Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Egyesült Államoknak katonailag erős európai szövetségesekre van szüksége, akik képesek megtartani Európa keleti és déli határait a birodalmi babérokra törekvő Oroszország és az instabil Észak-Afrika fenyegetéseivel szemben.
Az egymást követő amerikai kormányok felszólították az európai szövetségeseket, hogy tegyenek többet saját védelmükért, beleértve a magasabb kiadásokat, az erősebb katonai képességeket és a komolyabban vehető hadászati elrettentést. Ezek a kérések valamelyest pozitív visszhangra találtak, különösen a NATO keleti határállamaiban, köztük Lengyelországban, Finnországban és a balti államokban. A legtöbb európai kormány azonban továbbra is húzza az időt. Európa legnagyobb gazdasága, Németország máris visszalép attól a katonai korszerűsítéstől, amelyet Oroszország Ukrajna elleni 2022-es támadása után ígért. Egyre nagyobb a szakadék az európaiak retorikája, miszerint ellenzik Oroszország területi ambícióit, valamint a képességük között, hogy ténylegesen tegyenek is valamit ellene – írja a Foreign Policy hasábjain megjelent cikkében Jakub Grygiel, a Catholic University of America professzora.
Az egyik sokat vitatott megoldás ezekre az elmaradt erőfeszítésekre az, hogy az Európai Unió nagyobb biztonsági szerepet vállal. Az erőforrások egyesítésével, a védelmi beszerzések központosításával és egy közös stratégia meghatározásával az EU megoldaná azt a problémát, hogy a különböző tagállamok nem veszik ki a részüket a védelemből. Egyesek szerint ez akár egy közös európai hadsereg létrehozásában is megvalósulhatna. Az EU így átvenné a modern államszervezet egyik fő funkcióját: a nemzetbiztonság biztosítását és irányítását.
De az a vágy, hogy a katonai ügyekben „több Európa” legyen, valószínűleg nem fogja növelni az európai biztonságot. Éppen ellenkezőleg, két okból is káros lehet arra nézve.
- Először is, az EU 27 tagállama között nincs közös fenyegetésértékelés. A biztonságpolitika céljairól és eszközeiről alkotott eltérő nézetek elkerülhetetlenül felhígított kompromisszumok sorozatát eredményeznék, vagy az erőforrások nem hatékony elosztását a 27 célcsoport között, ami a szokásos brüsszeli munkamódszer.
- Másodszor, még ha az EU-nak sikerülne is komoly védelmi politikát folytatnia, nincs garancia arra, hogy az Oroszországgal és más revizionista hatalmakkal szemben határozottan fellépne. A védelmi kérdéseket is magában foglaló szorosabb unió tehát összeegyeztethetetlen lehet a kontinens biztonságának javításával – írja a szerző.
Különböző érdekek
A közös fenyegetésértékelés hiánya Európában nem új és nem meglepő. Rómát az észak-afrikai migráció aggasztja, míg Varsó az orosz fenyegetésre összpontosít. Párizsnak olyan érdekei vannak a szubszaharai Afrikában, amelyeket Berlin nem oszt. Még ha az államok egyet is értenek a fenyegetésekkel kapcsolatban – ami általában nem így van –, akkor is előfordulhat, hogy ellentétes nézeteket vallanak a prioritások meghatározásáról vagy kezeléséről. Ezeket a mélyreható különbségeket nem lehet megkerülni, függetlenül attól, hogy az EU intézményei mennyire lesznek hatékonyak. A fenyegetések megítélése a földrajzi, történelmi, belpolitikai és számos más okból kifolyólag továbbra is nagyon eltérő marad.
Azonban a katonai ügyekben a több Európa iránti vágy nem valószínű, hogy növelné az európai biztonságot. Éppen ellenkezőleg, két okból is káros lehet. Először is, az EU 27 tagállama között nincs közös fenyegetésértékelés.
A biztonságpolitika céljairól és eszközeiről alkotott eltérő nézetek elkerülhetetlenül felhígított kompromisszumok sorozatát eredményeznék, vagy az erőforrások hatékonytalan elosztását a 27 állam célkitűzései között, ami a szokásos brüsszeli munkamódszer.
Másodszor, még ha az EU-nak sikerülne is komoly védelmi politikát folytatnia, nincs garancia arra, hogy határozottan fellépne Oroszországgal és más revizionista hatalmakkal szemben. A védelmi kérdéseket is magában foglaló szorosabb unió tehát összeegyeztethetetlen lehet a kontinens biztonságának javításával.
Az európai tisztviselők beszélhetnek a tagállamok közötti szolidaritásról, de ez önmagában az uniós politika tranzakciós jellegének beismerése. A biztonsági kilátásokban mutatkozó mély különbségeket csak jótékonysági felajánlásokkal vagy cserékkel lehet enyhíteni: Franciaország segíthet Lengyelországnak katonailag, cserébe azért, hogy Varsó befogadja az afrikai migránsokat, vagy Németország segíthet Olaszországnak a Földközi-tenger déli részének stabilizálásában, cserébe az euróövezethez nyújtott folyamatos olasz támogatásért. De ezek olyan bizonytalan, feltételes cserék, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!