A hidegháború után Amerika és Európa nyílt piacokon, globális kereskedelmen és mérsékelt állami beavatkozáson alapuló rendszert hozott létre. Az éghajlatváltozás ekkor még csak távoli fenyegetésnek tűnt, emellett úgy ítélték meg, hogy az olyan országok, mint Kína vagy Oroszország beengedése a globális gazdaságba előnyös mind számukra, mind nyugati kereskedelmi partnereik számára.
Úgy gondolták, a két ország minden bizonnyal átvenné a piacgazdaságot és végső soron a demokráciát – fogalmaz a The Economist. Más szempontok is latba estek, de a gazdasági megfontolások elsőbbséget élveztek.
Mára azonban a politikai döntéshozók az Atlanti-óceán mindkét partján arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzetbiztonságnak és az éghajlatváltozásnak az első helyre kell kerülnie. Brüsszelben „gazdasági biztonságról” és a „stratégiai autonómiáról” beszélnek, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig a közelmúltban kijelentette, hogy újra akarja értékelni a Kínával fenntartott kapcsolatokat.
„A mi jólétünk az orosz energián és a kínai gazdaságon múlt, a biztonságunkat pedig az Egyesült Államokra bíztuk” – jelentette ki október 12-én Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Az Indexen korábban arról is írtunk, hogy Európának két válság kellett, hogy ráébredjen: aki fizeti a számlát, az rendeli a nótát. A kontinens gyakorlatilag minden kritikus ellátási és biztonsági területen a nagyhatalmak markában van.
A nagyobb biztonságra való törekvés, az éghajlatváltozás kezelése és Kína fenyegetésének leküzdése azonban sokféle kompromisszumot rejt magában. Bár a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2023/05/30/makrogazdasag-kereskedelem-nemzetbiztonsag-eghajlatvaltozas/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!