Egymás torkának ugrott a két világi jóbarát, Pakisztán és Afganisztán

Pakisztán és az afganisztáni tálib mozgalom kapcsolata az elmúlt három évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül. Az 1990-es években Iszlámábád nyíltan támogatta a tálibokat, a 2001-es amerikai beavatkozást követően azonban a viszony inkább csendes együttműködéssé szelídült. A 2021-es tálib hatalomátvétel óta viszont a kapcsolat fokozatosan elidegenedett, majd nyíltan ellenségessé vált. A jelenlegi konfliktus mindkét ország számára komoly politikai és biztonsági költségekkel jár, miközben sem katonai, sem diplomáciai értelemben nem látszik gyors megoldás. A feszültség ráadásul túlmutat a kétoldalú kapcsolatokon, és destabilizáló hatással lehet a tágabb régió biztonságára és gazdasági kilátásaira is.

Így lett a határvonalból mélyülő törésvonal

A Pakisztán és Afganisztán között fennálló ellenséges viszony régi időkre nyúlik vissza. Az 1893-ban megkötött egyezmény, amely kijelölte az úgynevezett Durand-vonalat, nem csupán határt húzott a térségben, hanem a tartós regionális feszültség alapját is megteremtette. A mintegy 2640 kilométer hosszú határ kettévágta a túlnyomórészt pastunok lakta területeket. Az ezt követő évtizedekben sem lett zökkenőmentes a két ország kapcsolata. Pakisztán 1947-es létrejötte után Afganisztán attól tartott, hogy erősebb keleti szomszédja domináns szerepre tör a térségben.

Válaszul egyrészt támogatta „Pastunisztán” eszméjét – egy etnikai alapon szerveződő, Északnyugat-Pakisztánból kiváló állam létrehozását –, másrészt az Indiával kiépített kapcsolatok révén stratégiai ellensúlyt keresett. Bár a Pastunisztán-kérdés máig érzékeny pont, az elmúlt évtizedekben a kétoldalú viszonyt egyre inkább ideológiai különbségek és biztonságpolitikai ellentétek terhelték, amelyek mára nyílt konfrontációvá éleződtek. 

Napjainkban a feszültség középpontjában elsősorban a pakisztáni tálibok, a Tehrik-e-Talibán Pakisztán (TTP) állnak. Iszlámábád azzal vádolja Kabult, hogy lehetővé teszi a TTP számára, hogy Afganisztán területén rendezkedjen be, majd hajtson végre robbantásos és fegyveres támadásokat Pakisztánban. Az elmúlt egy-két évben jelentősen megszaporodtak a pakisztáni biztonsági erők és civilek elleni merényletek, amelyek többségét a TTP vállalta magára. Jelentések szerint a Pakisztánban elkövetett öngyilkosmerényletek végrehajtóinak többsége afgán volt, ami tovább élezi a Kabul és Iszlámábád közötti bizalmi válságot.

Mindez különösen kényes kérdés annak fényében, hogy a tálibok a 2020 februárjában megkötött dohai megállapodásban – amely nagyban hozzájárult az Egyesült Államok és a szövetséges erők afganisztáni kivonulásáról szóló döntéshez – vállalták: nem engedik, hogy harmadik felek Afganisztán területét más államok vagy csoportok elleni terrortevékenységre használják. Kabul következetesen tagadja, hogy bárkinek lehetővé tenné az afgán terület felhasználását más országok – így Pakisztán – elleni támadásokra. Sőt, sajtóértesülések szerint Kabul azért nem hajlandó kiadni a TTP vezetőit, mert úgy vélik, Pakisztán konfliktusa a csoporttal belügy, amelyet Iszlámábádnak közvetlen tárgyalások útján kell rendeznie.

Pakisztán ugyanakkor nem enged; katonai műveletek keretében vette célba a TTP feltételezett afgán búvóhelyeit. A retorika is keményedett. A pakisztáni védelmi miniszter már 2025 őszén arra figyelmeztetett, hogy amennyiben Afganisztán nem adja ki a területén tartózkodó TTP-tagokat, akár nyílt háború is kitörhet a két ország között.

A tálib vezetés közvetlen tárgyalásokat szervezett a TTP és az iszlámábádi kormány között, emellett Kína, Katar, Törökország és Szaúd-Arábia is közvetítő szerepet próbált vállalni. A megbeszélések azonban inkább a felek közötti alapvető […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2026/02/21/pakisztan-afganisztan-osszacsapasok-talib-iszlam/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!