Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kovács Gubík Réka, felvidéki pszichológus beszélt az Indexnek arról, hogy a közösségük miként éli meg a Benes-dekrétumok kriminalizálását, és miért egyre nagyobb az apátia a szlovákiai magyarság körében.
„Úgy látom, hogy a Benes-dekrétumok kriminalizálásának kérdése most valóban sokakat megmozgat. Jó példa erre Az ártatlanság menete Dunaszerdahelyen, ahol mi is jelen voltunk. Számomra ez a részvétel erkölcsi állásfoglalás volt. Felháborítónak és elfogadhatatlannak tartom azt, ami jelenleg ezzel az üggyel kapcsolatban történik.”
Figyelemelterelés zajlik
A pszichológus három okból kifolyólag érezte fontosnak, hogy ott legyen a meneten.
„Az első a múlt. A dédszüleink és nagyszüleink voltak azok, akik elszenvedték a kitelepítéseket, a lakosságcserét, a jogfosztottságot, akiknek elvették a vagyonát és az alapvető emberi jogaikat. Az, hogy ma itt élhetünk, az ő kitartásuknak és áldozatuknak köszönhető. Ezzel tartozunk nekik. A második ok a jelen és a jövő. Mi vagyunk az a generáció, amelynek a kezében most ott van a felelősség, hogy egy élhető országot hagyjunk magunk után a gyerekeinknek. Ez a mi elődeink hagyatéka. Nem szabad hagynunk, hogy mindaz, amit ők elszenvedtek, amiért ők megküzdöttek, lassan elvesszen.”
A harmadik ok kifejezetten politikai természetű. Fontos lenne, hogy legyen magyar képviselet a parlamentben, amely képes megakadályozni az ilyen és ehhez hasonló feszültségkeltő témák napirendre tűzését. Ha ez tudatos agendaszabás a kormány részéről, akkor az veszélyes és cinikus játék, mert eltereli a figyelmet az ország valódi problémáiról, az infrastruktúráról, a fejlődésről, az élhetőbb jövő megteremtéséről.
A szakértő úgy látja, a történelem sebeit nem kellene újra feltépni, hanem végre begyógyítani. Nem egymás ellen hangolni a közösségeket, hanem arra törekedni, hogy ez az ország képes legyen érett módon szembenézni a múltjával, azt integrálni, és egy jövőbe tekintő politikát folytatni. Olyat, amelyben a kisebbség nem teherként jelenik meg, hanem az ország gazdaságát, társadalmi stabilitását és jövőjét erősítő szereplőként.
„Ha meg akarjuk érteni, mi zajlik ma a felvidéki magyar közösségben, nem elég egyetlen okot keresni: egymásra rakódó tapasztalatok rétegeiben kell gondolkodnunk. Ezek közül a legmélyebb maga a kisebbségi lét élménye. Egy közösség hosszú távon megtanulja, hol vannak a határai: mit lehet elérni, és mit nem. Az apátiát sokan közönyként értelmezik, pedig pszichológiai szempontból ez lehet akár kimerültség vagy önvédelmi reakció ” – mondja a pszichológus.
Kiszolgáltatottság és jogfosztottság
Ez még akkor is így van, ha a magyarság a Kárpát-medencében továbbra is a legnépesebb nemzet, nagyjából 12–12,5 millió fővel. A kisebbségi helyzetben élők mindennapi élménye gyakran az, hogy az ő hangjuk ritkábban jut el a döntésekig. Ez nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem évtizedek alatt rögzülő tapasztalat. Ehhez társul egy történelmi emlékezet is.
„Trianontól kezdve, majd a második világháborút követő időszakban a felvidéki magyarság sokszor asszimilációs nyomással, kiszolgáltatottsággal, jogfosztottsággal szembesült. Ezek az élmények generációkon keresztül öröklődnek – nem feltétlenül konkrét emlékek formájában, hanem hangulatként, bizalmatlanságként, óvatosságként. Bár ez a nyomás az elmúlt évtizedekben sokat enyhült, a pszichés lenyomata tovább él.”
A pszichológus úgy látja, hogy mikroszinten az asszimiláció sokszor csendes, konfliktuskerülő döntések sorozata: milyen iskolába járjon a gyerek, melyik nyelven lesz könnyebb érvényesülni.
Ezek ritkán ideológiai kérdések, sokkal inkább a jövőről szóló, érthető szülői mérlegelések.
Amikor egy közösség hosszú ideje kimerült és sikertelennek éli meg önmagát, az egyének hajlamosak egyéni megoldásokat keresni a […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! Forrás: *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
https://index.hu/kulfold/2026/01/04/szlovakia-felvidek-magyarsag-benes-dekretumok/