Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A világsajtó attól a hírtől volt hangos a hét közepén, hogy emberi jogi szervezetek becsült adatai szerint az elmúlt hetek zavargásaiban több mint 2500 ember – többségük civil tiltakozó – vesztette életét. A december végén a teheráni nagybazárból indult tüntetéssorozat mára már szinte az összes nagyvároson végigsöpört. A reakció pedig most is ugyanaz volt, mint a regnáló vezető, Ali Hámenei irányítása alatt az ezt évtizedekkel megelőző négy nagy zavargásakor – brutális erőszak.
A legfőbb bírói testület részéről megszólalt illetékes egyenesen azzal fenyegette meg az eddig őrizetbe vett ezreket, hogy gyorsított eljárásnak és futószalagszerűen végrehatott kivégzéseknek néznek elébe. A nem túl nagy bölcsességre okot adó magyarázat szerint azért kell most ilyen gyorsan és keményen fellépni, mert két vagy három hónap múlva már lehet, hogy késő lesz.
Az 1979-es iráni forradalommal egy időben létrehozott Forradalmi Gárda gyakorlatilag a teológusok által vezetett állam magánhadseregeként is felfogható. Az elmúlt évtizedekben külföldön és belföldön egyaránt lecsaptak az iszlám köztársaság bírálóra, de fellelkesedve a szabad mozgáson, az Iránnal szomszédos államokban létrehozták saját baráti fegyveres szervezeteiket.
Igaz, hogy ezek a proxycsoportok mára többségében megrogytak, köszönhetően az izraeli katonai fellépésnek a Hamásszal szemben Gázában, vagy gondolhatunk a robbanó csipogókkal 2024-ben megnyomorított Hezbollah-fegyveresek ezreire, és az átalakuló Szíriában és Irakban tudatosan blokkolt síita fegyveres alakulatokra. Mára igazából már csak a lázadó síita húszik maradtak úgy-ahogy intaktak Jemenben.
Tehát míg korábban az iráni olajból befolyt milliárdokat vígan lehetett költeni a gárdára és a külföldi szövetséges csoportokra, addig mára ez megszűnt. Elsősorban a 2024-ben vívott 12 napos háborúnak köszönhetően Izraellel, amelynek záróakkordjaként az amerikai megsemmisítették az iráni atomprogram két kulcsfontosságú bunkerlaborját mélyen a föld alatt. Persze hagyományos csapásmérőkből Irán továbbra sem szenved hiányt.
A zavargások és az iráni „munkásőrség”
Szóval nem zártak jó évet az ajatollahok tavaly, mert mindezek tetejébe polgári engedetlenség ütötte fel a fejét az országban december végén, ami január közepére már véres utcai összecsapásokba torkollt. Ezek megállítására, a hangadók kiemelésére és őrizetbe vételére a Forradalmi Gárda alakulatait vélték a legmegfelelőbbnek.
Az egyenruhásokat persze kiegészítették civil ruhás rendfenntartókkal, és utcára küldték a Baszidzs nevű félkatonai szervezetet is, amely alapvetően önkéntesekből áll, csakúgy, mint a rendszerváltás előtti Magyarországon működött Munkásőrség. Ők annak idején önként vállalták, ha a szocialista vívmányokat ellenség fenyegetné, akkor otthon tartott gyakorlóruhájukat, zubbonyukat magukra öltik, és a hozzá kiosztott géppisztolyt megragadva azonnal a kommunista rendszer védelmére kelnek.
Nos, valahogy így kell elképzelnünk a Baszidzs tagjait is. A szervezetet, amely formailag a Forradalmi Gárda alá tagozódik be, még 1979-ben hozta létre a teokratikus állam első vezetője, Khomeini ajatollah. Kulcsszerepet játszanak a vallási rendezvények biztosításában, a közrend fenntartásában és az ellenzéki tüntetések szétverésében. Gyakran fanatizált, fiatal önkéntesekről van szó, akik feláldozhatók az ügyért,
de ami nagyon lényeges, hogy gyakran a helyi papság irányítása alatt működhetnek.
Ez pedig azt jelenti, hogy a rendszer nagyon ravaszul a legtávolabbi vidéki zugot sem hagyja megfelelő katonai erő nélkül, mert hát az ördög soha nem alszik. A Baszidzs tagjainak általában fiatal önkéntesek jelentkeznek, cserébe különböző kiváltságokért, viszont lojalitásuk az ajatollahok iránt megkérdőjelezhetetlen. Röviden, a Baszidzs tehát az iráni rezsim egyik kulcsfontosságú, alulról szerveződő biztonsági és ideológiai erőközpontja, amely a legitimációt támogatja és a rendfenntartást szolgálja.
Miből lett elegük az irániaknak, és miért éppen most?
Iránban ritkák az olyan hirtelen kirobbanó zavargások, amelyek csak úgy a semmiből indulnak. A jellemzőbb inkább az, hogy a parázs sokáig izzik a felszín alatt, majd egy szikra belobbantja, és végigsöpör az országon. Ennek a legjobb példája éppen az iszlamista fordulat volt 1979-ben. Az egyszerű irániak egyre növekvő gyűlölettel tekintettek az akkor uralkodó sahra és annak rettegett titkosszolgálatára, a SAVAK-ra.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!