Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Egyesült Államokban 1965-ig mehetünk vissza a magányosság vizsgálatában. Attól az évtől a XX. század végéig a személyes kapcsolatteremtés mértéke lassan csökkent. A Munkaügyi Statisztikai Hivatal által évente végzett American Time Use Survey (Amerikai Időfelhasználási Felmérés) szerint 2003 és 2023 között ez az érték több mint 20 százalékkal esett vissza. Az egyedülálló férfiak és a 25 évnél fiatalabbak körében a csökkenés több mint 35 százalékos volt. Az egyedül töltött idő nyilvánvalóan megugrott a világjárvány idején. A tendencia azonban már jóval az előtt elkezdődött, hogy a legtöbb ember valaha is hallott volna a koronavírusról, és a lezárások vége után is folytatódott.
A XX. század első felében rendkívül nagy szerepet játszottak a szociális kapcsolatok. 1900 és 1960 között ugrásszerűen nőtt az egyházak mérete és a szakszervezeti részvétel is. A második világháború után a házasságkötések száma rekordot ért el, és a születési arányszám elérte a nevezetes „boomot”. Mindenféle egyesület virágzott, beleértve a könyvklubokat és az önkéntes csoportokat. A New Deal az amerikai fiókkönyvtári rendszert rendkívül fejletté tette; a közösségek és a fejlesztők országszerte színházakat, zenés szórakozóhelyeket, játszótereket és mindenféle szociális teret hoztak létre – írja a The Atlantic hasábjain megjelent esszéjében Derek Thompson.
A magánynak nincsenek világos határai
Az 1970-es években azonban megkezdődött a visszavonulás korszaka. Az emberek összetartozásának egyes intézményei, mint például a házasság, lassan erodálódtak. Mások gyorsan megszűntek. 1985 és 1994 között a közösségi szervezetekben való aktív részvétel közel felére csökkent. A csökkenés meglepően széles körű volt, és szinte minden társadalmi tevékenységet és minden demográfiai csoportot érintett.
A XX. században az akkori két ikonikus technológia, az autó és a televízió járult hozzá az elmagányosodáshoz. A XXI. század legfontosabb vívmánya pedig négyzetre emelte az antiszocialitást. Az okostelefonok korában a magány határai sokkal elmosódottabbak, mint korábban, a tömegek pedig sokkal magányosabbak.
Egykor világos vonalak választották el az egyedüllétet és a társas létet. A határok segítettek minket. Jelen lehettél a barátaiddal, és elmélkedhettél a szabadidődben
– mondta Nicholas Carr, a Superbloom – How Technologies of Connection Tear Us Apart című könyv szerzője.
Most, amikor társaságban vagyunk, kísért minket a lehetőség, hogy valahol máshol valami érdekesebb történik. Pihenőidőnket pedig barátok, kollégák, idegenek tucatjainak streamjei, posztjai és sms-ei „szennyezik”.
A magány politikája
A sok egyedül töltött idő hatása nem csak egyénileg érint minket. A társadalmat is gyengébbé, gonoszabbá és téveszmésebbé teszi. Marc J. Dunkelman, a Brown Egyetem kutatója szerint […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!