Január 12-én, vasárnap tartják a horvát elnökválasztás második fordulóját, ahol a regnáló szociálpopulista Zoran Milanovic kihívója a kereszténydemokrata HDZ által is támogatott Dragan Primorac lesz.
A választás esélyese egyértelműen előbbi, hiszen Milanovic már majdnem az első fordulóban bebiztosította újabb négyéves ciklusát 49,09 százalékos eredményével, azonban akkor végül elmaradt az 50 százaléktól, míg Primorac a szavazatok 19,35 százalékát szerezve jutott be a második fordulóba.
Az első forduló eredménye, valamint a közvélemény-kutatások ellenére Primorac bizakodó, aki azt nyilatkozta, hogy a második forduló kapcsán nulláról indul mindkét jelölt, azonban kampányán is meglátszik, hogy ő az esélytelenebb – a HDZ-vezér miniszterelnök, Andrej Plenkovic már nem olyan aktív a kampány során, mint az első fordulóban, ráadásul Primorac hátránya miatt jóval kockázatosabb kampányt vezet, mint Milanovic.
A szélsőjobboldal kegyeit keresve
Milanovic regnáló államfő kampánya túl sokat nem változott a két forduló között: azt továbbra is arra építi, hogy elnökként ellensúlya lenne a szerinte az Európai Uniót gondolkodás nélkül kiszolgáló, a horvát demokráciát leépítő Plenkovic vezette kormánnyal szemben – mindezt annak ellenére, hogy Magyarországhoz hasonlóan a horvát köztársasági elnöknek is inkább csak reprezentációs funkciója van.
A regnáló elnök fő üzenete, hogy kihívója a miniszterelnök meghosszabbított keze lenne a köztársasági hivatalban, így ahogy Plenkovic, szerinte Primorac is nyugati érdekeket szolgál a horvátok helyett.
Új elemként mindössze annyi jelent meg, hogy Plenkovic mellett immáron az elnökjelölt Primoracot is aktívabban támadja, ráadásul hazaárulással vádolva.
Egyrészt nacionalista húrokat megpendítve azzal vádolta meg Primoracot, hogy kampányának tanácsadói a szerb elnök, Aljekszandar Vucic Izraelből érkező zsoldosai, kampányát pedig brüsszeli lobbisták segítik, és az egyetlen cél, hogy sok pénzt keressen a HDZ – ezen állítások közül egyik sem áll túl erős lábakon.
A délszláv háború idején eleinte önkéntesként résztvevő, majd tanulás céljából Amerikába költöző Primoracot többen dezertálással vádolják, amibe Milanovic is beszállt azzal, hogy valójában nem dezertőr, hanem még ennél is rosszabb: menekült volt.
Ezt arra alapozza, hogy Primorac e vád kapcsán felhozott védelme nem állja meg a helyét. Amerikában végül nem kriminalisztikát tanult, hanem orvos lett, és nem a háború alatt segített a megsebesült katonák ellátásában, hanem a háború után az elhunytak azonosításában és a haláluk okának feltárásában – mindezzel egyébként az a Milanovic vádolja, aki a háború idején hadköteles korú volt, azonban diplomataként ő nem szolgált, sőt még csak nem is Horvátországban tartózkodott.
Primorac egyébként azzal védekezik, hogy ő 1991 januárja és júliusa között önkéntesként szolgálta hazáját, de állítása szerint már 1990-ben is ily módon szolgálta hazáját, csak arról nincs hivatalos igazolása. 1995-ben pedig azért tért vissza, hogy segíthessen azonosítani a halottakat, amivel egyébként a háború legvéresebb időszakát hagyta ki, emiatt még a HDZ-ben is vannak olyan hangok, akik dezertálással vádolják.
Ezzel egyébként Milanovic nem csak a politikába 15 év után visszatérő Primorac jellemét akarja gyengíteni, hanem a nacionalista, szélsőjobboldali szavazók felé akar kiszólni.
Az 1991–1995-ös délszláv háború sebei ugyanis nem teljesen gyógyultak be, a mostani elnökválasztás is megmutatta, hogy Horvátországban 30 évvel később is lehet ezzel a témával kampányolni. Azzal, hogy Milanovic hangsúlyozza, hogy Primorac a háború idején Amerikában volt, valamint Vucic szerb elnökkel próbálja összekötni, a horvát nacionalistákat próbálja meggyőzni, hogy szavazzanak inkább rá.
Felépíteni a mindenellenes koalíciót
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!