Hugo Chávez 1999-es hatalomra kerülése után szocialista típusú reformokba fogott Venezuelában: államosította a kulcsiparágakat, valamint jóléti intézkedéseket vezetett be. Ezek a magas olajáraknak köszönhetően ideiglenes életszínvonal-emelkedéssel jártak, Chávez nagy népszerűségnek örvendett, és sorra nyerte a választásokat. Ehhez persze hozzájárultak az ellenzékkel szembeni intézkedések, a propaganda, valamint a sajtószabadság korlátozása is. A diktatúra kiépülésével párhuzamosan megindult az emigráció. Ekkoriban elsősorban Chávez politikai ellenfelei, valamint az előző rendszer gazdasági és társadalmi elitjéhez tartozók távoztak külföldre.
Chávez kívánságának megfelelően, 2013-ban bekövetkezett halála után alelnöke, Nicolás Maduro vette át a hatalmat. Ekkorra az országban gazdasági válsághelyzet alakult ki, és egyre egyértelműbbé vált, hogy a chávezi szocialista modell nem fenntartható, különösen, miután a nyugati országok különféle nemzetközi szankciókat vetettek ki Venezuelára. 2014-re humanitárius válság alakult ki az országban: egyre gyakoribbá vált a víz- és áramszünet, megjelent az üzemanyag- és élelmiszerhiány, és jelentősen leromlott az infrastruktúra állapota.
A helyzet az elmúlt több mint tíz évben sem javult: a hivatalos minimálbér ma havonta néhány dollárnak felel meg, míg a megélhetési költségek több száz dollárra rúgnak. Maduro nem tudott úrrá lenni a helyzeten, ezzel párhuzamosan egyre keményebben korlátozta a polgári szabadságjogokat és lépett fel a rendszer ellenségeivel szemben. 2019-ben a Nemzetgyűlés határozatot fogadott el arról, hogy Maduro nem legitim elnöke az országnak, valamint a 2024-es választásokkal kapcsolatban is komoly kétségek merültek fel. 2019 óta több mint 50 ország, köztük az Egyesült Államok, nem hajlandó elismerni Madurót Venezuela államfőjeként, többek között ez is vezetett január 3-i elfogásához.
Venezuelaiak világszerte és az USA-ban
Maduro 2014-es hatalomra jutását követően mintegy nyolcmillió ember, Venezuela lakosságának 20 százaléka hagyta el az országot. A legtöbben, 2,8 millióan a szomszédos Kolumbiába távoztak, ezt követi Peru 1,7 millióval. Az Egyesült Államokba körülbelül 1,1 millióan érkeztek, közülük nagyjából 600 ezren az „ideiglenes védettségi státusz” (Temporary Protected Status, TPS) néven ismert amnesztiaprogram keretein belül. Az amerikai belbiztonsági minisztérium ezt olyan országok állampolgárainak adja meg, akik fegyveres konfliktus, természeti katasztrófa, vagy más okokból kifolyólag nem tudnak biztonságosan hazajutni országukba. A TPS-szel rendelkezőket nem lehet kiutasítani az országból, valamint munkát is vállalhatnak, azonban – a menekültstátusszal szemben – ahogy a neve is mutatja, nem jogosít állandó letelepedésre.
Joe Biden elnöksége alatt rekordszámú bevándorló érkezett az Egyesült Államokba, köztük több százezer venezuelai. Azonban 2025 januári beiktatását követően Trump kormánya felfüggesztette a TPS védelmet a venezuelaiak számára, valamint arra hivatkozva, hogy az ország nem fogadja vissza kiutasított állampolgárait, beutazási korlátozásokat vezetett be. Ezen kívül külföldi terrorszervezetnek […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2026/01/14/venezuela-usa-menekultek-visszateres-rendszervaltas/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!