Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szokatlan morajlással zúg a téli Barents-tenger. Norvégia egyik legészakibb településén, Kirkenesben állva az északi fény tündöklésében kozmikus csönd mellett recseg-ropog a megfagyott tenger. Kirkenes a világ végének érződik, mégis az orosz–norvég határ mentén fekvő településtől északra még több ezren élnek. A Barents-tenger és a sarkpontig nyúló Jeges-tenger sarkában fekszik Svalbard.
A Spitzbergák néven is ismeretes szigetcsoport egy különleges hely. Területén nem lehet sem születni, sem meghalni, lakosai csak puskával hagyhatják el lakóhelyüket (mivel több jegesmedve él rajta, mint ember), ugyanakkor bárki le is telepedhet rajta egy feltétellel: vállalják, hogy dolgozni fognak.
Túl a világ végén
Svalbard fővárosában, Longyearbyenben
1950 óta tilos meghalni és temetkezni. Ennek oka a permafroszt, az állandóan fagyott talaj ugyanis megakadályozza a holttestek bomlását.
Tudósok megállapították, hogy az évszázados vírusok és baktériumok tökéletes állapotban maradtak meg a fagyos talajban. A spanyolnátha vírusát a mai napig ki tudják mutatni eltemetett svalbardiak testében egészen 1918-ig visszamenőleg. Amennyiben valaki halálosan megbetegszik, a helyi törvények értelmében Norvégiába kell távoznia. Az utolsó napjait ennek megfelelően senki sem töltheti a szigetcsoport területén. Ha valaki mégis váratlanul elhuny, testét szintén azonnal a norvég szárazföldre szállítják.
A szigetcsoporton születni sem lehet. Svalbard ugyanis nem rendelkezik megfelelő orvosi infrastruktúrával a szülések levezetésére. A várandós nőknek egy hónappal a szülés előtt el kell hagyniuk a szigetcsoportot, hogy Norvégiában hozzák világra gyermeküket. Ez azt jelenti, hogy „nem léteznek őshonos svalbardiak”, minden lakos valahonnan máshonnan érkezik.
De kik élhetnek Svalbardon?
A szigetcsoport a világ egyetlen vízummentes zónája. Bárki bármennyi időt eltölthet a területén, ameddig az alábbi feltételeknek eleget tesz:
- Van jövedelme.
- Van lakóhelye.
- Nincs szüksége rendszeres orvosi ellátásra.
A munkavégzési feltételek felületes szemlélőknek kifejezetten vonzóak lehetnek. A fizetések rendkívül magasak, a munkakörülmények minden nemzetközi standardnak megfelelnek, az angol nyelv ismerete széleskörű. Azonban az éghajlatból eredő adottságok már koránt sem ennyire vonzóak a munkavállalóknak. A nyári maximum hőmérséklet mindössze 3-7°C, míg télen akár a -46°C-ot is elérheti.
E mellett nyáron 24 órás nappali világossággal, míg télen hónapokig tartó sötétséggel kell számolni. És még szóba sem kerültek a jegesmedvék, amelyek száma jelentősen meghaladja a mintegy 2500 fős lakosság számát, ezért a városok területén kívül a puska és a vészjelző pisztoly hordozása kötelező.
Mindenki földje
Svalbard különleges jogállása speciális bevándorlási szabályokat eredményez. A szigetcsoport a norvég koronához tartozik, ám nem része a schengeni övezetnek. Az 1920-as svalbardi egyezmény kimondja, hogy bármely állampolgár vízum nélkül beléphet és élhet a szigetcsoport területén, ehhez tartózkodási- vagy munkavállalási engedélyre sincs szükség. Norvég állampolgárságot vagy szárazföldi letelepedési engedélyt ugyanakkor nem biztosít a Svalbardon való tartózkodás, ehhez a standard bevándorlási szabályokon kell végighaladni.
A vízummentesség ellenére a szigetcsoportra eljutni korántsem egyszerű: a beutazásra a legegyszerűbben Norvégián keresztül van lehetőség, amely schengeni tagállam. Amennyiben a látogató ezen az útvonalon, vízumköteles országból utazna Svalbardra, kettős beutazásra jogosító schengeni vízumot kell igényelnie a svalbardi kormányzó hivatalnál és a Norvég Bevándorlási Igazgatóságnál (UDI).
A svalbardi lakosság a világ egyik legdiverzebb közössége, a világon itt a legmagasabb az egy főre jutó bevándorlók száma. A legnagyobb közösséget a norvégok mellett a svédek, az oroszok, az ukránok, a filippínók és a thaiok alkotják. A gazdasági lehetőségek korlátozottak, a legtöbben a turizmusban, a tudományos életben vagy a szénbányászatban találják meg a megélhetésüket.
Mivel Svalbard nem nyújt szociális támogatást vagy ingyenes egészségügyi ellátást, az itt élőknek képesnek kell lenniük az önellátásra, hogy megtarthassák tartózkodási engedélyüket. Az egészségbiztosítás elengedhetetlen, mivel az egészségügyi szolgáltatások korlátozottak és önköltségesek. Emellett a lakhatás is problémás: a korlátozott lehetőségek mellett rendkívül drágának is bizonyul az európai piacon. A tartózkodáshoz továbbá kötelező kiváltani a fegyverviselési és -használati engedélyt.
De ki a főnök a Spitzbergákon?
Érdemes röviden kitérni arra is, hogy miként működik a svalbardi autonómia a hétköznapokban. A svalbardi egyezményt az 1952-es kiegészítése ruházta fel a Kormányzó hivatalával, mellyel a norvég korona alatt áll, ám a speciális helyi szabályozásokat figyelembe véve kiegészítették egy saját irányítással is. A kormányzó a norvég állam képviselője, aki egyszerre látja el a rendőrfőkapitány és a megyei kormányzó feladatait. A kormányzó a norvég Igazságügyi és Közbiztonsági Minisztérium alá tartozik, főbb feladatai közé sorolható a rendészet, a vészhelyzeti szolgáltatások, a környezetvédelmi jogszabályok betartatása, a polgári védelem és a katasztrófaelhárítás.
Az ő munkáját egészíti ki a longyearbyeni helyi önkormányzat (Lokalstyret), mely egyfajta helyi „parlamentként” […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!