A dél-európai országok fuldokoltak a megszorításoktól, amelyeket a mentőcsomagok áraként kellett megfizetniük; a keletiek azt kívánták, bárcsak Merkel keményebben lépett volna fel Oroszországgal szemben a Krím 2014-es annektálása után. Mindannyiuknak igazuk volt. Mégsem tudta egyikük sem megkerülni Németországot.
Ha azonban most ellátogatunk Brüsszelbe, csak a németek alkalmatlanságáról szóló történeteket halljuk. Az Olaf Scholz vezette hárompárti koalíció működési zavarai átterjednek Európára, és megnehezítik a mindennapokat, mivel Németország kormánypártjai civakodnak egymással. Úgy tűnik, Scholz kancellárként nem alkalmas Merkel türelmes tárgyalási módszerét követni. Az uniós vezetők csúcstalálkozóin ő képviseli a német álláspontot – és meglepettnek tűnik, amikor mások nem igazodnak hozzá.
A német vezetéssel szemben támasztott elvárások meghiúsulása nem újdonság és nem is könnyen leküzdhető. A koalíciókényszer és az ország szövetségi struktúrája alapvetően nehézkessé teszi a döntéshozatalt. Néha a dolgok mégis működnek. A Zeitenwende (magyarul fordulópont) valódi változás volt Németország kül- és biztonságpolitikájában, amelyet Scholz a 2022-es ukrajnai orosz inváziót követően határozott meg. Németország hosszú idő után korszerűsíti fegyveres erőit és fegyvereket küld Ukrajnába, valamint energiapolitikáját is átalakította. Németország partnerei mégis csalódottak maradnak.
Veszélybe kerülnek az EU tervei
Szaván fogják Scholzot. 2021-es hivatalba lépésekor ugyanis azt mondta, hogy Németországnak „különleges felelőssége” van Európa iránt. Ez most igazabb, mint valaha, ugyanis máshol is vezetési krízis van Európában. Franciaország, Németország hagyományos – bár néha szeszélyes – partnere megbénult, miután Emmanuel Macron előrehozott parlamenti választásokat rendezett.
Más vezetők is fontosak bizonyos kérdésekben, de egyikük sem érhet fel Németország súlyához. Energikus német támogatás nélkül az EU tennivalóinak listáján több pont is veszélybe kerülhet
– írja a The Economist.
Az elsőt, az EU Ukrajnával és egyéb országokkal való bővítését Scholz a „geopolitikai Európa” prioritásaként jelölte meg. Ahhoz azonban, hogy a folyamat ne akadjon el a bürokrácia útvesztőiben, Németországnak más, szkeptikusabb kormányok elé kell vinnie a kérdést. Az EU-nak a növekedésre való felkészülés során a vezetők szerint önmagát is meg kell reformálnia, például drága agrárpolitikájának megváltoztatásával és a nemzeti vétójogok megnyirbálásával. A tőkepiaci unió kiteljesítése, amely a magánberuházásokat hivatott fellendíteni Európában, valamint az EU közelgő vitája arról, hogy belső piaci és állami támogatási szabályai megfelelnek-e a követelményeknek az Egyesült Államok és Kína növekvő feszültségeinek közepette, szintén komoly követelményeket támaszt majd Németországgal szemben.
Sem Németország, sem Európa nem eléggé felkészült
Scholz nem ad politikai vagy stratégiai iránymutatást annak az Európának, amely nincs felkészülve a transzatlanti kapcsolatok esetleges megszakadására a novemberi amerikai elnökválasztás után.
Sem Németország, sem Európa nincs felkészülve arra, hogy ellenálljon a Nyugat hagyományos kiemelkedő szerepét megkérdőjelező rezsimek növekvő befolyásának.
A […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!