Korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy a Politico szerint Donald Trump csapata azért látogatta meg Volodimir Zelenszkij elnök politikai ellenfeleit, hogy támogatásukra tegyenek szert egy esetleges választás megszervezéséhez, amelyet Trumpék szerint Zelenszkij biztosan elveszítene. A lap szerint a Fehér Ház Volodimir Zelenszkijben a tárgyalások és a háború lezárásának akadályát látja, ezért keresik a kapcsolatot az ukrán ellenzékkel. Jelen cikkünkben az ellenzék esélyeit elemezzük.
A homogenizált politikai térben a korábbi politikai témák nem aktuálisak
Már az első Majdan, a narancsos forradalom után viszonylag egyszerű üzenetekkel jelentős elektorális mozgósítást lehetett elérni, például a nyelvhasználat, az orosz kulturális tartalmak betiltása vagy engedélyezése, az EU- vagy a NATO-csatlakozás, a sorkatonaság vagy a professzionális hadsereg és egyéb hasonlóan megosztó témák mentén. A háború kitörése után ezek a lehetőségek jelentősen szűkültek. Ennek jól látható kelet–nyugati eloszlása volt Ukrajnában, aminek eredményeként viszonylag könnyen lehetett dekódolni egy-egy régió politikai igényeit. A háború kitörése ezt jelentősen felülírta, ezért a korábban jól működő orosz színezetű és nem feltétlenül oroszbarát politikai technikák lehetetlenné váltak.
Az orosz támadás egyrészt teljesen kihúzta a talajt az oroszpárti vagy az ukrán vezetés nyugati irányát kritizáló politikai erők alól, másrészt komoly csalódást okozott a délkeleti, hagyományosan oroszpárti erőkre szavazó, az orosz nyelv használatát támogató régiók lakosságának. Ugyanakkor az azóta elfogadott törvények, valamint a társadalmi retorika hatására a kritikus, a hivatalos állásponttól eltérő vélemények, álláspontok kinyilvánítása komoly következményeket vonhat maga után, így ha ezek jelen is vannak, nem láthatók vagy hallhatók.
A politikai tér homogenizálása következtében azonban kérdéses, hogy az egykori oroszpárti politikai szereplők helyét, akik a délnyugati régiók nézeteit és preferenciát képviselték, kik helyettesítik majd, és a háború lezárása után lesz-e az adott régióknak megfelelő politikai képviselete Ukrajnában. Konsztantin Szorokin, a Carnegie Központ Donbász-kutatója szerint „itt lehet számítani az »orosz nyelvű patriotizmus« regionális árnyalatával átitatott nacionalista populizmus virágzására, mert a térség nyelvi adottságai nem valószínű, hogy gyökeresen megváltoznak a jelenlegi generáció élete során”.
Vajon kikből áll az ellenzék?
Ahogy említettük, Donald Trump csapatának magas rangú tagjai titkos megbeszéléseket folytattak ukrán ellenzéki politikusokkal, köztük Julija Timosenko és Petro Porosenko szövetségeseivel az előrehozott elnökválasztás lehetőségéről. Trumpék úgy vélik, hogy a háborús fáradtság és a korrupciós aggodalmak gyengíthetik Zelenszkij esélyeit, ha megtartják a választásokat, bár a közvélemény-kutatások továbbra is őt mérik a mezőny élére.

Míg Washington hivatalosan tagadja, hogy be kíván avatkozni az ukrán belpolitikába, Trump többször bírálta Zelenszkijt, amiért a hadiállapot miatt elhalasztotta a választásokat. Az előrehozott választás ötlete azonban összhangban van Oroszország érdekeivel is, amely igen gyakran hangsúlyozza, hogy Zelenszkij nem legitim, ezért kérdéses, hogy ő jogosan képviselheti-e Ukrajnát egy esetleges békeszerződés aláírásakor. Az ukrán ellenzéki szereplők óvatosan lépnek kapcsolatba Trump csapatával, bár közben erőteljesen hangsúlyozzák elkötelezettségüket az amerikai kapcsolatok iránt. A növekvő feszültségek közepette a kijevi politikai elit is arra törekszik, hogy helyreállítsa kapcsolatait Washingtonnal.
Kinek van esélye?
Egyes szakértők úgy gondolják, hogy Trump emberei azért keresték meg az ukrajnai ellenzéki figurákat, hogy Zelenszkijre gyakoroljanak nyomást. Mégpedig annak a látszatával, hogy az utódját keresik ellenzéke körében. Mind Timosenkót, mind […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!