Április 12-én, vasárnap nemcsak Magyarországon volt nagy érdeklődés az országgyűlési választás iránt, hanem a külképviseleteken is: hosszú, kígyózó sorok, sok esetben akár többórás várakozással, míg a megjelentek eljutottak odáig, hogy a személyijük bemutatása után behúzták az ikszet és bedobták az urnába a szavazataikat.
Nem volt ez másképp Prágában sem, a cseh fővárosban is hosszú, több száz emberből álló sorba csatlakoztam be, amikor megérkeztem a nagykövetségre, hogy először szavazzak, majd pedig megtudjam az itt szavazóktól, hogy ők mire számítanak.
Hát, a diszkóban is mindig kivárjuk a sort
– ezzel a gondolattal konstatálta barátainak egy utánam érkező fiatal, amikor meglátta a szavazásra várakozókat, és társaságával beállt a sor végére.
Nagyjából 20-25 percet kellett várnia annak, aki délután egy órakor érkezett meg a belváros zajától és turistáktól távoli, Prága egy csendes utcájában lévő külvárosi nagykövetséghez, de egyébként már reggeltől kezdve folyamatos volt a sor, hogy az ott állók az állampolgári kötelességeikkel élve döntsenek arról, kik képviseljenek minket a következő négy évben a 199 tagú Országgyűlésben.
Idén ráadásul az eddigiekhez képest jóval többen kérelmezték a külképviseleti névjegyzékbe való felvételüket, mint négy éve – összesen 90 730-an. A megemelkedett érdeklődés alól Prága sem kivétel: a cseh fővárosban is jóval többen kérték feljegyzésüket a külképviseleti névjegyzékbe: míg 2022-ben 478-an döntöttek így, addig idén 735-en.
Közülük a többség pedig élt is szavazati jogával: délután kettőig már csaknem 600-an adták le szavazatukat a 735 főből, és délután négyig még mintegy harmincan tettek így, eközben a szavazóktól arról érdeklődtem, hogy miért szavaznak, és mik a várakozásaik.
A megjelent voksolók életkora meglehetősen vegyes volt: a húszas éveikben lévő fiatalok, gyermekvállalás előtt álló harmincas párok, de családosok és idősebbek is. Sokan a gyerekeikkel várták ki türelmesen a sorukat, vagy akár a már szintén szavazati joggal rendelkező gyerekeikkel. Persze, már aki – egy kisbaba a hideget és a várakozást megunva sírdogált, akit édesanyja próbált megnyugtatni.
De a sort nemcsak az abban állók csodálták meg, hanem az utcán áthaladó autósok is. Miután leadtam a szavazatomat, és a szemközti járdán a telefonomon frissítem a Nemzeti Választási Iroda oldalát, hogy megnézzem a legfrissebb részvételi adatokat, megállt egy pár házzal arrébb élő cseh, aki Skodájából kiszólva érdeklődött, hogy mire fel ez a nagy sor, ma van-e a magyar választás – miután elmondtam, hogy igen, bólintva továbbhajtott.
„Remélem, nem kell visszaszállnom egy gépre, miután leszállok Budapesten”
A szavazáson részt vevők nem mindegyike él Prágában, de sokan még csak nem is Csehországban, többen már korábban eltervezték, hogy ekkor fognak ellátogatni Bohumil Hrabal városába, és a már tervezett utazásukat kötötték össze a választáson való részvétellel, de egy hatfős társaságnak például egy prágai legénybúcsú váratlan programjává vált a választás. Azonban a „kellemeset a hasznossal” jelige nevében ők például előre felszerelkezve sörrel érkeztek a nagykövetséghez.
Pedig vasárnap nem sok idejük maradt programokra: a szavazás után a reptérre siettek.
Remélem, amikor este tízkor leszállunk Budapesten, nem kell felszállnunk egy másik gépre, hogy elmenjünk Magyarországról, vagy fordítanak vissza minket, mert ég Budapest
– fogalmazta meg reményeit és aggályait egyszerre a társaság egy tagja, amikor arról kérdeztem, mit vár a választástól.
A kis csoportból mindannyian kormányváltásban bíznak, és e szerint is szavaztak – mint a társaság egy másik tagja csatlakozva az előtte szólóhoz, elmondta, őt már zavarja a folyamatos kampány és a különböző ellenségképek, emiatt egy nyugodtabb országba szeretne hazaérni, ahol egy nemzet lehetünk, és a különböző politikai véleményeink nem befolyásolják emberi kapcsolatainkat. Azért realisztikusan hozzátette, bármi is lesz a vége, ennek a polarizációnak nem április 13-án lesz vége.
Három napja vagyunk Prágában, és arra jöttünk rá, hogy itt mindenki olyan nyugodt. Eleve nincs teleplakátolva az ország. Magyarország olyan, mint amikor a békát főzik: folyamatosan egyre melegebb a víz, de már fel se tűnik nekünk
– fogalmazott, hozzátéve, hogy változásra lenne szükség.
A kampányt feszültnek és durvának látták. Kint voltak Orbán Viktor és Magyar Péter rendezvényén is a városukban, és szerintük utóbbi jóval barátságosabb volt – ha győz a Tisza Párt, azt remélik, az egész ország hangulata ilyen lehet. Egyikük hozzátette, meglepődött azon, hogy szerinte a Fidesz nem volt képes irányítani a kampányidőszak agendáját, ami a 16 éve hatalomban lévő párttól szokatlan. Ennek egyik okaként említette például Pálinkás József vagy Szabó Bence […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!