Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mit árul el az Egyesült Államok geopolitikai irányultságáról az új amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia (NSS), és mit jelent mindez Oroszország, illetve Kína számára? Mekkora esélye van annak, hogy létrejöjjön egy Core5 nevű nagyhatalmi együttműködés az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India és Japán részvételével? Mit jelezne egy ilyen formátum az USA globális szerepéről, és miként viszonyulhat ehhez Oroszország és Kína? Végül: mit várhat a 2026-os évtől a három globális szereplő? Három olyan elemzőtől kértünk válaszokat, akik rendszeresen nyilatkoznak a Világjátszma rovatunknak.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Donald Trump kihívása: lezárni és lezárva tartani
Seremet Sándor
a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója
Közhely lenne ismételni, hogy az új amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia a globális szerepvállalás visszafogását és az amerikai alapérdekek előtérbe helyezését jelzi – ez a szövegből egyértelmű. Az NSS azonban irányelveket, nem kötelezettségeket rögzít: kijelöli a problémákat és a kívánatos irányt. Amerika „visszatekert kétszáz évet, és többé nem akar aktívan foglalkozni a világgal – sem Európával, sem Oroszországgal, sem Kínával” – fogalmazott egy ukrán diplomata, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az USA teljesen kiszállna azokból a befolyási övezetekből, ahol megalapozott a jelenléte, csak erre már nem kíván annyit költeni, mint korábban. Ezt Ukrajna támogatási modellje jól tükrözi.
Moszkvának az új hangnem összességében kedvező, ugyanakkor az optimizmus ott egyelőre óvatos, mivel az NSS-t rendszeresen frissítik és az elnököket is jóval sűrűbben cserélik, így a most számukra pozitívan értékelhető NSS is könnyen felülírható lesz, amint új adminisztráció költözik a Fehér Házba.
Az, hogy létrejöjjön egy új, Core5 nevű nagyhatalmi együttműködés, forradalmi elképzelésnek tűnhet, de bizonyos szempontból megfelel az új NSS-nek, amely a Monroe-doktrínához téríti vissza az Egyesült Államokat. A Core5 logikájában részben a BRICS-re emlékeztetne, de Brazília és Dél-Afrika helyett az Egyesült Államok és Japán részvételével. Az orosz és kínai befolyás kikerülne Dél-Amerikából, cserébe az indo-pacifikus térségben a nyílt versengést inkább koordinált rivalizálás válthatná fel. A geopolitikai egyensúlyt az orosz–kínai és a japán–amerikai tengely, valamint az önállóbb mozgásterű „mindenkivel jóban lévő” India biztosíthatná. Nem egyszer vetették fel geopolitikai gondolkodók, hogy az Egyesült Államoknak döntést kellene hoznia arról, hogy ha tudomásul veszi az új erőközpontok kialakulását, akkor továbbra is hegemónként viselkedve megpróbál föléjük kerekedni, vagy egyenlő partnerekként kezelve azokat megpróbál kölcsönösen előnyös keretek között, azok belügyeibe nem beleavatkozva együttműködni velük. Ugyanakkor a Core5 megvalósítása az amerikai külpolitikai gondolkodás radikális átalakítását feltételezné, hiszen nem pusztán prioritásváltást, hanem tényleges hatalommegosztást jelentene.
Ez komoly ellenállásba ütközhet a hagyományos washingtoni establishment részéről, miközben a nagyhatalmak közötti stratégiai bizalmatlanság sem teszi valószínűvé egy valóban együttműködő „koncert” létrejöttét.
Másrészt pedig, mint az az első kérdésnél is felmerült Trump nem halhatatlan és csapata (potenciális utódai) hivatali ideje sem végtelen, így a Core5 csak egy érdekes gondolatkísérlet maradhat.
2026 nem lesz egyszerű Washington számára. Bár úgy néz ki, hogy a Trump adminisztráció egyik legnagyobb ígérete és egyben legnagyobb geopolitikai kihívása – az orosz–ukrán háború – lezárási fázisba került, annak tényleges lezárása még egyáltalán nem borítékolható. A háború lezárása körüli viták komoly törést okoztak a nyugati szövetségesek körében, ami egyre markánsabban megmutatkozik a felek kommunikációjában is. Az egység meggyengülését nagy valószínűséggel igyekeznek majd az amerikai félidős választások során politikai eszközként felhasználni Trump hazai ellenfelei, valamint az ezekhez narratív szinten kapcsolódó európai szereplők. Emellett nem zárható ki a közel-keleti feszültségek újbóli kiéleződése sem, ami további terhet róhat Washingtonra. Így Trumpnak és csapatának nemcsak a még zajló konfliktusok lezárása, hanem a már lezártnak tekintett válságok „lezártan tartása” is komoly kihívást jelent majd.
Moszkva szerint Washington csak mérsékelten megbízható
Kosztur András
történész, geopolitikai elemző
Moszkva számára fontos fejlemény, hogy Washington már hivatalosan sem tekint fenyegetésként rá, hanem éppen azt tűzte ki céljául, hogy az eurázsiai stratégiai stabilitás érdekében normalizálja Európa és Oroszország kapcsolatait. Maga az NSS azonban csak az írásba foglalása a Trump-adminisztráció […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!