Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kereken ezer napja, 2022. február 24-én indított teljes körű inváziót Oroszország Ukrajna ellen, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök reményei szerint lezárhassa a már 2014 óta folytatott, ám befagyott konfliktust Kelet-Ukrajnában, valamint megállítsa Ukrajna nyugati integrációs terveit.
Az orosz csapatmozgások, valamint a hírszerzési információk szerint Oroszország egy villámháborúra készült: keleten a háború előtt két nappal Oroszország által de jure is elismert két szakadár „népköztársaság”, délről pedig a 2014-ben annektált Krím félsziget irányából próbáltak minél nagyobb területet elfoglalni, hogy biztosíthassák az annektálás óta Ukrajna felől leállított víz- és energiaellátását a Krímnek, míg északon Belaruszból Kijevet vették ostromgyűrű alá, hogy aztán a fővárost elfoglalva vagy leváltsák, vagy pedig kiiktassák Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és kormányát.
A terv azonban nem valósult meg, hiába élvezett Oroszország mind létszámban, mind tűzerőben fölényt. Az amerikai hírszerzés elemzése szerint Kijev mindössze pár napig lett volna képes tartani magát, mielőtt az orosz hadsereg kezére kerülne – ezért is ajánlották fel Zelenszkijnek, hogy kimenekítik az országból, ami azóta az ukrán elnök híressé vált „nem fuvar, hanem lőszer kell” kijelentéséhez vezetett.
Azonban az amerikaiak az orosz hadsereg képességeit és szervezettségét felül-, az ukrán honvédők védelmi képességét és harci morálját alulmérték, így immáron változó intenzitással és kezdeményezéssel már ezer napja tart a 2022-ben teljes körű háborúvá váló, 2014-ben kialakult orosz–ukrán konfliktus.
De mi vezetett idáig? Milyen hatása van annak, hogy a második világháború óta ekkora inváziót hajtott végre egy nagyhatalom egy másik szuverén ország ellen Európában? Valamint mi lehet a háború vége?
Putyin régi céljait próbálta teljesíteni Ukrajnában
Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is kijelentette, hogy Oroszország legnagyobb történelmi megalázása a Szovjetunió felbomlása volt, majd pedig az, hogy utána a NATO kelet felé terjeszkedett a korábbi szovjet érdekszférában.
Az utóbbi években az orosz elnök több ízben is arról értekezett, hogy az orosz és az ukrán szerinte egy nép, a háborút megelőzően pedig egy esszét is írt, amiben néhol történethamisítással próbálta alátámasztani, hogy Ukrajna valójában egy nem létező állam, és 2014-ben az Egyesült Államok és az Európai Unió rángatta bele az egyébként oroszok lakta Ukrajnát egy geopolitikai játszmába, amikor egy pufferállamot kívánt létrehozni Európa és Oroszország közé.
Putyin az esszéjében egyenesen azt állította, Ukrajna akkori vezetését 2014-ben a nyugati erők puccsolták meg és segítettek hatalomra szélsőséges, nacionalista neonácikat, akik militarizálták és oroszellenessé tették az ukrán társadalmat.
Ezzel Putyin az invázió megindításának ideológiai magyarázatát próbálta megadni,
amit azzal az egyébként valótlan információval próbálta egyfajta kötelességgé tenni Oroszország számára, hogy az ukrán népet meg kell szabadítaniuk az elnyomó szélsőségesektől egy különleges katonai hadműveletben.
Ugyanakkor a valóságban ennél teljesen más lehetett az oka Ukrajna megtámadásának.
Egyrészt Putyin nem szerette volna, ha Ukrajna kikerülne az orosz befolyási övezet alól. Az orosz elnököt elsősorban nem a NATO jelentette katonai veszély zavarta, amennyiben ahhoz Ukrajna csatlakozna, hanem az, ha egy korábbi szovjet tagállamban az emberek úgy döntenek, hogy a Nyugat által képviselt életmódot, értékeket és leginkább állami berendezkedést és kormányzást választják a Moszkva által hirdetett és képviselt alternatíva helyett, ami szerinte aláásná Oroszország befolyását ezen államokban.
Ha pedig ily módon egy posztszovjet állam kikerülne az orosz érdekszférából, az Putyin olvasata szerint nemcsak Oroszország szuperhatalmi ambícióit veszélyeztetné, de még saját hatalmát is,
mivel akkor végső soron akár az orosz társadalom is dönthetne úgy, hogy másképp szeretnének élni.
Részben hasonló okok vezettek 2008-ban a Georgia elleni, mindössze 16 napig tartó háborúhoz is, ahol az orosz invázió előtt egy nem kötelező erejű népszavazáson a georgiaiak 77 százaléka támogatta a NATO-hoz való csatlakozást, ezáltal Moszkva helyett inkább a Nyugathoz szerettek volna csatlakozni.
Putyin szerint a posztszovjet országok Nyugathoz való közeledését Nyugatról pénzelik, valamint a néhány országban végbement színes forradalmakat szerinte eleve a Nyugat szervezte. Emiatt
Putyin másik célja, hogy szétzilálja a szerinte rá veszélyes nyugati országok közötti szövetségi rendszert és együttműködést.
Ezen hosszú távú célját nem az ukrajnai háborúval kezdte, hiszen a nyugati országok közötti ellentéteket korábban is próbálta élezni, például amikor a szíriai háborúban a kurdok kapcsán fennálló török és amerikai ellentétet felhasználva szerette volna megzavarni a Washington és Ankara közötti kapcsolatokat, vagy az olcsó orosz földgázt szállító Északi Áramlat 2 megépítésével Németország és az Egyesült Államok, valamint Németország és más EU-tagállamok (például Lengyelország) közé ásott volna csatabárdot.
A háborút megelőzően a 2021 decemberében az Oroszország és NATO közötti kölcsönös biztonsági garanciákról szóló orosz szerződéstervezettel – ami valójában inkább orosz ultimátum volt, mintsem szerződéstervezet – pedig lényegében már a NATO jelenlegi formájában történő feloszlatását és gyengébb újraszervezését akarta elérni.
Hiszen abban Putyin például azt követelte, hogy a katonai szövetséghez 1997 után csatlakozó országokba további fegyvereket ne szállíthassanak – azaz a NATO teljes keleti szárnyába, köztük Magyarországra –, Ukrajnát ne vegyék fel tagjai közé és Oroszországnak is legyen beleszólása, hogy a független államok csatlakozhatnak-e a katonai szövetséghez, ami kérések a tagállamok számára teljességgel elfogadhatatlanok – ehhez egy új szerződést kellett volna a tagállamoknak elfogadniuk.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!