg autonómia – esetenként pedig szeparatista – törekvések központja volt, és 2023 novemberi elfoglalása Bamako és orosz szövetségesei fontos szimbolikus sikerének számított. A város FLA általi visszafoglalása jól demonstrálta, hogy milyen törékeny sikereket tudott felmutatni az orosz intervenció, és hogy a terrorizmus támogatásával és mali szuverenitásának megsértésével vádolt franciák miért intették óvva Bamakót a Kidal elleni támadástól.
Az FLA és a JNIM közti együttműködés ugyanis abból a pragmatikus felismerésből táplálkozik, hogy a két szervezet – ideológiai ellentéteik ellenére – egyaránt elutasítja a külső beavatkozást. A Kidal elleni 2023-as offenzíva – „az ellenségem ellensége a barátom alapon” (nem is beszélve a korábbi személyes és családi összefonódásokról) – egyértelműen a dzsihadisták felé tolta el az egyébként szekuláris tuareg mozgalmakat, és megteremtette annak a szoros együttműködésnek az alapját, amelynek eddigi csúcspontja az április 25-i támadássorozat volt.
A két csoport az elmúlt hetekben olyan szervezettségről, koordinációról és logisztikai képességekről tett tanúbizonyságot, amely egy reguláris hadseregnek is becsületére vált volna. Bár a pontos számok nem ismertek (egyes orosz források 12 ezer felkelőről írnak), nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a tuaregek és a dzsihadisták több ezer embert mobilizáltak az offenzívához – mindezt úgy, hogy a mali és orosz erőket meglepetésként érte a támadás. Az FLA elsősorban az ország északi területein működik, míg a JNIM a Középső-Niger-delta és Bamako térségében. Nem tudjuk, mi volt a cél, mindenesetre a fővárost egyelőre nem foglalták el. Ugyanakkor a dzsihadisták több platformon is jelezték, folytatják a Bamako elleni műveleteket, és blokád alá vonták a várost, ami már nemcsak az üzemanyag-szállításra terjedt ki, hanem az élelmiszerekre is.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!