2020. szeptember 27., vasárnapMa Adalbert napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 362,00 Ft | USD: 311,00 Ft | CHF: 335,00 Ft
2020.09.27. Adalbert Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 362,00 Ft | USD: 311,00 Ft | CHF: 335,00 Ft
Kezdőlap / Külföld / Intő jel lehet Putyinnak a belaruszok tiltakozása

Intő jel lehet Putyinnak a belaruszok tiltakozása

Joggal értetlenkedik Alekszandr Lukasenko az ellene augusztus 9-én indult tüntetéseken, amelyek akkor lobbantak fel, amikor az elnök hivatalosan hatodszor is 80 százalék feletti eredménnyel megnyerte az elnökválasztást. Látszólag semmi nem indokolta, hogy most nagyobb legyen a tiltakozás ereje, mint az elmúlt 26 évben bármikor.

  • Eddig is kerültek előzetes letartóztatásba, vagy egyenesen börtönbe – akár több évre is – elnökjelöltek (2006 Alekszandr Kozulin, 2010 Nyikolaj Sztatkevics), ahogy ezúttal Szergej Tyihanovszkij blogger vagy Viktor Babariko, a Belgazprombank vezetője. (Sztatkevics idén is előzetesbe került, miután kiállt Szvetlana Tyihanovszkaja mellett, aki a férje bebörtönzése után vállalta az elnökjelöltséget.)
  • Ahogy most is, máskor is manipuláltak választási jegyzőkönyveket, töltöttek meg urnákat utólag lekönyvelt szavazatokkal, vagy használták fel a levélszavazatokat az elnök javára.
  • Az állami sajtó eddig is intézményesen hazudott az ellenzékiekről.
  • Máskor is kivonultak néhányan az utcára, akár sok ezren, hogy tiltakozzanak Lukasenko újabb, vitatható győzelme ellen, hogy aztán a kemény rendőri fellépés után hazamenjenek.

26 éven át működött a dolog – gyanús halálesetek is belefértek, lásd keretes írásunkat –, most ráadásul előzetesen annyira nem volt intenzív a nemzetközi figyelem sem, mint 2006 körül és az azt követő években – ennek része volt a 2012-es plüssmackó-bombázás –, amikor Lukasenko megkapta az Európa utolsó diktátora jelzőt. (Hogy ez az elnevezés egy korábbi időben jelent meg, az abból is látszik, hogy az „utolsó” azt feltételezi, hogy az egyetlen, más vezetővel szemben tehát alapvetően nincs kifogás demokratikus szempontból. Ma már ez nem feltétlenül van így.)

Elfordult,el is tűnt

Belaruszban 1994-ben jött csak létre az államfői poszt, így Lukasenko a Szovjetunió megszűnése után 1991-ben függetlenné vált ország első és egyetlen elnöke. Az elmúlt 26 évét nem csak politikai foglyok, de gyanús halálesetek is szegélyezik, már hatalma első szakaszában is.

Az elnök 1996-ban már elérte, hogy egy alkotmánymódosítással szélesítsék jogkörét. (Elgondolkodtató, hogy a rendszer totális átalakítására vonatkozó kérdés így szólt: “Támogatja-e ön az alkotmány Alekszandr Lukasenko elnök által javasolt módosítását?” Erre 83 százalék igennel szavazott. Ugyanilyen megfogalmazással a parlament kommunista és agrárpárti frakciója  is javasolt módosítást, amit viszont 84 százalékban elutasítottak.)

Lukasenko értelmezése szerint ötéves ciklusa ezzel újra indult, így 2001-ben volt aktuális a választás. A parlament egy része azonban úgy vélte, az elnöki mandátum a módosítástól függetlenül 1999-ben jár le – szerveztek is egy alternatív elnökválasztást, minden eredmény nélkül. A választást támogatta több olyan politkus, aki 1994-ben még szövetségben volt Lukasenkóval, de az 1996-os népszavazás eredményét már vitatta. Közöttük volt a Központi Választási Bizottság elnöke, aki el is veszítette beosztását, majd, az 1999-es májusi alternatív elnökválasztás választási bizottságának vezetője lett. Négy hónappal később, nyomtalanul eltűnt Anatolij Kraszovszkijjal együtt. Vérnyomaikat megtalálták Kraszovszkij autójából származó üvegszilánkokkal együtt eltűnésük helyén. Azóta sincsenek meg, ahogyan Lukasenko korábbi rendőr dandártábornoka, az elnöktől 1998-ban elpártolt Jurij Zaharcsenko sem, aki az alternatív elnökválasztás másnapján tűnt el.

Nyoma veszett 2000-ben a belarusz állami tévétől az orosz ORT csatornához igazolt Dmitrij Zvadszkijnak is. Két belügyi tisztet ítéltek 10 év börtönre az ügyben – csak az eltűnésért, bár egyikük autójában egy ásót is találtak, rajta Zavadszkij vérével.

2003-ban egy vityebszki ellenzéki aktivista tűnt el A 23 éves Jurij Korban nyomára azóta sem bukkantak. Az ország harmadik legnagyobb városában 2020-ban is történt egy gyanús eset: Vityebszk közelében holtan találták Konsztantyin Sismakovot. A helyi múzeum 29 éves vezetője nem volt hajlandó aláírni a helyi választási bizottság tagjaként a manipulált jegyzőkönyvet. Sismakov a hivatalos verzió szerint öngyilkos lett.

Vasárnap pedig egy másik aktivista került elő: a tíz napja eltűnt Nyikita Krjucov felakasztott holttestére egy erdőben bukkantak.

Lukasenko tehát látszólag nyugodtan futhatott neki a választásnak, sem a külvilág, sem a hazai ellenzék vagy a külföldre kényszerült belarusz újságírók, aktivisták nem számoltak azzal, hogy igazi változást hozhat a választás utáni tiltakozás. Igaz, a koronavírus állami kezelése, Lukasenko járványt elbagatellizáló nyilatkozatai és a védekezésre irányuló társadalmi önszerveződés kezdetben nehezen látható lendületet adott a tiltakozásoknak.

Lukasenko leadja a szavazatát 2020 augusztus 9-én.

Lukasenko leadja a szavazatát 2020 augusztus 9-én.

Fotó: Natalia Fedosenko / Getty Images Hungary

Márpedig ha nem is dőlt el Lukasenko sorsa – bár az is igaz, hogy néhány napja jobban inogni látszott a széke mint most –, az biztos, hogy az elmúlt 26 év legnagyobb tiltakozásával kell szembenéznie, méghozzá olyannal, amely Vlagyimir Putyinnak is intőbb jel, mint bármelyik korábbi hatalomváltó tüntetéssorozat a posztszovjet térségben Grúziától Ukrajnán Kirgizisztánon, Örményországon át Moldováig.

Ukrajna valójában messze van

Eddig Ukrajna lehetett volna a legközelebbi példa, de ott sok olyan tényező volt, ami miatt Oroszország társadalma valójában nem tekinthetett modellként a Viktor Janukovics elnök elűzéséig vezető ukrajnai eseményekre.

Kissé leegyszerűsítve a képletet Ukrajnában hosszú éveken át a keleti, „oroszbarát”, orosz anyanyelvű és nyugati, “Európa-párti”, ukrán anyanyelvű rész feszült egymásnak, 2014-ben az előbbi győzött az utóbbi felett, így az orosz társadalom Putyinnal elutasító része sem érezhette iránymutatónak. Az új hatalom szélsőséges csoportoktól sem mentes választói nemcsak a putyini szuverén demokráciát, de az elnyomónak tekintett Oroszországot is elutasították – hívta fel a figyelmet elemzésében a Kremllel kritikus orosz Carnegie.ru főszerkesztője, Alekszandr Baunov. 

Ez a távolságtartás tette lehetővé, hogy az orosz társadalom elsöprő többsége támogassa a Krím Ukrajnától való elcsatolását – orosz értelmezésben visszacsatolását, hiszen a döntően oroszok lakta félsziget a Szovjetunión belül csak 1954-ben került az ukrán tagköztársasághoz –, amivel Putyin az egekbe tornázta népszerűségét. Ez adott módot a kelet-ukrajnai burkolt beavatkozásra is.

Ukrajnában tehát a folyamat afféle nemzeti felszabadítási mozgalomként is értelmezhető, azzal a fontos megszorítással tehát, hogy az az ország egyik felének felülkerekedését jelentette a másik fele felett, hangsúlyozottan az orosz állammal szemben, a Moszkvától való szakítást, az euroatlanti integráció vágyát megfogalmazva. Magától értetődően Putyin-ellenes éllel, hiszen ő az ukrán politikai elit értelmezésében a területet gyarmatosító orosz államot szimbolizálja.

Éppen ezért sem a 2004-es, de főként a 2014-es narancsos forradalmakra nem kellett Putyinnak úgy gondolnia, mint ami fűtheti az oroszországi ellenzéki hangulatot. Akkor már sokkal inkább fűthetné Volodimir Zelenszkij 2019-es elnökválasztási győzelme – nem is nagyon tudta a Kreml eldönteni, mihez kezdjen az ukrán társadalom addigi kelet-nyugati felosztását felborító orosz anyanyelvű színész győzelmével. De mivel az ukrán elnök választással és nem tiltakozási hullám révén került hatalomra, erre most nem térünk ki, mivel most a tiltakozó hullámok hatásával foglalkozunk.   

Márpedig ebben Belarusz történései lehetnek a legerősebbek, épp az ukrajnai mozgalmakkal szembeni különbségek miatt. 

Belarusz nem menni Amerika

A Lukasenko elleni tüntetés erejét az adja, ami a gyengeségét bár nem zárható ki, hogy végül az utóbbi lesz a meghatározóbb, ettől függetlenül semmi ne ingatta meg a belarusz elnök székét ennyire.

Nincsenek érdemben pártok, sem oligarchák, akiknek megvolna a gazdasági erejük, intézményi kapcsolatuk ahhoz, hogy az elnökkel szemben lépjenek fel. Az elégedetlenség elsősorban azzal szemben, hogy a politikai szabadságjogok megvágásáért cserébe szociális biztonságot biztosító rendszer ezt a biztonságot egyre kevésbé adja meg, a gazdasági stagnálásból nem kínál kiutat sem a társadalom széles rétegeiben gyökeret vert. 

[…]


A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2020/08/24/into_jel_lehet_putyinnak_a_belaruszok_tiltakozasa/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Óvatosan a szállodakritikákkal, Thaiföldön ezért vettek őrizetbe egy férfit

Őrizetbe vettek egy amerikai állampolgárt Thaiföldön, mert a Tripadvisor portálon bírálta a szállodát, amelynek a …