Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A kristálytiszta vizű, fehér homokos strandokkal és mosolygó erszényesekkel csábító Rottnest-sziget Ausztrália egyik legnépszerűbb üdülőhelye. Amit a legtöbb látogató azonban nem tud: az itt táborozók évtizedeken át az ország egyik legnagyobb tömegsírja felett aludtak − írja a CNN.
Perth partjairól, Nyugat-Ausztrália fővárosából jó időben tisztán kivehető egy kéken gomolygó domb a horizonton. Glen Stasiuk, a Murdoch Egyetem oktatója és a Wadjemup: Fekete börtön – Fehér játszótér című 2014-es dokumentumfilm rendezője szerint a szigetnek szinte saját akarata van: „Ez egy entitás. Szívverése van.”
A szellemek lakhelye
A Rottnest-szigetet, amelyet a helyi őslakos noongar nép Wadjemupnak hív, Fremantle kikötővárosától mindössze 19 kilométer választja el. Évente több mint 800 ezer turista keresi fel fehér homokos strandjaiért, korallzátonyaiért és a kvokka nevű erszényes állatért, amely az elmúlt évtizedben az internet kedvencévé vált.
A noongar nép szemében azonban a sziget spirituális hely. Len Collard, a Nyugat-ausztráliai Egyetem professzora elmagyarázta, hogy a hagyomány szerint, amikor egy ember meghal, lelke nyugat felé indul, a szigetek felé – a szellemek birodalmába. „Wadjemup mindig is a szellemek otthona volt, de a gyarmati korszak után, miután itt halt meg Ausztrália történetének legtöbb bennszülött fogvatartottja, még mélyebb spirituális jelentőséget kapott.”
Börtön a tenger közepén
Az ausztrál őslakosok már legalább 65 ezer éve éltek a kontinensen, amikor a britek 1788-ban megvetették a lábukat Ausztráliában, majd véres konfliktusok robbantak ki a gyarmatosítók és az őslakosok között. 1838-ban Wadjemup börtönné vált az őslakos férfiak számára. Az első foglyok csónakkal érkeztek, és egy tengerparti barlangban aludtak, miközben mészkövet bányásztak, és maguk építették fel azt a börtönt, amelybe bezárták őket.
A fogvatartottak többségét állatok vagy élelmiszeradagok ellopásával vádolták – derül ki Stasiuk kutatásaiból. A vád, az ítélet, az egész eljárás egy számukra teljesen idegen rendszerben, idegen nyelven zajlott le, amelyet egyáltalán nem értettek. Egyszer csak azt vették észre, hogy egy szigetre szállítják őket, anélkül, hogy tudnák, mikor látják viszont szeretteiket, vagy egyáltalán látják-e valaha.
Egyes foglyok több mint 2000 kilométeres utat tettek meg – volt, aki a Kimberley régió vidékéről érkezett, és soha életében nem látta még a tengert. Többségük bilincsbe verve tette meg ezt az utat. A szigeten kényszermunkát végeztek: ők építették a kikötőt, a nyaralókat, a börtönt és a kormányzói rezidenciát. Collard szerint ez a munka gazdaságilag is kifizetődött a gyarmatosítóknak, amellyel egyrészt megtérültek a börtön fenntartásának költségei, másrészt a foglyok olcsó munkaerőként voltak hasznosíthatók.
A börtön zsúfolt volt, és rettenetes higiéniai körülmények uralkodtak benne, és a helyzetet tovább súlyosbította Henry Vincent felügyelő, akit Glen Stasiuk barbárnak nevezett. „Vincentnek csak egy szeme volt, a napóleoni háborúkból tért haza. Cellájukban láncokon tartotta a foglyokat, verte őket, sőt többször rájuk lőtt” – meséli a kutató. Vincentet soha nem ítélték el e tetteiért, és a nevét […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2026/02/27/ausztralia-borton-oslakos-tomegsir/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!