Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Tucatnyi karikatúra jelent már meg arról, hogy mit jelent az amerikai elnökválasztás az elmúlt 80 év legsúlyosabb szárazföldi háborúja, vagyis az orosz-ukrán háború szempontjából – írja a Politico.
Donald Trump korábbi elnök és alelnöke, JD Vance a konfliktus gyors befejezését támogatja, és csökkentenék az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatást, amely feltehetően katasztrofális következményekkel járna Ukrajna szempontjából. Kamala Harris ezzel szemben a Biden-korszak folytonosságát képviseli, és nagy összegű segélycsomagokkal támogatná Ukrajnát, egészen addig, „amíg szükséges”, ahogy jelenlegi főnöke is fogalmazott.
A Politico szerzője viszont egyikre sem fogadna. Szerinte ha kizárjuk a Trump körüli zajokat, és csak a cselekedeteit nézzük, akkor egy Ukrajnához való sokkal szimpatikusabb hozzáállás figyelhető meg. Ami Harrist illeti, ő szinte biztosan nem ugyanazokat az embereket vagy alapfeltevéseket hozná a háborúhoz való hozzáállásában, mint Biden, azonban ez ugyancsak nem jelentene rosszat Ukrajnának.
Az elmúlt hetek politikai hírei közé temetkezve mindkét táboron belül egy dinamikusabb vita kezdett kibontakozni. Ezek a színfalak mögötti viták azt jelentik, hogy Trump és Harris nézetei és végső soron politikájuk még mindig változóban van. Nyilvánvalóan az ukránok számára ez egzisztenciális kérdés.
A katonai támogatással kapcsolatos amerikai döntések, a rendezéssel kapcsolatos politikai jelzések, valamint Kijevnek és annak Putyinnal való kapcsolatának jövőbeni támogatása fogja eldönteni, hogy milyen államuk lesz az ukránoknak, ha lesz egyáltalán
– írja Matthew Kaminski.
Szerinte az Ukrajnához való hozzáállás egyben az Egyesült Államok jövőbeli külpolitikájának „lakmuszpapírja” is lesz. Ez lesz a legjobb jelzés arról, hogy a következő kormányzat hogyan viszonyul a NATO-hoz, milyen kötelezettségeket vállal más szövetségesek felé, és mindenekelőtt milyen álláspontot képvisel az egyre agresszívabbá váló Kínával szemben. A tét nagyobb, mint az, hogy mi történik 2025-ben Ukrajnában.
Kamala Harris szakít Bidennel?
Mint a legtöbb kérdésben, Harrisnek nem volt ideje nyilvánosan kifejteni a világról alkotott nézeteit, mióta hirtelen beugrott a választási buliba. Külföldi tisztviselők és a választók számára egyaránt egy nagyrészt üres vászon, amelyre reményeket és aggodalmakat vetíthetnek.
A Volodimir Zelenszkij elnökhöz közel álló ukránokkal folytatott beszélgetései alapján a szerző két véleményt hallott egyszerre: Harris egy általuk jól ismert csapat tagjaként megnyugtató jelölt, ugyanakkor szeretnék, ha elnökként szakítana a jelenlegi csapattal.
Az ismertnél jóval nagyobb a megosztottság a Demokrata Párton belül, valamint a Biden-kormány és a washingtoni Ukrajna-párti tábor között. A nyilvánosság előtt az ukránok és szövetségeseik, valamint a demokraták többsége általában elismerően nyilatkoznak arról, hogy Biden globális koalíciót hozott létre, és példátlan katonai és gazdasági támogatást nyújtott Kijevnek. A magánéletben ezek az értékelések már kevésbé pozitívak, egyes ukrán tisztviselők részéről egyenesen ellenségesek.
Biden lassította a fegyverek szállítását és – a nukleáris fegyverekkel rendelkező Oroszországgal való eszkaláció miatti aggodalomból – korlátozásokat vezetett be a használatukra vonatkozóan, ami utólag túlzónak tűnik. Ez a Biden-féle óvatosság és a háború alatt gyakori határozatlanság hátráltatta az ukrán hadjáratot és felborzolta az kedélyeket Kijevben.
A Bidennel kapcsolatos frusztráció a múlt havi NATO-csúcstalálkozón tetőzött. Miután a csúcstalálkozó kezdetén egy orosz rakéta részben megsemmisített egy gyermekkórházat Kijevben, a Fehér Ház elutasította azt az ukrán kérést, hogy az Egyesült Államok által szállított fegyverekkel csapást mérjenek a rakéta indítóhelyeire Oroszországban. Moszkva nem szenvedte meg a csapás következményeit.
Az óvatosság Biden saját és csapata ösztöneit tükrözi. A külpolitikát a ciklus alatt végig egy régóta dolgozó tanácsadókból álló kis csapat tartotta szorosan kézben – elsősorban Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó, helyettese, Jon Finer és Antony Blinken külügyminiszter. Várhatóan egyikük sem marad Harris kormányában.
Ukrajna lehetőséget kínál arra, hogy Harris szakítson Bidennel.
Lényegesen következetesebb lenne, ha a demokrata elnökjelölt világossá tenné, hogy az Egyesült Államok azt szeretné, ha Ukrajna győztesen kerülne ki, és ezt azzal támasztaná alá, hogy feloldaná az amerikai fegyverek rendelkezésre bocsátására és használatára vonatkozó korlátozásokat. A nyár elején Harris részt vett a Zelenszkij által Svájcban rendezett békecsúcson, és az ukránok legnagyobb örömére „stratégiai érdekeinkre” hivatkozva erőteljesen támogatta Ukrajnát.
Ukrajna erőteljesebb támogatásának alternatívája az orosz befolyási övezet elfogadása és így az ottani orosz győzelem, ami aláásná az amerikai stratégiai érdekeket.
Trump-ösztön vs Trump-ego
Többnyire ugyancsak nem látható, de azért is folyik a küzdelem, hogy Trump merre fogja vinni a külpolitikát. Harrishez hasonlóan Ukrajnával kapcsolatban ő is olyan jeleket küldött, amelyekre a vita minden oldalának – Putyintól a Republikánus Párt erősödő elszigetelődő szárnyán át magáig Zelenszkijig – reménykedésre ad okot.
A Trump-ösztön vezetett Vance kiválasztásához, Ukrajna legrosszabb rémálmához. Az ohiói szenátor a párt azon szárnyáról származik, amely szerint Ukrajna nem Amerika problémája.
Tekintettel Elbridge Colby és az új jobboldal szellemi erejére , valamint Marjorie Taylor Greenes és Tucker Carlson populista […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!