Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Június 1-jén, vasárnap tartják a lengyel elnökválasztás második fordulóját, ahol a lengyelek arról döntenek, hogy a Donald Tusk fémjelezte Polgári Koalíció (KO) jelöltje, Rafal Trzaskowski varsói főpolgármester, vagy a PiS által támogatott konzervatív Karol Nawrocki vegye át az Elnöki Palota irányítását miután a jelenlegi köztársasági elnök, Andrzej Duda mandátuma augusztusban lejár.
Annak ellenére, hogy a lengyelek valamennyire már belefáradtak a kampányokba, hiszen a 2023-as parlamenti választás óta voltak önkormányzati, valamint európai parlamenti választások is, az érdeklődés igen magas, valamint a kampányok is elég agresszívek.
Utóbbi nem véletlen, hiszen
az elnökválasztásnak a tétje is igen magas.
Az ugyanis könnyen okozhatja a Donald Tusk vezette kormány végét, vagy a PiS-en belüli belharcok kiújulását, miközben a PiS-nek immáron egy egyre potensebb jobboldali riválisa is van a Konföderációnak köszönhetően.
De ezen tétek nélkül is kiélezett a két elnökjelölt közötti verseny, hiszen a közvélemény-kutatások hol egyik, hol másik jelöltnek mérnek hibahatáron belüli előnyt. Így csak úgy mint Romániában május 18-án, ezúttal Lengyelországban is azon fog múlni az elnökválasztás kimenetele, hogy melyik jelölt tudja jobban mozgósítani potenciális szavazóit.
Donald Tuskék mindent egy lapra tettek fel, ami a kormány vesztét okozhatja
Az első fordulót megelőzően a közvélemény-kutatások, valamint szakértők szerint is az elnökválasztás egyértelmű favoritja a 2020-ban mindössze pár százalékponttal lemaradó Rafal Trzaskowski varsói főpolgármester volt.
Trzaskowski egy országosan ismert politikus, aki már 2018 óta vezeti a lengyel fővárost, azt megelőzően pedig egy ciklus erejéig volt EP-képviselő, valamint junior miniszter is még a 2010-es évek elején.
Ugyanakkor az első fordulóban végül az elvárásokon alul teljesített, emiatt kiélezetté vált a verseny.
A varsói főpolgármester a vártakkal ellentétben végül csak 1,5 százalékponttal győzte le a PiS által támogatott Nawrockit, valamint ha az összes jelöltre leadott szavazatokat nézzük, akkor a jobboldali ellenzéki jelöltek (Nawrocki, a Konföderáció-társelnök Slawomir Mentzen, valamint a Konföderációból kizárt szélsőjobboldali Grzegorz Braun) a szavazatok többségét szerezték, miközben a három kormánypárti jelölt (Trazskowski, a Polska 2050-es Szymon Holownia, valamint a lewicás Magdalena Biejat) ettől rendkívül távol állt – utóbbi kettő pedig hatalmasat is bukott.
Nem véletlen, hogy emiatt a második fordulóban immáron Donald Tusk miniszterelnök is aktívan részt vett a kampányban – sajtóhírek szerint ennek egyébként Trzaskowski nem is igazán örült –, hiszen az első forduló eredményei a jövőben már így is hatással lehet a kormánykoalíción belüli dinamikára – elvégre abból a többi párt azt olvashatta ki, hogy inkább ártanak, mintsem segítenek nekik a kormánypárti padsorok –, míg a második forduló eredménye magára a kormányra lehet hatással.
Ha ugyanis nem Trazskowski nyer, lényegében megbukik a Donald Tusk vezette kormány legfőbb ígérete, a PiS által kiépített illiberális rendszer lebontása.
Amennyiben ugyanis Andrzej Dudát egy másik PiS által támogatott jelölt, Karol Nawrocki váltja, akkor a leendő elnök továbbra is megvétózhatja, valamint alkotmányjogi kontrollra küldheti a kormánypártok törvényeit, ami miatt már így is sok esetben eleve az alkotmányt és az érvényben lévő jogszabályokat is kreatívan értelmezve kell megkerülnie Tuskéknak, hogy valamit tegyenek is az előző rendszer lebontása érdekében – lényegében a jogállamiság visszaépítése érdekében éppen ezzel ellentmondásosan a hatályban lévő törvényeket szegik meg.
Emiatt a KO és Tusk számára a mostani választás nem kizárólag arról szól, hogy ők adják-e az elnököt a következő öt évben, hanem magának a kormánynak a létéről:
ha Trzaskowski veszít, akkor a kormány jogállamisági terveit továbbra is elgáncsolhatja a PiS, ami miatt legfőbb célját, ezáltal létezésének a legitimációját veszítené el a Tusk-kormány.
Ebben az esetben a KO-n kívül a kormánykoalíció többi pártja (centrista-civil Polska 2050, jobbközép-agrárius Lengyel Néppárt, szélsőbaloldali és ökobaloldali pártokból álló Lewica) akár dönthetnek a kormányból való kilépésről is, hogy ezzel minél távolabb tolhassák maguktól a Tusk-kormányt, abban reménykedve, hogy ezáltal jobb eredményt érhetnek el majd a következő, jelenleg 2027-ben esedékes parlamenti választáson.
Erre márpedig pozitív példa is akad, hiszen a Lewicából, ezáltal a kormányból is kilépett Razem és annak elnökjelöltje, Adrian Zandberg jobb eredményt ért el az első fordulóban a lewicás Biejatnál, ahogy a közvélemény-kutatások szerint is a parlamenti küszöb köré mérik az immáron ellenzéki pártot.
Jelenleg pedig nem is igazán látni, hogy Tuskéknak lenne B terve arra az esetre, ha az elnök továbbra is élve vétójogával, hogy ezzel lehetetlenítse el a kormány szerinte alkotmányellenes törvényjavaslatait a PiS által kiépített rendszer leépítése érdekében.
PiS-es belharcok és a Jaroslaw Kaczynski-éra lezárása jöhet, ha nem jönnek be Kaczynski számításai
Ugyan a 2023-as parlamenti választásokat a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság (PiS) nyerte, e győzelem ugyanakkor pirruszinak bizonyult: a legtöbb szavazatot ugyan a párt kapta, de parlamenti többséget sehogy sem tudott felmutatni, így nem véletlen, hogy Mateusz Morawiecki kormányát leszavazta a Szejm.
Emellett 2024-ben az önkormányzati, valamint az EP-választásokon is felemás eredményeket tudott felmutatni a párt – előbbinél a PiS szerepelt jobban, míg utóbbinál a Tusk […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!