Hirben.hu Hírben jók vagyunk!
Vasárnap választanak új szövetségi képviselőket a spanyol állampolgárok, miután a májusi önkormányzati választásokon hatalmasat bukott a baloldali miniszterelnök, Pedro Sánchez pártja, a PSOE (Partido Socialista Obrero Espanol, azaz Spanyol Szocialista Munkáspárt).
A választásokra elméletben decemberben került volna sor, azonban látván, hogy a helyhatósági választásokon a spanyolok a PSOE helyett a jobbközép-konzervatív Partido Popularnak (Spanyol Néppárt, PP) szavaztak bizalmat, így Sánchez úgy döntött: előrébb hozza a választás időpontját, hogy a PP és a szélsőjobboldali Vox ne tudja decemberig azt szajkózni, hogy Sánchez kormánya elvesztette a legitimitását.
Mint az erről szóló részletes cikkünkben bemutattuk, Sánchez ezzel nem a törölközőt dobta be, hanem ellenkezőleg: a választás előrehozásával kifogta a szelet a jobboldali pártok vitorlájából, és demokráciaféltő politikusként pozicionálva magát, sikerült megállítania pártjának népszerűségvesztését.
Ugyanakkor önmagában ez még nem elegendő ahhoz, hogy megtartsa miniszterelnöki irodáját. Az előrejelzések alapján ugyanis nehéz estére számíthat a jelenlegi spanyol kormányfő.
A karizmatikus vezető, a Sanchismo-jelenség
Annak ellenére, hogy Sánchez viszonylag nagy népszerűségnek örvend, egyszerre megosztó politikus is. Pártja kampányát leginkább a miniszterelnök köré építi, aki a kormány vélt vagy valós sikerei mellett a gazdaság helyzetét helyezi a középpontba.
Spanyolországban az infláció két százalék alatt van, miközben a spanyol gazdaság az egyik leggyorsabban növekvő az Európai Unióban – az idei év első negyedében 4,2 százalékos növekedés volt az ibériai országban. Emellett kiemelik, hogy az elmúlt négy évben mit értek el a kormányon: növelték a minimálbért, új, munkásoknak kedvezőbb jogszabályokat hoztak, de a PSOE–Podemos-koalíció foglalta törvénybe először az LMBTQ-jogok védelmét is.
Ugyanakkor nemcsak pozitív kampányt folytat a baloldali párt: Sánchez ezzel egy időben azzal támadja a PP kormányfő-jelöltjét, Alberto Nunez Feijóót, hogy a jobbközép-konzervatív párt a szélsőjobboldali Voxszal lépne koalícióra, azt implikálva ezzel, hogy a PP-re adott szavazat tulajdonképpen a Voxra adott szavazat.
Ezzel az a célja, hogy a belőle és pártjából kiábrándult centrista szavazókat visszaszerezze a PP-től.
A májusi helyhatósági választások után ugyanis több helyen is létrejött a PP–Vox-koalíció – vannak olyan régiók, ahol csak kívülről támogatja a Vox a Néppártot –, és a szélsőjobboldali, LMBTQ-ellenes párt javaslatára lekerültek az LMBTQ-zászlók az általuk átvett hivatalokról. Ráadásul a Santiago Abascal által vezetett párt régi célja, hogy Spanyolország-szerte visszavonják a nemek közötti egyenlőséget és az LMBTQ-jogokat biztosító jogszabályokat, melyeknek egy részét még a Sánchez-kormány vezette be.
Ugyanakkor hiába a kedvező gazdasági helyzet – amit részben az Európai Unió koronavírus utáni helyreállítási alapjából érkező közel 70 milliárd euró is segített –, Sánchez kormányával nem mindenki elégedett.
Méghozzá a függetlenségpárti katalán és baszk pártokkal való együttműködése miatt.
A Sánchez vezette PSOE-ból és újbaloldali (szélsőbaloldali) Podemosból álló kormánykoalíciónak ugyanis nincs meg a többsége a 350 tagú szövetségi parlamentben, így kormányát kívülről támogatja a katalán függetlenségért harcoló, 2017-ben erről népszavazást – madridi olvasat szerint zendülést – szervező Katalán Republikánus Baloldal (Esquerra Republicana de Catalunya, ECR) is.
A spanyol identitásra ugyan jellemzőek a különböző helyi identitások, de végérvényében mindenki a spanyol egység megtartásában érdekelt – kivéve persze a függetlenségi vágyakkal rendelkező katalánokat és baszkokat –, így sok spanyol számára elfogadhatatlan, ahogy Sánchez kezelni próbálta a katalán krízist.
Két éve például kegyelemben részesített 9 katalán politikust, akiket a 2017-es, a spanyol rendőrség által elvert madridi kormány olvasata szerint illegális függetlenségi népszavazás kapcsán zendítés szítása és hűtlen kezelés miatt a legfelsőbb bíróság börtönbüntetésre ítélt – köztük az ECR vezetőjét, Oriol Junquerast is –, emellett dialógust is kezdett a katalán kormánnyal, hogy elsimítsák a konfliktust Barcelona és Madrid között.
Sánchez kritikusai szerint emiatt a miniszterelnök elárulta a spanyol koronát, és mindössze saját hatalma miatt nyújtott békejobbot a függetlenségpárti katalánoknak.
A függetlenedni vágyó katalánokat – de a baszkokat is – a PP és a Vox folyamatosan terroristaként emlegeti, mondván: 2017-ben fellázadtak a spanyol állam ellen, amelynek a részét képzik. Korábban Madridban közös tüntetésen nevezték hazaárulónak Sánchezt és kormányának tagjait.
A moderált technokrata
Így hiába a gazdasági helyzet, ami általában a regnáló hatalomnak kedvez, a választás legnagyobb esélyese nem a PSOE és Sánchez, hanem Alberto Nunez Feijóo és a 2018-ban egy bizalmatlansági szavazás miatt megbukó PP.
Feijóo kampánya fókuszába a Sánchez-kormány vélt vagy valós hibáit emelte, külön összemosva a szocialista politikust az egykori baszk terrorszervezettel, az ETA-val. Emellett klasszikus jobbközép programot hirdetve adócsökkentést ígért az évi 40 ezer eurónál kevesebbet keresők számára, de a szövetségi állam kiadását is megvágná.
Azonban a fő kártyája Sánchez kormányzási stílusának kritikája.
És míg Sánchez Feijóo kapcsán a Voxszal, a PP-elnök a katalán és baszk függetlenségi pártokkal riogat Sánchez és a PSOE kapcsán – a moderáltnak számító pártelnök szerint Sánchez túlzottan függ tőlük.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!