Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Csütörtökön elhagytuk Új-Delhit, olyannyira, hogy átmentünk a szomszédos Uttar Pradesh államba, hogy megnézzük a világ egyik legnagyobb energetikai óriásának, az NTPC NETRA-nak a központját. Az NTPC állami cég, amely India energiaszükségletének 25 százalékát állítja elő, és amely a megújuló és a zöldenergiára fókuszál.
Útakadály szent tehenek képében
Papíron egyórásnak ígérkezett az utazás légkondicionált buszunkkal a The Oberoitól, a Delhi központjában fekvő luxusszállónktól az NTPC-ig, de mivel sofőrünk eltévedt, két és fél órán keresztül lavíroztunk a borzalmas minőségű utakon, olykor szent teheneket kerülgetve.
Sőt, még azt a hajmeresztő mutatványt is megcsinálta a gépkocsivezetőnk, hogy a csúcsforgalomban elkezdett tolatni az országúton.
Mintegy kétszáz méteren keresztül haladtunk rendületlenül hátrafelé az éktelenül dudáló autók, motorkerékpárok és tuk-tukok között, miközben halálra vált arccal markolta az Európa 18 országából összetoborzott 21 újságíró az ülése karfáját, és támasztott ki lábával, az elkerülhetetlennek látszó ütközésre felkészülve.
Az indiai sofőrnél azonban nincs jobb a világon, még ha néha el is téved, csodával határos módon karambol nélkül megúsztuk a hajmeresztő mutatványt.
És két és fél óra elteltével végre bekanyarodtunk az NTPC NETRA parkolójába, átküzdve magunkat a háromszoros védőgyűrűn. Indiában valami rejtélyes oknál fogva minden fontosabb épületet fegyveres katonák őriznek, példának okáért szállodánkba is csak mágneskapun keresztül lehet bejutni, de például a szomszédos Dilli-Haat piacra is, miközben a csomagunkat átvilágítják.
Látogatás a napelemfarmon
Odabent Sujay Karmakar úr, az NTPC NETRA vezérigazgatója tartott előadást India energiagazdaságának helyzetéről. Az állami cég tevékenységében a kulcsszavak a hatékonyság, a költségcsökkentés, a zöld és a megújuló energiaforrások kihasználása. No és a hulladékgazdálkodás bevonása az energiatermelésbe, de erről majd később, fókuszálva a sokkolóan forradalmi módszerekre.
Ezt követően kimentünk a szabadba, hogy először is megnézzük a hatalmas területet elfoglaló napkollektorokat, a gigantikus napelemfarmot. (A napelemek felületén 60 Celsius fokot mérnek, simán tojást lehet sütni rajtuk.) A hőség elviselhetetlen volt, dőlt a verejték mindenkiről, élen Ravi Kumar úrral, a NETRA igazgató-helyetteséről, akiről ennek ellenére pillanatok alatt kiderült, hogy fantasztikusan képzett, és ami számomra, laikus számára, a legfontosabb volt: abszolút közérthetően, a magamfajta tudatlan számára is felfoghatóan képes elmagyarázni az energiatárolás vanádiumelemekkel történő megoldásának módszerét. A vanádium – ellentétben a ritkaföldfémek közé tartozó, és akkumulátorgyártásban használt és környezetkárosító hatása miatt hírhedtté vált lítiummal – teljesen ártalmatlan.
A vanádium-redox áramlási akkumulátorok (VRFB) kiválóan alkalmasak megújuló energiaforrások pufferelésére. A mesterséges intelligencia-alapú algoritmusok dinamikusan, valós időben elemzik az energiafogyasztási mintázatokat, és optimálisan vezérlik a tárolórendszereket. India, mint oly sok más területen, itt is élen jár a forradalmi megoldások alkalmazásában.
Miután mindezt az idióták (jelen!) számára is felfoghatóan elmagyarázta Kumar barátunk, bementünk egy hatalmas fedett csarnokba, amely tele volt háztartási hulladékkal, magyarul szeméttel. Azzal a fajta szeméttel, amit nálunk is összegyűjt hétfő reggelente a kukásautó.
Mire jó a rengeteg tehéntrágya?
Egy darabig csak pislogtunk, mint a miskolci kocsonyában a béka, de aztán Kumar úr elmagyarázta, hogy a szemetet apró brikettekbe sajtolják össze, a brikettet elégetik, és a keletkező égéstermékből energiát nyernek, amit az előbb ismertetett vanádiumelemekben tárolnak.
De itt még nem volt vége az ismeretterjesztő előadásnak. Miután megjegyeztem, hogy a földön egymilliárdnál is több tehén él, és ezek a jókora méretű állatok gigantikus mennyiségű metánt termelnek (most tekintsünk el annak részletezésétől, hogy miként) Kumar úr szeme felcsillant.
Mifelénk vidéken a tehéntrágya elsőrangú energiaforrás. Egy tehén naponta 15-20 kilogramm trágyát termel, amit vízzel kevernek a gazdák, majd egy jókora, földalatti tartályba tesznek, ahol ebből az erjedő keverékből szép lassan metángáz fejlődik. Ezt palackokba nyerik, és ezzel a gázzal főznek és világítanak. Csodálatos megoldás, főleg mostanság, amikor a Hormuzi-szoroson át érkező szénhidrogén-utánpótlásunk veszélybe került
– ismertette a szakember, aki 24 éves koráig képezte magátt a középiskolában és az egyetemen, majd lassan húsz éve a gyakorlatban kamatoztatja a tanultanak. Mi több, a visszamaradó tehéntrágyát megszárítják, és remek tüzelőanyagnak használják.
Nos, ahogy szétnéztem a szemétből sajtolt briketthegyen, és hallgattam Kumar úr mondókáját, eszembe jutott az ősrégi magyar közmondás: szarból nem lehet várat építeni. Mindezt elmondtam házigazdánknak is, hozzátéve, hogy ők itt Indiában az élő cáfolatai […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!