Nem alakult túl jól Keir Starmer brit miniszterelnök mostani hete. A héten Walesbe látogatott, hogy ott bejelentse az ország első kis moduláris atomerőmű (SMR) építésének terveit, ugyanakkor hiába ennek regionális és országos jelentősége, a brit sajtó ehelyett egész héten azzal volt elfoglalva, hogy Starmer miniszterelnökségét saját pártjából próbálhatják megpuccsolni.
Ugyanis előtte pár nappal tartott egy háttérbeszélgetést a miniszterelnök közeli csapatából pár meg nem nevezett tisztségviselő, akik a meghívott újságíróknak azt árulták el, Starmer nem fog lemondani, és keményen harcolni fog, ha valaki megpróbálná kiszorítani a hatalomból – erősen utalva Wes Streeting egészségügyi miniszterre.
A háttérbeszélgetésen elhangzottak ugyanakkor kellemetlen helyzetbe hozták Starmert, aki elmondása szerint még csak nem is az ő kérésére rendezték azt meg, sőt, nem is tudott arról, hogy szerveztek egy háttérbeszélgetést az ő védelmére.
Az esemény annyira kínossá vált, hogy nemcsak ő, hanem mindenki próbálja magától eltolni azt: a lehetséges kihívók a nyilvánosságban jelezték, hogy eszük ágában sincs félreállítaniuk Starmert, és amúgy is van nekik jelenleg elég feladatuk, minthogy a miniszterelnöki pozíció elnyerése érdekében machiavellista cselszövéseket szervezzenek. Emellett többen is Starmer kabinetfőnökének a lemondását követelik, mondván, bizonyára ő tarthatta a háttérbeszélgetést, aki tagadja ezt.
Ezzel pedig a Munkáspártnak ismét sikerült a közvélemény figyelmét a párt belső konfliktusaira és harcaira irányítani a kormányzásuk helyett,
így a szokásos szerdai miniszterelnöki kérdések – ami nagyjából megegyezik az azonnali kérdések órájával a magyar Országgyűlésben – fő témáját is Starmer vezetői képességének vélt vagy valós hiánya, és a párton belüli harcok adták.
Ha most nem is, de a Starmer elleni puccs napirenden van
A háttérbeszélgetés, majd leginkább annak az utóélete ugyanis Starmer miniszterelnökségének egy fájó pontjára tapintott: a brit kormányfő ugyanis rendkívül népszerűtlen, a szakpolitikai sikerek hiányában pedig már így is voltak olyanok a Munkáspárt képviselői között, akik leváltása mellett érveltek a háttérben.
Starmer gondjai pedig több dologra vezethetőek vissza: egyrészt kormányzásának vannak strukturális problémái, ami mellé kommunikációs hibái és olyan külső kihívások társulnak, mint Nigel Farage fémjelezte szélsőjobboldali Reform UK megerősödése, vagy a gazdaság nem túl jó helyzete.
Egyik legfőbb problémája a költségvetés kérdése. A tavalyi kampány során Starmer ugyanis azt ígérte, nem fog sem adókat emelni, sem pedig megszorításokat bevezetni, számításaik szerint programja anélkül is finanszírozható.
Ugyanakkor mint kiderült, ez nincs így: már az első évében is néhány adót emelnie kellett – leginkább ezek a jómódúbb briteket érintette, mivel a vállalatok nyeresége után fizetendő adót, a munkáltatók járadékait, valamint a gazdagokat érintő magániskolák adóit emelték –, miközben néhány szociális program kiadását is csökkentette, ami szembe ment kampányígéretével. Azóta pedig kiderült,
a költségvetésben lévő lyuk jóval nagyobb, mint amit korábban feltételeztek, így egyik kampányígéretét mindenképpen meg kéne szegnie a miniszterelnöknek.
Jelenleg pedig nem tudni, hogy melyiket fogja: a költségvetést november 26-án fogják bemutatni, és jelenleg úgy tűnik, hogy nem fognak adókat emelni, pedig korábban a liberális the Guardiantól a konzervatív The Timesig arról cikkeztek munkáspárti forrásokra hivatkozva, hogy ez lehet a tervük.

Ráadásul mint az ominózus háttérbeszélgetés utóéletéből kiderült, emellett kormányának működése sem túl olajozott – a The […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!