Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Állandó külpolitikai szakértőnk Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, aki segít értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok hatásait a világpolitikára.
A XXI. Század Intézet vezető kutatóját arról kérdeztük, hogy Moszkva milyen célokat követ a háborús fronton, és hogyan befolyásolják Oroszország stratégiáját a NATO-n belüli feszültségek.
- Milyen lehetőségeket kínál az oroszok számára az Egyesült Államok aktuális politikai vezetése?
- Hogyan viszonyulnak Donald Trumphoz, és vajon valóban időhúzásra használják-e az amerikai külpolitika irányváltását, miközben Ukrajna meggyengül a fronton?
- Mit mutat Moszkva számára az amerikai–európai–ukrán kapcsolatok alakulása?
- Milyen Ukrajna jelenlegi helyzete, és van-e realitása egy tűzszünetnek vagy béketárgyalásnak a közeljövőben?
Végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Trump–Zelenszkij-találkozó kudarcából és a NATO-n belüli feszültségekből milyen következtetéseket vonhatnak le Kína, a BRICS-államok és a globális Dél országai.
Az Index kérdéseire válaszoló Kosztur András rámutatott, hogy Oroszország – az amerikaiakkal folytatott tárgyalásoktól függetlenül – a korábbiaknak megfelelően folytatja hadműveleteit Ukrajnában. A hírszerzési információk átadásának és az amerikai fegyverszállítmányok ideiglenes felfüggesztését ki tudták használni egy újabb csapásra az ukrán energetikai rendszer ellen, ám a fronton csak saját területeiken, Kurszk környékén értek el jelentősebb előrehaladást az elmúlt napokban.
Donald Trump „békülékeny” politikájával kapcsolatban a vezető kutató azt mondta: jelenleg az oroszok valószínűleg lehetőséget látnak arra, hogy a globális Dél államaihoz hasonló politikát folytassanak, valamint kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápoljanak minden fontos nemzetközi szereplővel.
Persze elképzelhető, hogy az amerikaiak célja az, hogy leválasszák Oroszországot Kínáról, azonban kétséges, hogy Moszkva feláldozná a kínai kapcsolatokat Amerika kedvéért
– jelentette ki Kosztur András.
Felvetettük, hogy a Kremlben talán az amerikai Borisz Jelcinként tekinthetnek Donald Trumpra. A XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint Trumpot szándékait és az Egyesült Államok helyzetét tekintve bizonyos mértékben össze lehet hasonlítani a rendszerváltoztatás-korabeli szovjet/orosz vezetőkkel, azonban – bár egyesek azt sugallják, hogy átállt valamiféle „autoriter táborba” – a hatalmi erőviszonyok sok szempontból mások, ezért az ilyen analógiákkal óvatosan kell bánni.
Az tény, hogy okozhat némi déjà vu érzést, amikor arról hallunk, hogy Washington tehernek tekinti eddigi birodalmát, és szűkítené részvételét a globális ügyekben – a Szovjetunió felbomlásakor is rengetegen vélekedtek úgy Oroszországban is, hogy az országnak előnyére válna, ha megszabadulna távoli kötelezettségeitől. Fontos különbség azonban, hogy a Szovjetunióban a gazdasági és politikai berendezkedés is megváltozott annak felbomlásakor. Donald Trump ugyanakkor eddig a fennálló rendszer keretein belül maradt, még ha azt drasztikusan át is alakítja
– fejtette ki Kosztur András.
Rámutatott, hogy az orosz célok nem igazán változtak meg, tulajdonképpen csak az amerikaiakkal való kapcsolatuk kezdett – legalábbis kommunikációs szinten – javulni, de továbbra is a Vlagyimir Putyin által deklarált követeléseket akarják megvalósítani. „Még a tárgyalókészség sem újdonság: Moszkva a háború alatt végig azon az állásponton volt, hogy hajlandó folytatni a tárgyalásokat” – tette hozzá a vezető kutató.
Ukrán törékenység, orosz bizalmatlanság, amerikai dilemma
A XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint a Kremlben minden bizonnyal megelégedve figyelik az amerikai–európai viszony alakulását és Washington hozzáállását a kijevi kormányhoz, bár még nem dőlhetnek hátra az oroszok, mivel nem világos, hogy mit sikerül elérniük az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokon.
Ígéreteket már kaphattak, elvi megállapodásokat is köthettek, és ennek vélhetően része az is, hogy Ukrajna lemond a területei visszaszerzéséről, a NATO-tagságról, és jó eséllyel Zelenszkij elnökségéről is. De ezeket még át kell verekedni Kijeven és Európán is. A háború fenntartása azonban közvetlen érdeksérelmet nem jelent Oroszországnak, sőt, esélye lehet egy nagyobb győzelemre is. Az amerikaiak számára pedig úgy tűnik, a békénél is fontosabb, hogy minimálisra csökkentsék a részvételüket a konfliktusban, ha az mégis fennmaradna. Tehát nem elképzelhetetlen, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok a háború lezárása nélkül is javulni kezdenek, de a teljes rendezés nehezen megvalósítható, ameddig tartanak a harcok, még akkor is, ha az Egyesült Államok szinte teljesen kiszállna a dologból
– fejtette ki Kosztur András.
Ugyanakkor kiemelte, hogy az oroszok számára a tárgyalások siettetése akkor éri meg, ha megfelelő ajánlatot kapnak garanciákkal, mivel vélhetően már nem bíznak annyira az amerikaiakban, hogy ígéretekre alapozva engedményeket tegyenek. A vezető kutató hozzátette, hogy az oroszok biztosan nem fogadnák el, ha az Egyesült Államok ki tudna szállni a konfliktusból, ők pedig bent ragadnának. A háború elhúzódása viszont legalább közvetett amerikai részvétel nélkül nehezen elképzelhető, és ez korlátokat szabna Washington és Moszkva összebékülésének is.
Ukrajna helyzetéről a vezető kutató azt mondta, hogy politikailag relatíve stabil, annak köszönhetően, hogy Volodimir Zelenszkij elnök jelentős hatalomkoncentrációt hajtott végre az elmúlt években, így nem sok komoly kihívója akad a rendszernek. A média […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!